szoktak szervezni. Így történt volna ez 2020 tavaszán is, de a
COVID-19 elnevezésű járvány felülírta
a terveket. Talán valaki nem értesült a hírről vagy elkerülte a figyelmét,
így kerülhetett egy régi,
kopott huzatú, fakarfákkal ellátott fotel a szomszédos utcában az egyik
szemeteskonténer mellé.
Szokásos délutáni sétámon, mely a napi
bevásárlás időpontja is
egyben, toppant elém az ütött-kopott bútordarab félig kilógva a
járdaszegélyre. Ott árválkodott egyedül egy letűnt kor mementójaként. Megdöbbentő, hogy mennyi minden megunt, hasznavehetetlenné vált holmi kerül ki lomtalanításkor
is a szabad
ég alá. Mennyire igaz a nemrégiben olvasott mondat:
"Oly korban élünk, mely a
nyersanyagot a leggyorsabban alakítja át hulladékká."
Lelkünkben is mennyi lomot, hulladékot hordozunk, de azoktól sajnos nem lehet
ilyen könnyen
megszabadulni, tovább mérgeznek bennünket. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok
kavarogtak a
boltból hazafelé menet fejemben, amikor észrevettem lakója lett a kidobott öreg,
megkopott fotelnek.
Egy szemmel láthatóan külleme és ruházata alapján
otthontalan férfi aludt békésen a rozzant fotelben. Csupa ránc arca bozontos őszes hajkoronában úszott mégis, ennek ellenére is valami felhőtlen békét
és földöntúli időtlen nyugalmat sugárzott. Álmában talán egy rég elfeledett
boldog otthon, ahol
egy pohár forró tea illata tölti be a konyha sarkait lebegett lezárt szemhéjai mögött. Még a nap is
kisütött, érezte most
fontos szolgálatot teljesít, a napsugarak szelíd ujjaikkal lágyan körbefolyták,
megmelengették elgémberedett tagjait.
- Kidobott fotel – kidobott élet villant fel e gondolat a tudatom mélyéről. Vajon hányan
élhetnek
ilyen sorsot? Otthontalanul vagy talán a lakásuk négy fala között mégis számkivetetten?
Biztos vagyok benne, hogy e ritka pillanat melyben egy zaklatott élet
kérészéletű megpihenésének szemtanúja lehettem
elkísér utamon. Szembesített vele, megtanított arra, hogy
minden ember élete hatalmas nagy érték. Jobban, sokkal jobban meg kéne becsülni, segíteni, hogy
mindenki emberhez méltóan élhesse az életét. Ahogyan a Dalai Láma is nagyon egyszerű módon
megfogalmazta:
„Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts
nekik.”
Remélem mások is óvatosan, csendesen haladtak el az öreg,
kopott fotel és lakója mellett, így
tettem én is. Még a lélegzetemet is visszatartva és talán egy kicsit “irigyelve” a
körülményei
ellenére a lényéből fakadó
békét.
"Ha
arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik
nem erre
igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó
mérték között.
Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a
legnyomorultabbnak is van
olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni,
fölényeskedni
bárki
tud; tanulj meg
mindenkitől tanulni."
(Weöres Sándor)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További rövid életképeket az alábbi linken lehet olvasni:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
