globális világnapjává nyilvánította. Az ENSZ Közgyűlése kihangsúlyozta, hogy a "boldogság
keresése az emberi lét egyik alapvető célja". Napjainkban járványként terjednek nemcsak a fertőző betegségek, hanem a boldogtalanság is. Erre figyeltek fel az ENSZ-nél is és próbálják az emberek gondolkodását tudatosan úgy alakítani,
rávezetni őket arra, hogy az élet valóban fontos dolgait ne a külső körülményeik megváltozásától vagy pedig a gazdagságtól várják. A boldogság mérőeszköze nem a pénz, a sikerek vagy az élvezetek, ahogyan Vörösmarty Mihály is megfogalmazta a Merengőhöz írt versében:
Nézd a világot: annyi milliója
S köztük valódi boldog oly kevés.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. (részlet)
A Szentírás lapjain kibontakozik előttünk a boldogságkeresésnek egy teljesen másik útja, ezen haladva rátalálhatunk a
valódi boldogságra, melyre a Jelenések könyve boldogmondásai biztos iránytűként vezetnek el bennünket. A globális világ
lassan körbeér, felfalva mindent, s végül önmagát is, amint a rákos sejt túlburjánzása is fokozatosan, de biztosan megöli a
testet. Napjainkban is aktuálisak Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban c. verséből jól ismert szavak: " Irtózatos hazudság mindenütt!" Van-e értelme a boldogságról "apokaliptikus" időkben beszélni? Láthatjuk, hallhatjuk a hírekből is milyen nagy mértékben megszaporodtak bolygónkon a háborúk, világméretű járványok, merényletek, éhínségek, katasztrófák, tömegszerencsétlenségek földön, vízen, levegőben. Nincs békesség, nincs nyugalom bármerre is nézzünk.
A Szentírás többszáz ún. pillanatkép-próféciát és 10 nagy léptékű, korszakokat átfogó ún. vázlatpróféciát tartalmaz. Az újszövetség nagy prófétikus könyvében, a Jelenések könyvében az utolsó négy vázlatpróféciát olvashatjuk ill. tanulmányozhatjuk. A János apostol által lejegyzett jelképes látomás-sorozatok a keresztény egyház történelmének főbb állomásait mutatják be Jézus dicsőséges hatalom átvételéig (2. Advent). Ebben a kis tanulmányban most nem a próféciákkal, Pascal szavaival élve a beteljesedett jövendölésekkel foglalkozunk, hiszen azt már sok híres-neves Biblia kutató megtette előttünk, úgymint Nicolaus Cusanus püspök, Luther Márton, Blaise Pascal, Isaac Newton, William Miller és sokan mások.
Blaise Pascal (1623-1662) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus alábbi szavai is igazolják, hogy a beteljesedett próféciák hitelesítik a Szentírást. Kételkedés nélkül megbízhatunk benne, valóban isteni eredetű: "Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert ezt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról." (Gondolatok, 693. töredék)
Valószínűleg kevésbé ismert, hogy a Biblia 66 könyve közül az utolsóban a Jelenések könyvében több igehelyen határozott ígéreteket olvashatunk a boldogságról. Vajon milyen céllal íródtak le ezek az Igék? Amikor Jelenések könyvére, Jézus Krisztus kinyilatkoztatására (görög szóval apokalipszisére) gondolunk akkor nem a boldogság jut eszünkbe róla, hanem a közhiedelem leginkább az emberiség pusztulásáról szóló híradásnak tekinti ezt a bibliai iratot. Ezért is nagyon fontos megértenünk a
Jelenések könyve és a boldogságról szóló Igék összefüggéseit. A Szentírás rámutat arra a szomorú tényre, hogy az Isten útjáról letérő élet természetes következménye a boldogtalanság. Azonban nem hagy minket reménytelenségben, ezen
boldog-mondások által is megmutatja a visszatérés útját. Ahogyan a Jézus által a Hegyibeszédben elmondott 8 boldogmondás láncszemei egymásra épülnek, úgy fűződnek össze egy ritka és értékes gyöngysorrá a Jelenések könyvében elszórtan megtalálható boldogmondások is.
A végítélet óráján újra előrébb tekerték a mutatót, az 1947-ben hírneves tudósok által indított "óra" szerint még soha nem jártunk ilyen közel az ítélet napjához. Lehetetlen, hogy Isten figyelmeztetés és reménység nélkül hagyná az embereket, ez teljesen ellentétes az Ő tiszta és szeretetteljes lényével. Erről könnyen meggyőződhetünk, elég, ha csak egy igét elolvasunk ezzel kapcsolatban a Szentírásból: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3: 16) Ismerkedjünk meg kezdésként a Boldogmondások csokorba szedett gyűjteményével a Jelenések könyvéből. Olyan érzésünk támadhat olvasásuk közben, mint amikor utazásunk kezdetén felszállunk egy vonatra, amely állomásról állomásra, boldogmondásról-boldogmondásra fokozatosan végig vezet bennünket a valódi, Isten szíve szerinti boldogsághoz vezető úton:
1.) "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek
megírattak abban; mert az idő közel van. "( Jel. 1: 3)
2.) "És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak,
akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak
az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. " (Jel. 14: 13 )
3.) Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit /jellemét/, hogy mezítelenen ne
járjon, és meg ne lássák az ő rútságát /szégyenét/. ( Jel. 16: 15)
4.) "Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda
nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. " (Jel. 19: 9 )
5.) " Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második
halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig."
(Jel. 20: 6 )
6.) " Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. " (Jel. 22: 7 )
7.) " Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához,
és bemehessenek a kapukon a városba. " (Jel. 22: 14 )
Az első, bevezető boldogmondásnál megfigyelhetjük, hogy majdnem szóról szóra megegyezik,
csak egy kissé másképpen megfogalmazva, a könyv végén az utolsó fejezetben található hatodik boldogmondással. E két
Ige csodálatos KERET-be ágyazva foglalja össze a Jelenések könyvének mondanivalóját.
Az első boldogmondás így hangzik: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van." ( Jel. 1: 3)
A Szentírás igéinek rendszeres olvasása, hallgatása csak akkor szolgál(hat) áldásunkra, ha Istennek
a személyes életünkre vonatkozó tanácsait, szeretetteljes oktatásait, felhívásait mindennapi életünkbe beépítjük,
megvalósítjuk. Ahogyan a testünket is naponta tápláljuk eledellel, úgy kell(ene) a lelkünket
is ellátni táplálékkal. "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével,
amely Istennek szájából származik." (Mt.4:4) Jézus Krisztus Hegyibeszédének nevezetes záró hasonlata az olyan embert,
aki nem csak hallgatja, de meg is cselekszi Isten beszédeit bölcs embernek nevezi, mert egy olyan stabil, minden nehézséget
kibíró alapra, Kősziklára építette a házát, mely az élet viharainak közepette sem dőlt össze. "E kőszikla pedig a Krisztus volt."
(1. Kor. 10: 4/b) vö.: (Zsolt.18:32)
A következő, sorban a második boldogmondást így olvashatjuk: "És hallottam az égből szózatot,
amely ezt mondja nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja
a Lélek, mert megnyugszanak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. " (Jel. 14: 13 )
Nem várt módon folytatódik a boldogmondások sora, a halál és a boldogság fogalmát itt Jézus egymással összekapcsolja.
Azonban csak azokra a halottakra vonatkozik ez a megállapítás, akik az
"Úrban halnak meg". Az emberek félnek a haláltól, de mivel elkerülni nem tudják, inkább úgy
védekeznek, hogy megpróbálnak tudomást sem venni róla. Amikor pedig mégis szembesülnek egy szeretett hozzátartozó,
barát, szomszéd halálával sokszor Istent vádolják tehetetlenségükben amiért "elvette" őket tőlük! Sokak számára megválaszolhatatlannak tűnik ez a kérdés: miért boldogok azok
a halottak, akik az Úrban halnak meg? Itt valójában arról van szó, hogy nem a halottak boldogok,
hanem azok az emberek, akik tudják, hogy meg kell ugyan halniuk, és elközeledett a haláluk pillanata,
de Istenben megnyugodva halnak meg. Aki Istennel járt életútján, a mindennapi életben neki
igyekezett szolgálni, az a nehéz percekben is mindig rábízza sorsát, életét. Aki ezzel a hittel hunyja le szemét, a halál
pillanatában sem fél, hanem boldogan nyugszik meg Isten akaratában, bízva abban, hogy Isten feltámasztja őt azon a napon, amikor Jézus (másodszor) megjelenik.
A harmadik boldogmondás íme így hangzik:
Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit /jellemét/, hogy mezítelenen ne
járjon, és meg ne lássák az ő rútságát /szégyenét/. ( Jel. 16: 15)
A ruha a jellem szimbóluma a Szentírásban. Az ember számára a legnemesebb feladat, életcél
jellemének fejlesztése, tökéletesítése egészen Teremtőjének hasonlóságáig. "...a fehér gyolcs a
szenteknek igazságos cselekedetei." (Jel. 19:8)
A XX. században élt erdélyi lelkész, prédikátor költő,
Moldován Vilmos verse is ezt szemlélteti:
Moldován Vilmos: Értéked-jellemed!
Igazi értéked nem a vagyonod,
sem állás, végzettség vagy eredet,
mert ezek elfolynak ujjaid között...
Egyetlen értéked a jellemed!
Igazi hatalmad nem a nyers erő,
sem diplomád, sem éles szellemed!
Mert csak akkor vagy erős és hatalmas,
ha minden hatalmad - a jellemed!
Meglásd, egykor mindent itt hagysz a földön,
mint hamis, értéktelen szemetet,
mert Istent nem érdekli semmi más,
mint hogy e földön milyen volt a jellemed!
A negyedik boldogmondás szorosan összefügg az előzővel, így olvasható:
"Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. " Jel. 19: 9
Ha meghívást kapunk egy ünnepségre vagy egy esküvői vacsorára akkor oda mindenképpen a legszebbik, makulátlanul tiszta ruhánkat vesszük fel, így adva meg a tiszteletet az alkalomnak, az ifjú párnak és a vendégeknek is. Ennél jóval kevesebbre becsüljük Isten meghívását, ha az önzéstől és a szeretetlenségtől szennyes ruhában jelenünk meg. A menyegző a Megváltás diadalának, Jézus megígért újbóli eljövetelének, a 2. Advent-nek nagy örömünnepét jelképezi. Jézus olyan jól ismert példázatokban beszélt erről a biztosan megvalósuló eseményről földi szolgálata alatt, mint pl. a királyi menyegző (Máté 22: 1-14), a 10 szűzről szóló példázatok (Máté 25: 1-13). János apostol könyvében is erről olvashatunk: "Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ISMÉT eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."
(Jn. 14: 2-3)
Az ötödik boldogmondás így szól: " Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban:
ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele
ezer esztendeig. Jel. 20: 6
Mit is jelentenek ezek a különleges kifejezések, mint első feltámadás ill. második halál? Az első halál az, ami az embert
kiragadja a földi életből, erről mindannyiunknak vannak fájdalmas személyes tapasztalataink. Az első halál, mely hasonló az öntudatlan alváshoz, az élet ideiglenes felfüggesztését jelenti. A második halál, a végleges megsemmisülés ("...és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna." Abdiás 1: 16) pedig azokat sújtja, akik nem tudtak bűneiktől, önző emberi természetüktől elszakadni és tudatosan szembefordultak a szeretet életrendjével. "Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben
mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; akik a jót cselekedték (első feltámadás), az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték (második feltámadás), a kárhozat feltámadására. (Jn. 5: 28-29) Blaise Pascal (1623-1662), 17. században élt francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus egyszerű, könnyen érthető megfogalmazása így szól a feltámadásról:
"Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni: az, hogy ami
sohasem volt legyen, vagy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe
visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk."
"Nem hasonló-e a halál az éjszakai alváshoz? - teszi fel a kérdést Luther Márton és meg is válaszolja.
- Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség, és az élet lelke visszatér, úgy, ahogy az ember reggel friss jókedvvel ébred fel,
így fogunk mi is az utolsó ítéletkor feltámadni, mintha csupán egy éjszakát aludtunk volna, frissek és erősek leszünk."
(Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról c. könyvéből részlet)
A hatodik boldogmondás: " Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. " (Jel. 22: 7)
Ez az Ige szinte szóról szóra megismétli az első boldogmondást, így adva meg a keretet, kihangsúlyozva a Jelenések könyve mondanivalójának fontosságát, feltárulnak előttünk a könyv belső összefüggései. A Jelenések könyvének boldogmondásai aprócska kis világító fénypontokként szolgálnak számunkra, segítenek az élet ösvényén tovább haladni, és a különösen nehéz, buktatókkal teli útszakaszok megtételét könnyítik meg számunkra. Fontos, megszívlelendő jó tanács, hogy a teljes könyv, a teljes Szentírás Istentől "ihletett" (2. Timótheus 3: 16), ne tegyünk hozzá, se el ne vegyünk belőle semmit (Jel. 22: 19).
A hetedik, befejező boldogmondás, a Jelenések könyve utolsó fejezetében található, mintegy koronája az előbbi boldogmondásoknak: " Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel. 22: 14 ) Ez az ígéret mindazoknak szól akik, a Tízparancsolatot, mint "királyi törvényt", "a szabadság tökéletes törvényét" (Jakab 2: 8, 1:25) megtartják, életük alapjává teszik. Az élet fájáról nemcsak a Biblia utolsó könyvének záró fejezetében olvashatunk, de a Szentírás első könyvében, a Teremtés történetének leírásakor is olvashatunk róla. Emberi szem még nem látott, emberi fül még nem hallott és emberi szív még nem érzett olyan boldogságot, amilyent Isten készített az Őt szeretőknek. Ne utasítsuk vissza a meghívást ebbe a gyönyörű városba, ahol nem lesz több sírás, gyász és fájdalom, csupán örök béke és boldogság. A nagy küzdelem véget ér, az ember amit az Édenben elveszített ajándékként, ingyen kegyelemből visszakapja.
Reményik Sándor(1890-1941), a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.
Így emlékezem című versének utolsó soraiban a feltett kérdés - vajon érdemes-e boldogságról beszélni
ilyen vészterhes időkben? - egyik aspektusa megválaszolásra került.
"...Uram, a lelkemmel, a lelkemmel mi lesz?
Így várjam a véget tompán, tunyán -
És szívet vesztve és vesztve fejet?
Segíteni ne tudjak senkinek?
Ne tudjak egy tiszta tekintetet,
Bátor, tudó pillantást vetni fel
Az égre, amely füstben tűnik el
S a földre, amely alattunk inog?
Így találjanak, szégyenteljesen
Kapkodva, az apokaliptikus pillanatok?!
Én Istenem, tartsd fel a végzetet,
Takard be irgalmadnak fátyolával
A nőket s a gyermekeket -
Kegyelmezz a bűnös világnak,
Mindennek, ami itt hamis
És nekem is -
Ám ha mégsem lehet:
Velem tedd meg ezt a csodát:
Érjem fel, bárha ágaskodva is
Lélekkel a roppant tragédiát!
Legyen számomra legalább nyitott könyv
A Jelenések Könyve...
Bármi jön: tudjak vele szembenézni!
(1938)
Döntő mozzanat az életünkben, ha megértjük, hogy az Isten szíve szerinti valódi
boldogságról szóló híradás könyve is egyben a Jelenések könyve. Teljes bizonyosság lehet bennünk afelől, hogy a Szentírás teljes egészének számtalan boldogmondása azért íródott le, hogy vigasztalást és bátorítást nyújtson a ránk váró legnehezebb körülmények között is, ahogyan a 84. zsoltár 5-8 és 13. verseiben olvashatjuk is:
"Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Boldog ember az, akinek te vagy erőssége,
s a te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai
eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned."
Isten soha nem hagyja magára a benne bízókat, Őhozzá ragaszkodókat és imájukat is meghallgatja.
Bátran mondhatjuk el az alábbi fohászt:
FOHÁSZ a boldogságért!
Köszönöm Uram, hogy boldogságra teremtettél. Köszönöm azt, hogy boldognak szeretnél látni és
meg akarsz szabadítani a boldogtalanságtól. Tudom, hogy én vagyok az oka annak, ha nem tudsz
boldoggá tenni, hiszen engedetlenségem miatt veszítettem el a boldogságot. A bűn, az önzés
foglyaként boldogtalanul vergődve szabadításért kiáltok Hozzád, váltsd meg esdeklő teremtményedet!
Te, aki oltalmazó szereteteddel naponta körül veszel, segíts, hogy megtaláljam a valódi boldogságot,
és add, hogy másoknak is mutatni tudjam az utat, amely az elveszített, de Jézusban visszaszerzett
boldog otthon felé vezet! Ámen.
FÜGGELÉK:
Reményik Sándor: Így emlékszem (teljes vers)
