Életem során többször is előfordult velem, hogy olyan élethelyzet(ek)be kerültem aminek nem
volt azonnali megoldása. Ez idegességet, frusztrációt váltott ki belőlem, a tehetetlenség gúzsba kötött. A
feszültség egyre csak nőtt bennem, éreztem muszáj valahogyan levezetni. Ilyenkor, ha tehetem elszoktam
menni sétálni, megpróbálom kijárni magamból a negatív érzéseket, gondolatokat.
A városban ahol élek a lakásunktól nem messze található egy kis csendes családi házas övezet. Az utcákon
alig lehet emberekkel találkozni és az autóforgalom is elhanyagolható. Kiváló hely a csendes, magányos elmélkedésre. Ahogy a kilométerek gyűlnek lábaimban, úgy csökken, apad a feszültségszínt a testemben,
lelkemben. Egyik séta alkalmával egy különleges kapura lettem figyelmes, egy ábra és
egy felirat volt felvésve rá. A kép egy gólyát ábrázolt, amint egy békát próbál lenyelni, de a béka nem hagyta
magát, mellső lábaival a gólya hosszú csőréből kinyúlva annak torkát szorongatta. Alatta a felírat így szólt:
SOHA NE ADD FEL!
Egy szempillantás alatt megértettem, hogy a kapun látható kép és felirat nekem szól. A lelkemből a
maradék feszültség szinte egy pillanat alatt elpárolgott. Már sokkal nyugodtabb lélekkel indultam el hazafelé.
Most már észrevettem a házak ablakában vírító csodaszép orchideákat, megláttam a járdák melletti zöld fűben elszórtan kikandikáló lilafejű ibolyákat is. Ahol eddig csak szürke, egyhangú, néhol kopott, foldozott járdákat
láttam, most örömmel láttam meg a jó Isten által elém tárt színes világot.
Újra mindenben csak a jót, a reményteli szépséget véltem felfedezni. A kedélyállapotom gyökeres, radikális változásáért még ma is hála tölti el a szívemet. Mennyei Atyám a legegyszerűbb módját választotta ki, hogy
üzenetét, mégha egy kapu felirat formájában is, de eljuttassa hozzám! Eközben hirtelen eszembe jutott,
biztosan nem véletlenül egy pár perces kis videó, amit pár éve láttam egy videómegosztó csatornán, és milyen meglepő a címe szintén az volt, mint amit a kapun olvastam: SOHA NE ADD FEL!
Egy nagy reményekkel induló sportoló életéről szólt a kisfilm, aki éremre esélyes volt a 400 méteres síkfutás számában, a Barceloniai Olimpiai Játékokon. A sikeres rajt után 150 méterrel hirtelen erős fájdalmat érzett,
elszakadt az ínszalagja. A másodperc törtrésze alatt semmisült meg hosszú-hosszú évek kitartó munkája, Ő
azonban képtelen volt feladni. Felállt és sántikálva iszonyatos kínok között,
de folytatta a versenyt, a közben a pályára érkező édesapja segítségével. Apa és fia együtt folytatták a
megkezdett távot, majd a cél előtt az Apa elengedte fiát, hogy be tudja fejezni a versenyt. Bár Derek Redmond
nem nyert érmet, de a stadionban ott lévő 65.000 ember állva tapsolva köszöntötte a hihetetlen kitartásáért.
Így bánik velünk is Isten, megengedi ugyan a nehézségeket az életünkben, de közben végig velünk van a
fájdalmak útján, ahogyan Ady Endre: Az Úr érkezése című versében is olvashatjuk:
"Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten."
Ameddig nem adjuk fel, világos, hogy addig nem is veszíthetünk! Mindig van remény, mindig érdemes küzdeni!
Így villantott fel a jó Isten egy kapu felirata és egy majdnem elfelejtett kis videó formájában egy reménysugarat
életem beborult egén. Ahogyan a Szentírásban is olvashatjuk:
"A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent
Lélek által, ki adatott nékünk." (Róma 5:5)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek