2019. november 13., szerda

Harmati Gyöngyi: Látogatás szárnyashajóval POZSONYBA, az egykori magyar koronázóvárosba...


Január végén egy zimankós téli estén megszólalt a telefonom és egy kedves női hang megkérdezte:
- Nem volna kedvetek nyáron szárnyashajóval Pozsonyba látogatni? Hát lehet erre nemet mondani?
Mi sem tettük. Az idei nyarunk b
ővelkedik kerek évfordulós családi eseményekben, így Férjemmel és Fiammal kapva kaptunk a jó alkalmon és közös családi ajándékul meg is valósítottuk ez a kis nyári hétvégi kikapcsolódást Szlovákia fővárosába. Kétnapos minivakációnk előtt kíváncsian nézegettem az időjárás előrejelzést, ami sajnos semmi jóval nem biztatott, mindkét napunkra esőzést jelzett előre.  Szomorúan láttam az aprócska ikont, mely sötét szürke felhőt, esőcseppekkel és villámlással kombinálva mutatott az előrejelzés honlapján. Így nem maradt más választásunk, mint esernyőket és esőkabátokat is becsomagolni. A várva várt indulás napján
hajnalban kelt
ünk, várt még ránk a behajózás előtt egy hosszabb autóbuszos utazás a fővárosba,
ahová időben
  meg is érkeztünk. A hajónk már a Dunán ringatózva várakozott ránk, a Belgrád
rakparton, a 3-as pontonnál hatalmas szállodahajók társaságában. 
 A szárnyashajó  a legkülönlegesebb
és a leggyorsabb közlekedési eszköz a Dunán, kb. 60 km/óra sebességgel 
siklik a vízen
 A budapesti flottánál három fajta "vízimadár" teljesít szolgálatot: a legnagyobb a Sólyom, azt követi a Vöcsök és a legkisebb, a Bíbic.  Adataink egyeztetése után megkezdődött a beszállás, elfoglaltuk helyeinket és elindultunk. A  hajó hatalmas panorámaablakain keresztül gyönyörködtünk a gyorsan tovatűnő táj és a festői  Dunakanyar szépségeiben.  Átsuhantunk a Megyeri-híd alatt, mely Magyarország leghosszabb folyami hídja.  Megpillantottuk a Visegrádi Fellegvár sziluettjét, az esztergomi Bazilika hatalmas
kupoláját, a komáromi er
ődrendszer egy kis darabját.  Permetfelhőben úszó Vöcsök névre hallgató vízimadarunk szárnyai alá vett bennünket, közel négyórányi "száguldás" után kikötöttünk a pozsonyi hajóállomáson. 

Utazásunk legérdekesebb része kétségkívül a B
ős-Nagymarosi vízlépcsőnél a zsilipen való átkelés, mely kb. 30 percet vesz igénybe.  A hatalmas zsilipkamra méretei lenyűgözőek: 275 m hosszú, 34 méter széles és 20 m magas.  A matrózok a hajónkat egy a vízszinttel együtt mozduló bójához kötötték ki. A zsilip hatalmas ajtajai lassan ránk záródtak és a víz szintje Pozsony felé menet a hajóval együtt 18 métert emelkedett velünk. A visszafelé vezető úton Budapest felé Bősnél (Gabcikovo) pedig 18 métert süllyedt a szárnyashajónk az óriási "medencében". 
  
POZSONY, a magyar korona városa...
Pozsony távolsága Budapesttől személygépkocsival 200 km. Autóval gyorsabban odaértünk volna,
mi mégis inkább ezt  az érdekes és hangulatos utazási formát választottuk.  A szlovák f
őváros Pozsony történelme, múltja ezer szállal kötődik Magyarországhoz, erről tanultunk történelemóráinkon is.
Pozsony (szlovákul Bratislava, németül: Presburg), lélekszáma: 425.000 f
ő, mára már csupán
lakosainak 4 %-a magyar anyanyelv
ű.  A világ egyik legfiatalabb fővárosa, élhető  város, mely
kellemesen nyugodt hangulatot 
áraszt magából. Egyedi arculatára 3 ország, 3 kultúra nyomta 
rá bélyegét: a német, a magyar és a szláv, erről a városban néhol 3 nyelvű cégtábla is ékesen tanúskodik. 

Bratislava egyben az ország kulturális, kereskedelmi, ipari,
oktatási és kutatási központja is.  Az itt el
őállított GDP alapján Pozsony 
az Európai Unió 5. leggazdagabb régiójának számít. A méltóságteljesen hömpölygő Duna folyam két partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelségében, a Kis-Kárpátok 100 km hosszan elnyúló hegyláncának előszobájában fekszik Bratislava.
A szlovák f
ővárosban a Duna felett öt kecsesen ívelő híd biztosítja az összeköttetést a folyó 2 partja között.  Az emberléptékű város,  Pozsony nem rendelkezik metróval, mégis kiválóan megismerhető a sűrűn
közlekedő piros villamosokkal és autóbuszokkal.  
Magyarországi
testv
érvárosa, szülővárosom Székesfehérvár, mindkét város egyben  koronázási városunk is volt. Mátyás király 1467-ben alapította meg Pozsony város egyetemét, az Academia Istropolitánát.  A város  jelentőségét az is mutatja, hogy a török hódoltság korában, a mohácsi vész és az ország 3 részre szakadása után fővárosunk és egyben koronázóvárosunk is volt.  1563 és 1830 között, 12 uralkodót és 7 királynét koronáztak meg a Szent
Márton Székesegyház falai között, közülük legjelent
ősebb uralkodó Mária Terézia (1717-1780) volt. 

 
A város számtalan híres magyar szülötte közül megemlíteném Kempelen Farkas (1734-1804) magyar polihisztor, feltalálót, Lénárd Fülöp (1862-1947) fizikust, az első magyar származású Nobel-díjas tudóst, Brunszvik Teréz grófnőt (1775-1861) az első magyarországi óvodák megalapítóját, valamint Fadrusz János (1858-1903) magyar szobrászművészt is. Pozsonyban tartózkodott még egy rövidebb ideig Petőfi Sándor is, aki vándorszínészként érkezett a városban, megélhetését azonban kénytelen volt országgyűlési 
tudósítások másolásával kiegészíteni.  A  már gyermekként is rendkívül tehetséges  Bartók Béla 
ifjúkorát a város főgimnáziumában töltötte,  hogy Erkel Ferenc fiánál Lászlónál  fejlessze ill.
tökéletesítse zenei tudását, aki az iskola tanára volt. 
 
 Felfedezőúton sétavonattal a városban...
Az időjárás előrejelzés szerint "megjósolt" esős idő ellenére tikkasztó kánikula fogadott bennünket, ami után estefelé valóban lehűlés jött és megérkezett az eső is.  Addig viszont volt még időnk egy hangulatos sétavonatos városnézésre is.  A sétavonat mindenhol a turisták kedvence, kényelmes utazást biztosít jó és rossz idő esetére is és még a lábainkat is kíméli.  Eddig még akármerre jártunk,  mindig felültünk rá,  és még soha nem bántuk meg ezeket a vidám és hangulatos "furikázásokat". (Emlékszem egyik ilyen alkalommal Sárváron, a járművön egy mellénk letelepedő helybéli lakos mennyi érdekes dolgot mesélt nekünk a városáról.)  Pozsony felett már messziről kiemelkedik a Várdombon látható négy saroktornyos vár épületének masszív tömbje, melynek formája leginkább egy "felfordított asztal"-hoz hasonlítható. Falai között a Szlovák Nemzeti Múzeum Történelmi osztálya talált otthonra. A vár hétfő kivételével mindennap ingyenesen látogatható, a múzeum kiállításai csak belépőjegy váltása ellenében
tekinthet
őek meg. A Szlovákiában vert euróérméken is megtalálhatjuk a város szimbólumává vált vár hiteles ábrázolását. A kastély udvaráágaskodik Szvatopluk morva fejedelem közel 8 méteres
bronzszobra. A 100 méter magasan fekv
ő épületegyüttes vízellátását a régi időkben csak nagyon nehézkes és fáradtságos munkával tudták biztosítani. Szamaras kordékon, hordókban érkezett meg
az éltet
ő víz. Ezen az áldatlan helyzeten változtatott "A török" elnevezésű sakkozógépéről elhíresült Kempelen Farkas vízkiemelő szerkezete, nagymértékben megkönnyítve a vár lakóinak ivóvízhez
jutását. A vár teraszáról, melynek neve akár az is lehetne: "ahol szinte állandóan fúj a szél", csodálatos panoráma nyílik a fenséges
 Dunára.  Egy régi történet elevenedett meg szemeim előtt, amelyet 
Vörösmarty Mihály örökített meg a búvár Kund-ról szóló  versében. Felsejlett előttem a  süllyedő hajók látványa, melyeket évszázadokkal ezelőtt  Zotmund lovag I. András seregének egyik katonája a hajók alá úszva meglékelt és így azok az éjszaka csendjében szép lassan hullámsírjukba merültek.  A város és
annak lakossága 1051-ben így menekültek meg egy hosszú és nehéz ostrom minden következményét
ől. 


Pozsony bájos óvárosa, a Stary Mesto...  
Izgatottan, érdeklődéssel vártuk az esti gyalogos városnézést az idegenvezetővel, melyre a kisvonatos városnézés már kellően ráhangolt bennünket. Most részletesebben meg fogunk ismerkedni az Óváros híres-neves épületeivel, szobraival, szökőkútjaival.  A legtöbb középkori városhoz hasonlóan  Bratislavát  is régen fal vette körül,  mára azonban a városfalnak csupán a maradványai őrzik jelképesen a várost.  A macskakővel kirakott szűk utcákon a 18. században épült, pasztell színűre festett házak sorakoznak szép rendben egymás mellett.   A város meghatározó, központi elhelyezkedésű épülete Grassalkovich-palota: az impozáns látványt nyújtó barokk kastélyt gróf Grassalkovich Antal (Mária Terézia bizalmasa) építette Mayerhoffer András tervei alapján 1760-ban.  Az épület napjainkban a köztársasági elnök rezidenciájaként funkcionál.  A palota előtti teret  Bártfay Tibor szobrászművész: Béke szökőkútja   c. alkotása foglalja el.  Szembeszökő a hasonlóság a Gödöllői  Grassalkovich-palotával, ami nem a véletlen műve, mindkét palota  tervezője éépítője 
azonos szem
ély.   A város másik meghatározó épülete a Prímás palotatetején a 150 kg-os kovácsoltvasból készült bíborosi kalap ékeskedik.  E kalap hűen jelképezi, hogy a palota falai között  hosszú évszázadokig püspökök és bíborosok  tevékenykedtek. Belső udvarának látványossága  
a Sárkányőlő Szent Györgyöt ábrázoló  Szökőkút,  a lovag harca a sárkánnyal, a katolikus egyház reformáció elleni  küzdelmét jelképezi.  A palota egyes részei múzeumként működnek, ahol  a Habsburg család tagjairól készült olajfestmények,   17. századi angol gobelinek, falikárpitok és a hatalmas csillárok gazdag választéka látható ill. látogatható.  A Prímás palota legcsillogóbb látványossága a Tükörterem, amelyet a versailles-i palota tükörtermének kistestvéreként szoktak emlegetni. Fontos történelmi esemény zajlott a palota falai között, ill. a falait beborító tükrök előtt: Napóleon és I. Ferenc itt írták alá a pozsonyi békeszerződést 1805-ben, az Austerlitz-i csata elvesztése után. 
A vár alatt áll a háromhajós, gótikus stílusban épült koronázótemplom, a Szent Márton-dóm. A templom a 14. század elején épült egy korábbi templom helyén. Mai végleges formáját az 1895-ben végzett felújítással nyerte el. Neogótikus, zöld és arany színekben pompázó karcsú tornya 85 méter magasan tör az ég felé, tetején a katolikus templomoknál megszokott kereszt helyén (helyett) a 150 kg súlyú, 4 méter átmérőjű aranyozott Szent Korona másolata csillog fényesen. Jól látható, ékes bizonyítékaként annak, hogy közel 300 éven át itt koronázták meg a magyar királyokat.  Pár méterrel arrébb  egy különös formájú épület vonta magára figyelmünket:  A  Jó Pásztor háza. melyet egy keskeny, trapéz formájú saroktelken emeltek.  Nevét a ház délkeleti sarkán, az első emelet magasságban elhelyezett szoborról kapta, amely Jézus Krisztust ábrázolja, mint Jó Pásztort. A 18. században rokokó stílusban épült négyszintes palotácska
múzeumként funkcionál
. Közben szinte észrevétlenül ránk esteledett, az eső is elkezdett cseperegni, így szomorúan, de  tudomásul vettük, hogy már csak a szállásunk elfoglalása maradt hátra az aznapi programunkból. 
Hangulatos utcai figurák a "mesék városában"...
Az óvárosban sétálva, nézelődve lépten-nyomon kedves utcai figurákkal, szobrokkal ismerkedtünk meg, "akik" még egy közös 

fotóra is kaphatóak voltak, ha volt türelmünk és időnk kivárni,
hogy sorra kerüljünk.  Kétségkívül  a csatornából kikukucskáló "Kandi" 
 névre elkeresztelt  munkás mókás alakja a legfurcsább és legtöbbet fotózott bronzfigura  a városban.  "Kandi" Pozsony egyik jelképévé vált,az Úri és a Halászkapu utca sarkán nézelődik immár 1997 óta.  Sisakjának gombját fényesre simogatták a szerencsét remélő emberek. 

A másik népszerű alak „Schöne Nazi”, igazi nevén Lamár Ignác (1897-1967) a Fő tér sarkán a Rybárska brána utcán állva, arcán széles mosollyal és kalapját üdvözlésre emelve integetett felénk.   "Őkelme"
közel negyven évig volt a város, máig pótolhatatlan színfoltja. Régi vágású elegánsan öltözött figurája naponta felt
űnt az utcákon, a kávéházakban és a cukrászdákban.  Az állítólagosan egy szerelmi
bánattól megbolondult cipész emlékét életnagyságú, mozgatható utcaszobor formájában 
őrizték meg a pozsonyiak. 

Hans Christian Andersen (1805-1875) dán költő és meseíró: A kis hableány, a rút kiskacsa, a rendíthetetlen ólomkatona és sok más hasonlóan tanulságos mese megalkotója 1841-ben szintén ellátogatott a városba. A világ meseirodalmának nagy alakjának,  Bártfay Tibor (1922-2015) szlovákiai szobrászművész állított maradandó emléket. A róla mintázott nagyméretű, 3 méter magas bronzszobor uralja a Nemzeti Színház előtti teret, ott "méregettük" egymást kíváncsi szemekkel, ő lenézett ránk, mi pedig felnéztünk rá. A járókelők szinte eltörpültek a nagy mesemondó különös alakja mellett. A figyelemfelkeltő szobron Andersen meséinek jellegzetes figurái  elevenedtek meg.  Az érdekes műalkotás mögött egy finom fagylaltokat kínáló üzletecske található, talán nem túlzás azt állítani, hogy az ott kapható fagylaltok mesések, amit saját tapasztalatból meg is erősíthetek. A városban azóta is kering egy legenda, mely szerint amikor Andersentől a város lakói mesét kértek, Ő ezt
válaszolta kérésükre: - Azt kívánjátok t
őlem, hogy mesét mondjak nektek. Minek?
- Hisz városotok maga a mese.




DÉVÉNY, Magyarország kapuja...

Milyen jó, hogy hallgattunk az időjárás előrejelzésre és vittünk magunkkal Dévénybe esőkabátokat is, jó szolgálatot tettek a
terepen a ránk szakadó zivatarban. 
Pozsony kihagyhatatlan látnivalója a vadregényes tájba szervesen beleilleszkedő Dévényi vár, romjaiban is impozáns látványt nyújt. 
Ez az er
őd egy évezreden át védelmezte hazánkat a legkülönbözőbb irányból jövő támadásoktól. A törökök többszörösen is sikertelenül ostromolták. A 13. század elejétől kezdve a "porta Hungarica" (Magyarország kapuja) szerepét töltötte be. A Duna és
a Morva foly
ók eltérő színű vízének összetalálkozásánál, az ún.
D
évényi-kapunál emelkedik a 200 m magas mészkőszirten.  Az ősrégi településen már a rómaiak is emeltek őrtornyokat. A Rómába tartó borostyánút, majd a 
szentföldi zarándokút is itt vezetett keresztül.    A vár sorsa akkor pecsételődött meg amikor 1809-ben Napóleon katonái felrobbantották.   A hosszú évszázadok folyamán sokszor cserélt gazdát: Ottokár, I. Károly, Zsigmond, Garaiak, Frigyes főherceg, Báthori István, Keglevichek, Bethlen Gábor, Pálffyak fennhatósága alatt.  A dévényi vár 1960-as évek eleje óta védett műemlék, napjainkban múzeum
m
űködik a területén. A vár május és október között áll nyitva a látogatók előtt.   Megmaradt romos falai meglehetősen nagy területet ölelnek körbe. Az alsó kaput két oldalróíves alakzatú tornyok védelmezik. Kacskaringósan kiépített úton keresztül könnyen megközelíthető a felső várkapu. Innen a falak körül csigavonalban tekergőző lépcsőkön jutunk fel a lakótorony helyén álló kilátóhoz. A szemünk elé táruló fenséges panoráma kárpótol a fáradságos feljutásért.  A látványról Ady Endre: Góés Magóg fia vagyok 
én... c. versének sorai jutottak eszembe:  "Szabad-e Dévénynél betörnöm   
                                                                                     Új időknek új dalaival."  
Az erődítmény romjai alatt méltóságteljesen hömpölyög a Duna, mintha mindent el akarna mosni,
ami útjába kerül.  
Dévény hegyes vidékének adottságai a szőlő betelepítéséhez nyújtottak kedvező feltételeket, amíg a szőlők rettenetes ragálya, a filoxéra (szőlőgyökértetű) ki nem pusztította az ültetvényeket. Az ott élő emberek megélhetésübiztosítása érdekében ribizlibokrokat ültettekazóta is ezen a vidéken készítik a legfinomabb ribizli-borokat, amikből kóstolni és vásárolni is lehet.   Itt tárul szemünk
elé a lassan érkez
ő sáros hordalékot hozó Morva folyó és a sebesen hömpölygő Duna találkozása. 

Hatalmas uszályok, szállodahajók és a Pozsony-Bécs között menetrendszerűen közlekedő hajók törik meg a táj nyugalmátA
foly
ók másik oldalán már Ausztria van, a hidegháborús időkben menekülés közben sokan veszítették itt az életüket.  Ennek a 
szomorú ténynek állít emléket  a vár alatt látható Vasfüggöny Emlékmű. (A vasfüggöny kifejezés Winston Churchill-től
származik.) 
 

Szabadprogram a városban:
Sajnos a hazaindulásunk előtt már csak egy rövid időt tölthettünk el a városban, ezért búcsúzóul a kihagyhatatlan Mihály-kaput látogattuk meg.  E
legáns, hagymakupolás réztetője a város egyik legismertebb jelképe.   Pozsony városfalának négy kapuja közül mára már csupán ez az egy gótikus stílusban épült  kapu maradt meg épségben. Az 1300-as évek első felében rakták le a torony alapját, melyet később az 1500-as évek elején megmagasítottak. Mai látható formáját az 1750-es években nyerte el. A torony névadójának, Szent Mihálynak a szobra ekkor került fel az 51 méter magas, ötemeletes torony tetejére. Csodálatos a kilátás nyílik innen  az óvárosra. Jelentőségét a város életében az is mutatja, hogy alatta
haladt el a koronázási menet.  Nem messze innen  az egyik mellékutcában  nagyon finom  
pozsonyi
kiflik kínálgatták magukat. M
i is vásároltunk. Az én kedvencem a c betű formájú mákos, Balázs fiam kedvence pedig patkó-alakú diós. A bejgli kistestvéreként ismert klasszikus süteményt már évszázadok óta szigorú és titkosan őrzött receptúra alapján készítik.  Annyira komolyan vették az előírásokat, ha valaki vétett ellene víz alá merítés lett a "jutalma" érte. 
  
          Pozsony csodaszép,  napfényes idővel köszönt el tőlünk a kisebb nappali záporok és a kiadósabb  éjszakai esőzések kárpótlásaként.  "Vízimadarunk" alig futott  ki a Dunára, amikor egy terjedelmes egybefüggő fekete felhőzet ereszkedett le fölénk, majd kisvártatva kitört a vihar. Az egyik matróz sietősen lezárta a járművünk ablakait, ajtajait és a szellőzőnyílásokat is. A  folyó  hullámain és partjain is a szürke számtalan árnyalata űzött velünk viharos játékot.  Az esti órákban érkeztünk vissza Budapestre, fővárosunk kellemes nyáresti idővel fogadott bennünket.  A hajó személyzete és az utasok is barátságosan elköszöntek egymástól.  Azt gondolom egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia ezt a felejthetetlen utazást nyújtó közlekedési eszközt, a 
szárnyashajót. Szent Ágoston egy gondolatával búcsúznék  a bájos és hangulatos Pozsonytól,  melyet 
a szívünkbe zártunk.  "A világ egy könyv, és aki nem utazik az csak egyetlen lapját olvassa el."   
Harmati Gyöngyi
     S.D.G.