Harmati Gyöngyi: Kézfogás a magasból...

 

  saját fotóm: Félig tárt kapu...(H. Gy.)

Életem hatvanegyedik évének ajtaja csendesen bezárul.
Életem hatvankettedik évének kapuja lassan kitárul.

Talán számot kéne vetnem az eltelt évekkel
Fölösleges gyötörnöm magamat ilyesmikkel
Ami elmúlt vissza nem hozhatom, a múltat
sem kitörölni, sem megváltoztatni nem tudom.
Az elkövetkezendők Isten kezében vannak
Hiába is firtatnám, nem nyílna fel előttem.
Egyetlen dolgot tehetek sorsom békésen fogadom
Bármi is jön örömmel, hálatelt szívvel elfogadom
Ma van az a nap amikor szerethetek, örülhetek,
bízhatok Isten jóságában. Ma van az a nap amikor
megtehetem amiért születtem, elfogadhatom a
kezet, mely a magasból mutatja az utat hazafelé.

Harmati Gyöngyi
      S.D.G. 

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Két évszám között...

 

  saját fotóm: Sírkertben járva...(H. Gy.)

                                                      

Az egyik évszámot biztosan tudhatod,
világrajöveteled pontos dátumát mutatja.
A másik évszámot még csak nem is sejtheted,
Elmúlásod idejét a jövő szürke fátyola rejti,
mely ma még halandónak megfejthetetlen 

E két évszám között milyen hosszú az út
ki tudhatja ezt előre megmondani?
Ami igazán fontos kivel és mivel töltöd el
Életed gyorsan tova röppenő pillanatait
Mit hagysz magad után örökségül, amire
érdemes lesz visszaemlékezni gyermekednek,
unokádnak. Eszükbe jut-e mosolyod,
a kedvenc süteményük illata, amivel
mindig annyira vártad őket haza.
Vagy csupán két évszám leszel egy csupasz
márványlapra felvésve, ami mellett
szótlanul elmennek az emberek?

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Aranyszabály...

 

                                                      saját fotóm: Félig kitárt kapu...(H. Gy.)
 


Meg van írva:
"Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek
cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal."
Ez az ARANYSZABÁLY!
Szeresd azt, ki gyakran ellenségesen viszonyul hozzád.
Bocsáss meg annak ki folytonosan sérteget, bajt okoz neked.
Vigasztald ki panaszkodik, s téged soha meg nem hallgat.
Mosolyogva köszönj előre annak is, ki levegőnek sem néz.
Segítsd hordozni mások terheit, mikor a magadé sem könnyebb.
Mert meg van írva:
Csak azt várd el másoktól, amit már te megtettél értük!
Ez az egyetlen törvényszerűség, mely képes életünket
a béke és a boldogság áldásaival bearanyozni.
Egyszerű a képlet: 
Mindig nagyobb öröm adni, mint kapni,
Mindig azé marad minden, ki elosztogatja!

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

(Máté 7:12)

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: A boldogság Tízparancsolata...

 

                                                                   A boldogság útja....

1.
Saját kezed által önmagadnak kovácsolt
boldogtalan életed lezárt lakatát, a hála és a
megelégedettség aranykulcsával nyithatod ki.
2.

Ne keress hamis boldogságpótlékokat,
amik ideig-óráig való gyönyörűséget
adhatnak, de a lelkedet nem üdítik fel. 

3.
Szólíts meg mindenkit kedvesen,
köszönj előre és mosolyogva járd
az utadat, mégha nehéz is néha. 
4.
Ne nyüzsögj folyton, hagyj a
testednek és a lelkednek is hetente
egy-egy nyugalmas, békés napot.
5.
Fordulj mindenki felé, akivel találkozol
tisztelettel, hisz nem tudhatod éppen
milyen kín-keserves csatát vív.
6.
Mindig emlékezz rá, hogy sohase
bánts meg senkit sem szavaiddal,
sem tetteiddel, sem gondolatban.
7.
Légy hűséges! Te sem szeretnéd,
hogy becsapjanak, megcsaljanak,
visszaéljenek bizalmaddal. 
8.
Légy pontos! Ne késs el a találkozókról,
hiszen az elveszett időt nem áll
hatalmadban visszaadni.
9.
Ne terjeszd a rosszat, ne ítélkezz
elhamarkodottan, vigyázz mások
jó hírére, hogy nyugodtan alhass.  
10.
Ha boldogan szeretnél élni, ne
irigyeld embertársaid körülményeit,
családját és semmilyét, ami nem a Tiéd.  

                  Harmati gyöngyi
                        S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: A családi akvárium krónikája...

 

                                                    saját fotóm: Családi akvárium...(H.Gy.)

        Kicsit több, mint 40 éve lakásunk különleges dísze a megnyugtató hatást árasztó akvárium és
családi életünk szerves részévé vált férjem megunhatatlan hobbija is a díszhalakkal való foglalatosság, törődés. Nagy előnye a lakásban tartott háziállatokkal szemben, hogy nem kell sétáltatni vinni a díszhalakat, illetve hanghatásokkal sem zavarják meg a szomszédok nyugalmát, a társasházban ahol
élünk. Nálunk az akvárium központi helyet foglal el, amikor költözködünk előszőr mindig az
üvegmedence helye jelölődik ki, és a nagyszoba berendezése ehhez igazodik. Hosszú és buktatókkal
teli út vezetett a régen kezdetleges módszerekkel házilag készített szögvas keretű több kisebb
akváriumtól, amik gyakran szivárogtak is a mai modern ragasztásos technikával készült minden
műszaki berendezéssel beépített modern 240 literes vízi birodalom megvalósításához. Sokféle formájú, színű, fajtájú és vérmérsékletű díszhal vendégeskedett az évtizedek során nálunk, némelyiknek nevet is adtunk, mert annyira a szívünkhöz nőttek. Különös esetetek, történetek sokaságát őrizzük emlékként, most néhányat
a teljesség igénye nélkül érdemes és érdekes lehet feleleveníteni. 
         Egyik alkalommal amikor a díszhal-kereskedésben jártunk megakadt a szemünk 2 teleszkópszemű, fátyolfarkas aranyhalacskán, akik koromfekete színben pompáztak. Egyszerűen nem lehetett őket ott hagyni. Kaptak is egy külön akváriumot és azt otthonosan be is lakták. Fura jelenséget tapasztaltunk
nálunk az egyik halacska nem nőtt tovább és teljesen kifakult, feketéről törtfehérszínűre változott.
A másik viszont megtartotta a színét és a többszörösére növekedett, kissé furcsa párost alkotva. A nagyobbat így hívtuk: Hugó, a víziló, az ismert magyar-amerikai gyermekrajzfilm szereplője után. Talán mondanom sem kell Hugó azért nőhetett meg ekkorára, mert nagyon szeretett enni. Férjemet különösen "szerette", ha szabad ilyet mondani, mert a kezéből evett, gyorsan kicuppantva a számára finom eledelt. Előfordult néha, hogy a "gazdi" nem adta elég gyorsan az eledelt, ilyenkor méltatlankodva több méter távolságra, mint a szökőkút felbukkanó sugara kiköpött az akváriumból, sok vicces és mérgesítő
pillanatot okozva így nekünk. 
       Csodaszép vitorlás halunk, aki a Tóbiás névre hallgatott, egyik nap kész horror helyzetet produkált: kifeszítette úszóit, harci díszbe vágta magát, kitátotta száját és villámgyorsa elnyelte a frissen az akváriumba betett, a hazaszállítástól még kábult, aprócska kék-vörös ruhába öltözött neon-halacskákat.
Az egyik halacska azonban megakadt a szájában, férjem felismerve a vészhelyzetet gyorsan cselekedett
és kirángatta a kishalat a nagyhal szájából. Rajzfilmbe illő jelenet volt. Szokták mondani: él, mint hal a vízben! Nahát, ez a legkevésbé sem igaz, a halakat is rengeteg betegség támad(hat)ja meg, mint akváriumunk egyik legszebb  példányát. Vitorlás Tóbiás barátunk furcsa pózban kezdett el úszni,
illetve furán billegni, néha fejre is állt és elfeküdt a homokos talajon. Az évek és a rutin alapján a férjem egyből tudta, hogy ez úszóhólyaggyulladástól lehet. Ilyenkor célszerű a halat kivenni és elkülöníteni antibiotikummal kezelt vízben, ami egy 20 literes vödörben valósult meg. Sajnos a halacska itt is fejre
állt, nem tudott úszni, ezért a férjem egy hurkapálcika segítségével nekitámasztotta  a vödör oldalának, hogy talpon tudjon maradni. Kapott külön levegőporlasztót is, nagy örömünkre pár nap után felépült és még sokáig gyönyörködhettünk benne.
      Az akvarisztika csúcspontját jelenti a diszkoszhalak tartása, gondozásuk különleges bánásmódot igényel. Sikerült beszerezni belőlük pár csodaszép példányt az egyik tenyésztőtől. Az akváriumban
nagyon szépen mutatnak és láthatóan jól is érzik magukat. Az egyik diszkoszhal különleges színével
tűnik ki társai közül. Férjem szerint érett narancshoz hasonlít inkább a színe, én inkább a hal színének aranyló csillogását vettem észre. Így a férjem elnevezte "Narancspofi"-nak, én pedig "Aranypofi"-
nak. Úgy tűnik nem okoz neki problémát, lelki tőrést, hogy két néven is szólítgatjuk.
       Az akvárium nemcsak lakásdíszként, de bébiszitterként is jól megállta a helyét. Felfigyeltem rá,
hogy kisfiam már pár hónaposan élénken érdeklődik az akváriumban lejátszódó történések iránt,
szemeivel egyre hosszabb ideig követte a halacskák fürge mozgását. Egyik délután nagyon rosszul
ébredt, sokat sírt és nem tudtam semmiképpen megnyugtatni. Utolsó mentsvárként jött a gondolat
szorosan magamhoz ölelve odaálltam vele az akvárium elé és csendesen sorolgattam, milyen halacskák
is vannak a vízben és éppen most mit csinálnak. Eltelt így pár perc és azt vettem észre Balázs egyre csendesebb és békésebb, majd immár mosolyogva figyelte az akváriumban zajló vízivilág életét.
Innentől szokásává lett kis barátaival naponta eltölteni egy kis időt, szeretett az akvárium előtt üldögélni
az akkoriban divatos hordozható Chicco székében.  

Hasonló történeteket az alábbi linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: Emlékezés Dezsőre, a világ legszelídebb hörcsögére...

 

     

     Előző lakásunktól nem messze, úgy 100 méterre volt található egy díszhal és kisállat kereskedés,
aminek rendszeres látogatói voltunk a családi akvárium lakóinak ellátása és időnkénti gyógyításaihoz szükséges szerek megvásárlása okán. Kisfiúnk is szeretett velünk bejárni. Kíváncsian és érdeklődve figyelte nemcsak az akváriumok díszes halait, de az ékszerteknőcök, papagájok, tengerimalacok is tetszettek neki, azonban különösképpen az aranyhörcsögök vonzották. Így kézenfekvő volt, hogy karácsonyra meglepjük egy vörösbundájú kis állatkával, akit DEZSŐ névre kereszteltünk. Ennél kedvesebb, szelídebb aranyhörcsög biztosan nem létezett és nem is fog létezni a mi számunkra.
Elfogadta az eleséget a kezünkből, majd édesen belekuporodott a tenyerünkbe, és békésen elaludt. A lakásban is szabadon lehetett engedni, ha szólítottuk fürgén visszaszaladt hozzánk. Soha nem fogom
azt a megható jelenetet elfelejteni, amikor egyik reggel a fiamat ébreszteni bementem a szobájába és a kishörcsike ott aludt a összekuporodva a fiam arcocskája mellett a párnán. Őrizték egymás álmát,
mint két jóbarát. Ha létezett volna akkoriban mobiltelefon, akkor azt az idilli pillanatot biztosan megörökítettem volna. Balázs fiúnk elmaradhatatlan napi programja közé tartozott, hogy óvodába
indulás előtt a kis pajti etetőjét feltankolja és itatóját feltöltse. Sajnos e bájos kis teremtmények rövid életűek, így eljött a nap amikor Dezsőtől búcsút kellett vennünk. E szomorú eseményre a nagyszülők balatoni házában kerül sor, ahova Dezsőke, hűséges társként mindig velünk utazott.

Hatalmas sírás-rívás közepette kisfiúnk kérésére a Nagypapa ásott egy picurka sírt a kert végében,
egy kis fejfát is fabrikált és végezetül frissen szedett kerti virágokkal borítottuk be a kis halmocskát.
     Az első sokk kiheverése után több kishörcsög is lakott még nálunk. Emlékszem egy zsemleszínűre,
akit Zsöminek neveztünk, aztán egy koromfekete bundájú, rózsaszín talpacskájú és nyelvecskéjű Kormi névre hallgató kis jószágra is. Majd ezek után sikerült jól "bevásárolnunk" egy
kis hörcsöggel, akit nemes egyszerűséggel csak "Harapósnak" neveztünk el. Igazi vérengző fenevad
volt, rémálom volt a terráriumot, ahol lakott kitakarítani. Nem volt olyan vastag téli bundás bőrkesztyű, amit ne harapott volna át. Mit volt mit tenni visszakullogtunk vele a kisállatkereskedésbe, ahol a régi ismeretségre tekintettel visszafogadták őkelmét. Ez a kis kaland nem szegte kedvünket, amikor új
lakásba költöztünk oda is vittünk magunkkal egy aranyos kis jószágot. No, ő is okozott egy kisebb kis kalamajkát. Egyik éjszaka kiszabadult a lakóhelyéről, trükkös módon nekitámasztva a mókuskerekét a terrárium üvegfalának és uzsgyi elment világot látni. Reggel amikor felkeltünk, már csak a hűlt helyét találtuk. Próbáltuk keresni, de indulni kellett munkába, iskolába. Így kis barátunk napközben szabadon garázdálkodhatott a lakásban. Pár nappal később megbizonyosodtunk arról, hogy még életben van,
mert a zöldségesrekeszben tárolt burgonyákon rágcsálás nyomokat találtunk. Férjem javaslatára csapdát állítottunk neki, arra alapozva taktikánkat, hogy már biztosan éhes lehet. Egy alacsonyabb, de mégis
akkora méretű üvegbe amiből könnyen nem tud kimászni kedvenc magocskáiból pár kanállal beletettünk és vártuk, hogy mikor harap rá. Pár óra után eluntuk a hiábavalónak tűnő leskelődést, és lefeküdtünk aludni. Reggel nagy örömünkre a kis szökevény az üvegben falatozva várt ránk. Pofazacskóit dugig teletömte, talán egy újabb szökéshez tárazva be, melyet nem tudott újra megvalósítani. Azt nem tudtuk meg szomorkodott-e emiatt, mi viszont biztosan nem.

     Fiam közben felnőtt, elkerült egy másik városba tanulni, de mindig nagy szeretettel emlékszünk
vissza ezekre a kis állatokra, különösen Dezsőre, a világ legszelídebb és legaranyosabb kis hörcsögére,

akit egy életre a szívünkbe zártunk.

Hasonló történeteket az alábbi linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: APA - MESÉK...

 

 

      Emlékszem nagyjából 35 évvel ezelőtt férjem azzal a kérdéssel lepett meg este, miután a munkából hazatért:
- Mit szólnál hozzá, ha 3 évre Budapestre mennék nappali tagozaton tanulni? 
Tudod a főnököm ma behivatott és felajánlotta ezt a lehetőséget, persze a sikeres felvételi vizsga illetve előkészítő tanfolyam elvégzése után, ami szintén Budapesten lenne, hogy tovább képezhetem magam.
Ez nagyon jó hatással lenne a szakmai előmenetelemre és a családnak is jó lenne hosszútávon.
Nagyon megörültem a jó hírnek és azonnal igent mondtam rá. Habár a mérleg másik serpenyőjébe tett érv,
miszerint évekre egyedül maradok egy akkor éppen 3 éves kisgyermekkel kihívásokkal telitettnek tűnt. Abban az időben szombatnapon is még dolgoztak az emberek, illetve tanultak az iskolákban.
Így férjemet is nagyon keveset láttuk, szombaton késő este ért haza és legtöbbször a vasárnapi ebéd után már robogott is vele vissza a vonat a messzi fővárosba. A nagyszülők is még aktív korban voltak, egész nap dolgoztak,
így nem volt igazán kihez fordulni segítségért. Éltük kisfiammal a napi rutin szerint egyszerű kis életünk. Reggel felkeltünk, elvittem az óvodába, majd elmentem dolgozni, este érte mentem, boltba mentünk, majd haza. Azután következett a vacsora, fürdés, ágyba bújás és az elmaradhatatlan esti mese vagy diavetítés. És itt érkezünk el a
nap kritikus pontjához, kisfiam könnytől maszatos arccal egyre sűrűbben firtatta:
- Apa, miért nincs itthon, miért nem mesél nekem? Úgy szeretném hallani a hangját!
Hétvégén összedugtuk a fejünket a férjemmel, hogy megbeszéljük hogyan is tudnánk ezen az áldatlan  helyzeten segíteni. És ekkor kipattant a szikra, a férjem felolvassa fiúnk kedvenc meséit egy magnó kazettára. Így Balázskánk kérése is teljesülhet, hallhatja az Apukája hangját. Az elgondolást követte is a megvalósítás, a kazettára kedvenc meséi, versikéi és mondókák is felkerültek. (1) Nem is lehet azt a csillogó gyermek szempárt elfelejteni, ahogy áhítatos csendben hallgatta esténként az édesapja hangján megszólaló kedvenc meséit, történeteit. Előszeretettel gyűjtöttük azokat a verseket, mondókákat melyekben fiúnk keresztneve, a Balázs is szerepelt. Erre talán a legismertebb példa, József Attila: Altató című verse. Kisfiúnk nagyon szeretett mondókákat tanulni, egyik hétvégén sikerült is kellemes meglepetést szereznie hazatérő Apukájának Bella István Mondókájával:

Csitt, csatt, csutka, csütörtök,
kisült-e már a sülttök?
Ha már kisült a sülttök,
én akkorát süvöltök,
hogy rögtön lecsücsültök.

Balázska, a kisördög,
idefut, meg odafut,
jól bevágja a kaput,
elviszi a sülttököt:
fújhatjuk a früstököt.

    Lassan múlik a tél, közeledik a tavasz, sokat süt a napsugár, szinte kedvet készít a lakás felfrissítéséhez. Már
ideje lenne a régi holmik között is körülnézni, ami nem szükséges annyira az minek foglalja a helyet. Így kerültek
elő a régi magnókazetták és köztük egy aminek a címe, APA-MESÉK volt.  Megrohamoztak az emlékek és
végtelenül hálás voltam, hogy rábukkantam a majdnem elfelejtett régi kedves emlékre. Arra gondoltam milyen jó
lenne visszahallgatni, hogy annak idején milyen meséket is olvastunk fel rá. Gyorsan elővettük és beüzemeltük a
még mindig meglévő régi kétkazettás rádiósmagnót. Kíváncsian vártuk, hogy még több, mint 30 évvel később is megszólal-e? És igen, működik!!! Egy szempillantás alatt visszarepültünk az időben, hallhattuk férjem akkori
hangját és néha-néha Balázs kuncogását, tetszésnyilvánítását is a hallottakkal kapcsolatban, sőt egy helyen egy felolvasási bakit is kijavított. Könnytől párás szemekkel éltük át újra családi életünk régmúlt fejezetét.

Hasonló történeteket az alábbi linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

(1)

Csukás István: Sün Balázs, József Attila: Altató
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Páskándi Géza: Hét vers (mondóka)
A suszter manói, A kis gömböc 
Varga Katalin: A kesztyű, A lókötő róka
Dörmögő Dömötör meséi
Trencsényi László: Történet a hétfejűről
Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona

Harmati Gyöngyi: 14 év, 14 emlékoszlop...

 

                                                         

                                                       saját fotóm: Égbe vezető út...(H.Gy.)

Hálás szívvel emlékezem meg keresztségemről, mely 2007. május 26.-án volt a pécsi
gyülekezetben, és váltam ezáltal a kaposvári testvéri közösség részévé!
Ennek immár 2021-ben 14 esztendeje!
Keresztégi igém, ami a bátorítás és a reménység hangjait közvetíti számomra, így szól: 
"Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek..." (Ésa. 42: 6)

Minden évben ezen a napon (is) szeretném örömömet és hálámat kifejezni, ezért a hatalmas
szabadításért, kegyelemért amivel lehajolt hozzám az Úr és kiemelt, felemelt, lábamat
biztos alapra állította. Az ember alapjáraton és így én is hálátlan lény, "feledékeny  hallgatója"
az Írásnak és Isten halk és kérlelő szavának meghallásának. 
A legfontosabb az első szeretet állapotában maradás, de mit is tehetek én ezért, hogy ki ne
essem belőle, illetve ha mégis kiesnék, minél előbb visszataláljak? A magam erejéből
nem túl sokat, csupán igyekszem hálámat minél többször és minden formában kifejezésre
juttatni mennyei jó Atyám felé. Minden évben a keresztségem napján a lelkemben egy-egy
emlékkövet állítok fel, ahogyan Józsué könyvében is olvashatunk arról, hogy egy áradó
folyón való átkelés után megtették. Az életem, az életünk is olyan, mint egy áradó folyó,
csak a jó Isten tud megtartani, hogy el ne sodortassunk az élet gondjai, nehézségei, és néha 

a gyönyörei által, ahogyan Jeremiás 12: 5-ben olvashatjuk:  

"Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal?
És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai
(nehéz körülmények) között?"

Végezetül ebben a rövid kis versben szeretném megköszönni azt a sok törődést, türelmet
amivel jó Atyánk körbe vesz nap mint nap és ahogyan a keresztségi Igémben is olvashattuk
Ő fogja a kezemet és megőriz. Igen, akkor is fogja a kezemet, ha én az Övét elengedem.

Harmati Gyöngyi: Isten mérlegén...

Mi tizennégy esztendő, ha számokban szeretném kifejezni:

168 hónap, 728 hét, 5.110 nap, 122.640 óra, 7.358.400 perc

Ha percenként átlagosan 70-szer vert a szívem akkor ez

Az eltelt sok-sok évben 515.088.000 szívdobbanás volt.

Ez a dolgok egyszerűbb része, de mi 14 év Istenem, a Te mérlegeden?

Mennyi-mennyi lehetőség, alkalom maradt kihasználatlan?

Mennyi-mennyi csoda mellett mentem el bekötött szemmel?

Hányszor nem láttam a napot az égen, csupán csak a viharfellegeket?

Istenem, kérdezem: melyik szívdobbanásomnak volt igazi értelme?

Félek, ha most kellene egyenleget vonnom keményen tartozásban lennék.

Köszönöm Uram, hogy te mennyei mércével mérsz engemet.
Nem azt látod bennem, hogy most milyen vagyok, hanem azt, hogy

Mivé is válhatok szent kezed irgalommal teljes faragása által.
                    S.D.G.