Harmati Gyöngyi: Beteg a világ...

 

 

                                                            saját fotóm: Zsibvásár... (H.Gy.)

Beteg a világ, halálos nagybeteg
Virrasztók állják körül az ágyát.

Árgusszemekkel lesik meddig bírja még,
Megéri-e még vajon meggyógyítani?

Inkább keressünk magunknak egy másik bolygót,
Melyre tovább vigyük a haszon, a profit mételyét?

Semmiképp! Semmiképp! Semmiképp!!! 
Megálljt parancsolhatunk, rajtunk is múlik.

Annyit egyél, igyál mi tested táplálja
Annyit vegyél mi feltétlenül szükséges.

Ne szállj be a fogyasztók ördögi körébe
Gyakorold a hála, a megelégedés egyszerű szokását.


Harmati Gyöngyi
      S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Azt hiszed van még időd...

 

                                                 saját fotóm: Egy utcai óra Londonban... (H.Gy.)

Azt hiszed van még időd helyrehozni, kijavítani mit elrontottál.

Azt hiszed az idő megáll a kedvedért megvár míg észhez térsz. Azt hiszed az időt visszafordíthatod, hogy azt tehess a jövőben amit csak akarsz. Nem, az idő nem kedved szerint folyik Az Időnek az Ura, az örökkévaló Isten. Az Idő az a dimenzió mely velünk folyamatosan halad az igazságos mennyei Bíró felé. Azt hitted lesz még időd, Hát tévedtél ember, ennyi volt! Harmati Gyöngyi S.D.G. További versem az alábbi linken olvashatóak: https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Félember...

 

Egyik szemem könnyben fürdik
Másik szemem nevetve néz a holnap elé
Egyik kezem szelíden simogat
Másik kezem kést markolva megsebez
Egyik lábam sietve vinne a célig
Másik lábam hátrahúzva gúzsba köt
Egyik felem törekszik a szépre, s jóra
Másik felem tönkreteszi minden igyekvésem
Lényem egyik része bátor oroszlánként harcol
Lényem másik része gyáva nyúlként meglapul
Szívem egyik fele, ó mily felszabadító szereti az embereket
Szívem másik fele, ó mily szörnyű gyűlöli az embereket
Testem porba vágyik, nem remél már semmit
Lelkem az égbe vágyik, idegen már néki a földi világ
Unom már a harcot féktelen önmagammal
Unom már a harcot a büszke, romlott nagyvilággal
Belefáradtam már a sok-sok megalkuvásba
Mostantól csendesen várom már az isteni békességet,
mely hófehér angyalszárnyakon suhan át a felemás 
mindenségen, elsimítva minden egyenetlenséget.
Mert tudom én, hogy a jobbik rész győzedelmeskedik
CSAK ADDIG TARTS KI GYENGE SZÍVEM!

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM