Morva Kálmánné, Heizler Ágota (1944. 11. 08 - 2023. 12. 19)
Ágota testvérünk, akit mindannyian Áginak szólítottunk, Kercseligeten, egy aprócska Somogy-megyei településen látta meg a napvilágot, 1944. nov. 08.-án. Egyetlen gyermekként nevelkedett fel
a szülői házban. A második világháború ínséges, félelmetesen nehéz évei után a családnak német származása miatt a kitelepítés minden rémségével is szembe kellett néznie. Mindezek ellenére az
isteni gondviselésnek köszönhetően a család mégis Kercseligeten maradhatott abban az időben ritka kivételként. Ági ebben a kisfaluban járta ki az általános iskolát, színjeles tanulóként. Ezután következett a gyors és gépíró iskola elvégzése, majd évekkel később sikeres érettségi vizsgát tett.
Gyermekkora Édesanyjának köszönhetően szerető légkörben telt el. Ági római katolikus családba született, vallásukat rendszeresen gyakorolták, minden vasárnap templomba jártak misét hallgatni. Testvérünk mellé a jó Isten Morva Kálmán személyében küldött egy hozzáillő segítőtársat, akivel Kercseligeten, 1963. febr. 05.-én összekötötte az életét. Három gyermeke született, de sajnos elsőként világra jött kislányát három hetes korában elveszítette, meghalt. Ezzel a fájdalmas veszteséggel kellett, megküzdenie, amely minden édesanyát a legmélyebben érint. A jó Isten áldásaként a család gyarapodott még egy egészséges kislánnyal és egy kisfiúval is. Ők már felnőttek és fia révén három fiúunoka is érkezett a családba. A szomszédos településen, Nagyberkiben a saját kezükkel felépített családi házukba házasságkötésük után nem sokkal be is költözhettek. Ági nagyon szerette a kertjüket,
a természet közelsége lelkét Istenhez emelte fel. Kedvenc énekét a 218-as számút naponta elénekelte:
"Itt a szívem égi Atyám, Tiéd egész életem,
Munkáld formáld kedved szerint, Hogy az üdvöt elnyerjem!...."
A beleszületés általi és egész kisgyermekkorától fiatal felnőtt koráig gyakorolt katolikus vallása
lassan kiüresedett, élettelenné vált. Elmaradtak a vasárnapi mise látogatások és egy kívülállónak úgy tűnhetett, hogy életéből a következő harminc év látszólag Isten nélkül telt el. Isten azonban nem felejtkezett el teremtményéről és már előre - látva szíve vágyakozását - elkészítette számára a kimenekedés útját. Azokban az időkben kezdődött el Reisinger János: Látók, szóljatok című előadássorozata a televízióban. Ezek a bibliai előadások felébresztették a lelki szunnyadásból és örömmel kezdte el hallgatni az előadásokat a férjével együtt. Remény ébredt a lelkében, úgy érezte, hogy egy új kezdet nyílik meg előtte. Az előadások után lehetőség nyílt telefonon kérdéseket feltenni.
Azt itt kapott válaszok, bibliai Igék alapján kezdte a Szentírás nehezen érthető részeit más megvilágításban szemlélni. A lelkét kínzó kérdésekre megnyugtató válaszok érkeztek. Jánossal felvették a kapcsolatot és férjével együtt meghívták őt a házukba, János elfogadta a meghívást. A hosszú beszélgetések beérlelték benne a döntést, hogy Isten szavának ad még egy esélyt és bekapcsolódik a lakóhelyéhez közeli városokban, Dombóváron és Kaposváron tartott bibliai előadássorozatokba. Ágiban ezek hatására és a Szentlélek halk késztetéseinek engedve megérlelődött az a döntése, hogy szeretne
a Keresztény Advent Közösséghez tartozni. Ezt a szívből, lélekből jövő elhatározását a keresztséggel pecsételte meg. Egervári Oszkár merítette be Ágit és a férjét is, Budapesten, 2003. február 25.-én. Testvérünk lelki útravalóul kapott keresztségi igéje Ésaiás próféta könyvének 43. fejezetében így hangzik: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!"
A küzdelmes évtizedek nem múltak el nyomtalanul. A betegségek Ágit sem kerülték el, de Isten hathatós segítségével elhordozta őket. Átesett egy térdműtéten, majd annak következményét is békésen viselte. Évekkel később már csak botra támaszkodva, állandó fájdalmakkal küszködve tudott csak járni. 2017-ben rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a szervezetében, de lelkében mindvégig erős maradt. Rábízta életét, betegsége kimenetelét bárhogyan alakuljon is Teremtőjére. Hite nem rendült meg a súlyos műtét illetve az azt követő radikális kezelések során sem. Mosolyogva, türelmesen, másokat bátorítva viselte a megpróbáltatásokat és a nagy Orvos segítségével meggyógyult, ereje megújult. Évek múltával Ági testvérünk egészsége hanyatlásnak indult, egyre gyengébb lett. Már nem tudott vidékről beutazni és személyesen részt venni a szombati Istentiszteleteken, de az internet által, a 8X8-as csatornán át rendszeresen velünk volt szombatonként. Betegségében férje is és a család minden tagja rendszeresen segítette, látogatta. Lánya is szeretettel gondozta, mindenben a segítségére volt. Valahányszor csak megtehette hetekre oda is költözött hozzájuk.
Testvérünk a kaposvári gyülekezet egyik szombatiskolai tanítója volt. Szolgálatát mindig lelkiismeretesen, jól felkészülten látta el. Isten igéjét hűségesen, imádságos lélekkel és alázatosan "nyitotta meg". Egész lényéből sugárzott a szeretet és az a mély meggyőződés, hogy a Biblia valóságosan is Isten szava. Megemlítem még vendégszeretetét, mindig örömmel fogadott bennünket,
ha meglátogattuk. Imaheti alkalmakon is megnyitotta házát előttünk. Ha az időjárás megengedte mindig kimentünk hatalmas, szépen gondozott kertjébe is sétálni egyet. Gyönyörködhettünk a fóliasátorban nevelkedett növényekben is, egy valóságos mini - Édenkertben jártunk ilyenkor.
Életének utolsó napjait kórházban töltötte, sajnos a tüdőgyulladással már nem tudott a szervezete megbirkózni. Hála legyen az Úrnak, amiért lerövidítette szenvedéseit. Testvérünk 2023. dec. 19.-én csendesen elaludt a dombóvári kórházban. A kercseligeti temetőben, a családi sírboltban helyezték el hamvait 2024. január 10.-én ragyogó napsütéses időben.
"Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." (Jel. 14: 13)
A boldog viszontlátás reményében búcsúzunk szeretett testvérünktől.
A kaposvári gyülekezet nevében:
Harmati Gyöngyi
