2019. június 29., szombat

Harmati Gyöngyi: A csipketerítő meséje...

Pillanatképek - Mini-puzzle
Életem apró történéseiből...

saját fotóm: Fahíd...(H.Gy.)


       Az évvégi ünnepek felé közeledve az ilyenkor szokásos nagytakarítással voltam 
elfoglalva. Sietősen végeztem dolgomat. Csupán az járt a fejemben minél előbb
meg legyek vele, letudjam, mint kipipálandó feladatot. És ekkor valami váratlan
dolog történt - pillantásom egy fehér csipketerítőre esett, mely az egyik polc mélyén 
szenderegve várta, hogy kirázzam belőle a port, a feledékenység porát. Hirtelen
emlékek villantak fel és egy kedves, idős hölgy arca derengett fel előttem, akinek
kezében mindig fürgén szorgoskodtak a horgolótűi, szépséges mintákat varázsolva
a vékony fonálból. Margit nénivel pár éve három hetet töltöttem 
egy szanatóriumi
szobában, reumánkat gyógyítgattuk több-kevesebb sikerrel.

     Emlékszem azon a nyáron tikkasztó kánikula gyötörte az embereket.
Éjszakánként a kicsinyke szobánkban annyira fülledtté vált a levegő, hogy szinte égetett,
vizes ruhás borogatással próbáltuk 
lehűteni magunkat. Az álom messzire elkerült bennünket,
így szép lassan elindult közöttünk 
egy egyre bensőségesebbé váló beszélgetés, melyhez
a sötét szobába 
bevilágító csillagok fénye meghitt hangulatot teremtett. 
Apró titkok, örömök, bánatok, félelmek, egészségi problémák és családi drámák
bukkantak felszínre az emlékek rejtett tárházából. És folyt belőlünk a szó
éjszakáról éjszakára. Egy ízben hirtelen megakadt a társalgás, gondoltam talán elaludt
a szobatársam. Ekkor Margit néniből mély sóhaj szakadt fel, s éreztem, most
valami nagyon fontos titok részévé válok.
        Szobatársam a 2. világháború idején tragikus körülmények között elveszítette édesanyját,
akit a származása miatt deportálták. Ő csupán pár éves volt akkor, nem nagyon maradtak emlékei vele kapcsolatban, de a hiányát még most is fájó sebként hordozza magával. Megrázó, felkavaró eseményekben bővelkedő életéről - e legsúlyosabb sebtől eltekintve - Margit néni mindig mosolyogva beszélt, sohasem panaszkodott. Éreztem, hogy a hála és a megelégedettség nála őszinte és belülről fakadó.           

      Gyógykezelésünk végére mindketten tudtuk, hogy a három hét alatt egy olyan
különleges lelki-híd épült fel közöttünk, amelynek egyik tartópillérét a szeretet a másikat pedig
a bizalom eltéphetetlen szálai alkotják. 
Margit néni barátsága mellett egy külön
számomra készített fehér színű csipketerítővel is megajándékozott. 
Napközben mindig szorgalmasan mozogtak a horgolótűi és én nem is sejtettem, hogy nekem készül az
a kis csipkecsoda.
        Az emlékek világából egy szempillantás alatt tértem vissza az évvégi nagytakarítás
hétköznapi világába, de már lélekben lecsendesedve. Szép lassan kiráztam a port a terítőből, visszatettem a polcra, de most már egészen másképp láttam a világot.


Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Pillanatképek sorozat többi részeit az alábbi linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

A történet megjelent a Nyitott Szemmel magazin 52. számában:
www.nyitottszemmel.hu

2019. június 26., szerda

Harmati Gyöngyi: Úszóleckék Hévízen....

Pillanatképek - Mini-puzzle
Életem apró történéseiből...
saját fotóm: Hévízi-tó...(H.Gy.)

      Nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy Magyarország egyik legszebb helyén, a világhírű hévízi gyógyvíz segítségével kúrálhatom a betegségemet.
Csak volt egy kis bökkenő: féltem a tó mély vízétől. Hogyan fogom én legyőzni a víziszonyomat?
        Bizonytalanságomnak hangot adva váratlan segítséget kaptam szobatársamtól, aki "szaktanácsával" mellém állt, segített, bátorított. K
íséretében, úszógumival felszerelkezve merészkedtem bele először a vízbe: A kapaszkodónál óvatosan "lógva" töltöttem el pár percet, s csak lassan merészkedtem beljebb. A következő évben egy másik szintén barátságos, megértő és segítőkész betegtársam tanácsára hallgatva vásároltam egy pár karúszót. A szanatórium medencéjében való próbálgatás után (biztos ami biztos), meglepődve tapasztaltam milyen felszabadító érzés így mozogni a tó vízében. Most már elmertem engedni a kapaszkodót és szép lassan egyre jobban felbátorodtam. Ma már alig várom, hogy megcsobbanhassak a gyógyvízben. "Vízi jártasságom" óta a gyógykezelések végén mindig szomorúan búcsúzom el a tótól - annyira megkedveltem, hogy már az sem zavar, hogy mennyire mély és sehol sem ér le a lábam.
       Pár évvel ezelőtt úgy alakult, hogy a sok 
törődést amit szobatársaimtól kaptam én is viszonozhattam valaki másnak. A szanatórium medencéjében az egyik vízi torna alkalmával megpillantottam egy idős hölgyet, aki 
láthatóan félt a vízben, görcsösen kapaszkodott a medence korlátjába. (Mintha csak régebbi önmagamat láttam volna.) A torna befejezése után odaúsztam hozzá és elkezdtünk beszélgetni. Beigazolódott a sejtésem: csak a családja kedvéért szánta rá magát a gyógykezelésre. Megígérte nekik, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében. Biztattam, elmeséltem a saját történetemet, és felajánlottam a karúszómat kipróbálásra, amit egy kis gondolkodás után el is fogadott, ha én is mellette maradok a vízben. Jó érzés volt látni ahogyan "Marika néni" szép lassan felbátorodik és már nem fél a korlátot elengedni. A próbálkozások meghozták a "sikert", pár órával később már boldog mosollyal az arcán mutatta meg mindenkinek a "tudományát".
        Jóleső melegséggel töltött el, hogy én is részese lehettem víziszonya legyőzésének, és ö
nkéntelenül is eszembe jutott az alábbi Ige: „...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Példabeszédek 11:25).
Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Pillanatképek sorozat többi részeit az alábbi linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

A történet megjelent a Nyitott Szemmel magazin 52. számában:www.nyitottszemmel.hu

2019. június 24., hétfő

Harmati Gyöngyi: Évszakok üzenete...(Hálaének-ciklus)

Évszakok...
(Válogatás Árvai Márta festményeiből)


I. ZÖLD PILLANGÓK TÁNCA.
(Tavaszi hálaének)
Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem
Amint a falevelek, a zöld szín
ű pillangók az enyhe
Tavaszi szellőben vígan táncolnak az ágak hegyén.
Tegnap még észre sem vettem őket, mára

Újra üdén, frissen mosolyogva ringnak a fákon.
Isten üzenete érkezett el velük a háborgó világra.
Kérlel bennünket esendő gyermekeit figyeljünk
Rá. Vegyük észre titkos küldeményeit, az aprócska

Csodákat, amik láthatóan körülölelnek bennünket.
Mire vártok még emberek?
Hiú szemetek mikor tanul meg végre látni?

Mire várok még Istenem?
Hiú szemem mikor tanul meg végre látni?
Mikor nyílik fel örökkévaló csodáidra?

Kérlek Uram, fogadd el tavaszi hálaénekem!
Kérlek Uram, fogadd el tavaszi hálaénekünk!
II. ISTEN MOSOLYA. (Nyári hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint
Csillogó napsugarak villódznak az ablak áttetsző üvegén.
Hisszük vagy nem hisszük, de Isten engem és téged is
Így üdvözöl minden reggel csendesen mosolyogva.

Ránk mosolyog a felkel
ő napsugaraiban, ha felhő 
Takarja is néha el Őt elölünk, szemei mindig látnak.
Villanásnyi életünk röpke pillanatait Isten, az Ő
Végtelen szeretetének, irgalmának aranyfonalával

Köti az örökkévalóság időtlen valóságának folyamához.
Szabadságot is adott nekünk, elvághatjuk e lelki
Köldökzsinórt. De tudjuk és érezzük Isten szíve ilyenkor
Is mosolyogva sír értünk. Vágyódik utánunk.

Ő mindig vár, Ő mindig visszavár engem és Téged.
Hiszed vagy nem hiszed, de Isten engem és téged is
Minden este csendes mosolyával altat el!

Kérlek Uram, fogadd el nyári hálaénekem!
Kérlek Uram, fogadd el nyári hálaénekünk!
III. SZÍNES KÖNTÖS (Őszi hálaének)
Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám,
Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek.
Látom ahogyan a mennyei festő óriás palettáján már
Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld,
Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet
Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét.

A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép
Rendben, némán szállingóznak le a sápatag földre.
A hosszú lábú gólya is melegebb vidékre költözik.
Megannyi hétköznapi csoda tárul a szemem elé.
Vajon miért nem vettem eddig észre, vajon miért nem
Tudtam értékelni ezt a páratlanul gazdag adományt?

Mindig valami nagy dologra vágytam valami világ
Megváltó hatalmasra és közben nem láttam meg ezt
A sok Isten által nekem készített "aprócska" csodát.
Ó, milyen vak is voltam! A természet tudja Kinek
Köszönheti, csupán az ember lenne ilyen feledékeny?

Kérlek, Uram fogadd el őszi hálaénekem!
K
érlek, Uram fogadd el őszi hálaénekünk!
IV. HÓFEHÉR LEPEL. (Téli hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és látom amint a
Hópelyhek, a mennyei óriás-virág aprócska
Szirmaiként lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.

Furcsa halványlila derengés vonja be a szemközti
Házak tetejét. Koromfekete varjak köröznek károgva:
- Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak?
- Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok?


Kínzó kérdéseinkre választ Kitől, honnan is várhatunk?
Isten, ki türelmes égi Atyánkként tanítasz bennünket. 

Elgyötört, kiüresedett lelkű földi gyermekeidnek üzened: 

Tárjátok ki bús lelketek ablakait, engedjétek be
Szívetekbe az eget és földet átalakítani képes
Egyetlen hatalmat, a SZERETETET!

Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekünk!

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM


2019. június 15., szombat

Harmati Gyöngyi: Isten mosolya...(Nyári hálaének)

saját fotóm: Repcemezőben...(H.Gy.)


Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint
csillogó napsugarak villódznak az ablak üvegén.

Hisszük vagy nem hisszük, de Isten engem és téged is
így üdvözöl minden reggel csendesen mosolyogva.

Ránk mosolyog a felkelő napsugaraiban, ha felhő 
takarja is néha el Ôt elölünk, szemei mindig látnak.
Villanásnyi életünk röpke pillanatait Isten, az Ô
végtelen szeretetének, irgalmának aranyfonalával
köti az örökkévalóság időtlen valóságának folyamához.
Szabadságot is adott nekünk, elvághatjuk e lelki
köldökzsinórt. De tudjuk és érezzük Isten szíve ilyenkor
is 
mosolyogva sír értünk. Vágyódik utánunk.
Ô mindig vár, Ô mindig visszavár engem és Téged.

Hiszed vagy nem hiszed, de Isten engem és téged is
minden este csendes mosolyával altat el!

Uram, fogadd el nyári hálaénekem.
Uram, fogadd el nyári hálaénekünk.
               S.D.G.
Harmati Gyöngyi: Évszakok...(Hálaének ciklus)
https://abekessegszigete.blogspot.com/2019/06/harmati-gyongyi-evszakok-halaenek-ciklus.html


További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM