2020. május 3., vasárnap

Harmati Gyöngyi: Néhány szó az ÉLET JÁTÉKÁ-ról a koronavírus járvány idején...




 Az idei, kettőezer-huszadik év tavaszán az egész világ a koronavírus okozta járvány terjedése
miatt egy gigantikus karanténná változott. Számos óvintézkedés mellett kijárási korlátozásokat
vezettek be mindenfelé. A diákok otthon tanulnak, a felnőttek akiknek munkájuk lehetővé
teszi home-office módra állították át életüket. Az idősebb korosztály pihenésre és csendesebb
életmódra váltott át. Az emberek megpróbálják a kialakult szükségszerű helyzetet javukra
fordítani, igyekeznek többet törődni a családtagjaikkal, illetve bepótolni az elmaradt
(házi)feladataikat. A kényszerű bezártság alkalmat teremt(het) egy kis szembesülésre
magunkkal, és számos lehetőséget nyújt(hat) a mindennapi hajszában kiüresedő félben lévő
lelkünk tartalékainak feltöltésére is. A világ most olyan globális problémával kényszerül
szembenézni amilyennel még soha sem kellett találkoznia. Természetes, hogy az emberek tele 
vannak félelmekkel, kétségekkel, a bizonytalanság rá nyomja bélyegét mindenre.
Mit is tehet ilyenkor egy kis ember egyedül? Talán azt, hogy továbbadja ami jó, még ha csak
egy apróság is. 

      "Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket...Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket." (1)  


És ekkor mintegy válaszul gondolataimra, a könyvespolcomon megakadt
a tekintetem egy vékonyka kis könyvön, melynek címe: AZ ÉLET JÁTÉKA
Ó, de régen olvastam már ezt a bájos kis gyermekregényt. Felébredt
bennem a vágy, hogy felelevenítsem, újra átéljem, a főhős kisleány: POLLYANNA történetét és az általa játszott ÖRÖMJÁTÉKOT is. 
Élénken emlékszem rá amikor egy antikváriumban sikerült megvásárolnom
ezt a kis remekművet, amire már régóta "vadásztam". Hazaérve egyből
neki álltam olvasni, a történet annyira magával ragadott, hogy szinte 
odabilincselt a fotelhez. Addig nem tudtam felállni, amíg végigolvastam, 
végig követtem Pollyannát, ahogyan a kisváros maguknak élő, megfáradt
lakóit felvidítja és megtanítja különös játékára. Érdekes egybeesés, hogy 
a könyv szerzője Eleanor H. Porter (1868-1920) amerikai írónő halálának
100. évfordulója is, egyben ez az év, a 2020-ik. Az írónő sírján megérdemelten ez a felírat látható:
                              "Ki írásaival napsütést hozott milliók életébe". 

Eleanor megható vallomását így olvashatjuk az ártatlan gyermeki lélekről:
"Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint:
az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései
még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és
közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva
néz szét maga körül. Ami rossz hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, 
aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig." (2)

Az emberiség egyre nehezebb kihívások elé néz, amelyek nagy részben a természet és az állatvilág felelőtlen kizsákmányolása miatt sújtanak bennünket, ezért különösen aktuális a könyv mondanivalója.
Adott egy nehéz sorsú, 11 éves, korán árvaságra jutott szeplős leányka, akit szigorú, ám jómódú
nagynénje csupán kötelességtudatból kastélyába fogad. Egyből száműzi egy kopár, rideg padlásszobába,
hogy ne lábatlankodjon körülötte, ne zavarja a sértődöttségből magára kényszerített boldogtalanságában.
Ám az örökmozgó, csacsogó, két lábon járó "szeretetcsomag" Pollyanna olyan ritka képességekkel
rendelkezik, mellyel minden próbát, nehézséget jóra tud fordítani, meghalt lelkész édesapjától tanult
élet-játék segítségével. Szeretetteljes, őszinte érdeklődéssel fordul
a kisváros magányos, szomorú, testi-lelki betegségekkel küszködő lakóihoz. Addig nem nyugszik, amíg
mosolyt nem csal az arcukra és ki nem mozdítja őket megszokott ám nyomasztó terhekkel teli
komfortzónájukból és meg nem tanítja nekik a játékot.


Egy jellemző mozzanatot szeretnék Pollyanna könyvbéli életéből kiragadni, ahogyan pártfogásába vesz 
egy árva fiút és megpróbál számára befogadó családot találni. Természetesen először nagynénjénél
próbálkozik, de elutasító választ kap. A fiú csalódottságát és kedvezőtlen megnyilvánulását Polly nénivel kapcsolatban ezekkel a szavakkal hárítja:
száraz dió, meg kell találni a módját, hogy feltörjön a kemény héj és meglátjuk hogy belül milyen 
édes. Ezzel a mindenhez és mindenkihez hatalmas empátiával viseltető hozzáállással kapcsolatban
fülünkbe csenghetnek Jézus Krisztus szavai:
"...ha olyanok nem lesztek mint a kis 
gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Máté 18: 3)   


A kisleány apja misszionárius volt, Aki felfedezte a Szentírásban, hogy az öröm, az örvendj és az
örvendezzünk szavak valamint a boldog-mondások teljesen átszövik a Biblia lapjait, több száz
alkalommal olvashatjuk őket. Ha örömre és boldogságra lettünk teremtve akkor ez vajon miként
is valósítható meg ebben a zűrzavaros világban? Erre ad nekünk választ ez a kis történet. Ha
irodalomtanár lennék feltenném a kötelező olvasmányok listájára, de mindenképpen ajánlanám
nemcsak a diákjaimnak, hanem minden felnőttnek is kortól függetlenül egyaránt. Nagy előnye,
hogy nem kerül semmibe és bárhol, bármikor játszható! Sőt minél rosszabb körülmények között
vagyunk annál inkább segít(het)! Az első játékot ihlető ún. örvendezőversek közül néhányat most
itt is elolvashatunk, de bátorítok mindenkit arra, hogy keresse meg a saját örvendező versét, amivel
a leginkább tud azonosulni és segítségül hívhatja az élet terheinek hordozásához.

- "Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben." (Zsoltár 90: 14)
- "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" (Filippi 4:4)  
- "Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak." (Máté 5: 9)  
- "Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön;
  vigasságot 
és 
öröm
öt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!" (Ésaiás 51:11)  

Az élet játékát először Pollyanna édesapja egy olyan esemény kapcsán alkalmazta, ami a kislány
számára keserves csalódással járt. A család szerény körülmények között élt, Pollyanna nagyon szerette
volna, hogy végre neki is legyen egy saját babája. Buzgón imádkozott is érte. A távoli missziós területre, 
ahol éltek, megérkezett a várva-várt adományokkal teli hordó, melyben a hőn áhított baba helyett egy
közönséges mankót találtak. És akkor az édesapa váratlanul ezt kérdezte:
- Miért nem örülsz ennek kislányom?
- Minek örüljek Apa egy mankónak? - kérdezte sírásra görbült szájjal.
- Annak örülj kislányom, hogy nem kell használnod, nincs rá szükséged. Épp a lábad, tudsz járni
és még ugrándozni is.
Az édesapa nem sokkal ezután meghalt, de úgy gondolom ennél értékesebb örökséget nem is hagyhatott
volna lányára. Többet ért ez minden drága ajándéknál. A kislány nem is sejtette, hogy milyen nagy szükség
lesz majd erre a ritka kincsre, hogy mindenben a jót az örülni valót keresi,
abban a kisvárosban ahová kerülni fog. Mennyi ember életét ragyogja körül napsugárként.
        "Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés,
                       a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk." (3)   

                                 

Örömre születtünk a világra, ez a regény egyszerű, de mégis talán a
legfontosabb mondanivalója.
 Életre szóló, meghatározó útravaló illetve lelki táplálék,
melyről 
József Attila: Levegőt! című versének zárósorai jutottak eszembe. 


                             "...jó szóval oktasd, játszani is enged..."
Ne féljünk, ne engedjük, hogy a körülöttünk zajló kedvezőtlen események hatásukkal negatívan befolyásolják, megfojtsák testi-lelki immunrendszerünk természetes védekezési mechanizmusait. Legyünk mindannyian Pollyannák, ott ahol éppen vagyunk. Ilyenekre vár a világ, tanítsuk meg
magunknak is és másoknak is az öröm és az élet játékát!


Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

(1) Eleanor H. Porter idézete
(2) Eleanor H. Porter idézete
(3) Eleanor H. Porter idézete

Megjelent a Holnap Magazinban:

2020. április 21., kedd

Harmati Gyöngyi: Május...(Képes naptár 5.)

saját fotóm: Színes virágok...
(H.Gy.)


A nyár előcsarnokában nagy a sürgés-forgás
Vidáman készülődnek a virágszirmok kis piktorai,
Apró ecsetjeikkel tündöklő ruhába öltöztetik a kifeslő bimbókat.
E szorgos munkához vidám nótát a fülemüle éneke szolgáltat,
A dalok királya éjszakákon át zengi fenséges akkordjait,
Míg az éltető eső szivárványt lehel a kora-nyári légbe.

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Folytatódik júniusban...


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2020. április 18., szombat

Harmati Gyöngyi: Modern Pilátusok kora...






Kézmosás, 2000 éve és most
Semmelweis Ignác felfedezése óta tudjuk
milyen fontos a kezünk alapos megtisztítása
mennyi veszélyes kórokozó pusztul el így
ami egyik emberről a másik emberre terjed át.

Kétezer évvel ezelőtt Pilátus is megmosta
a kezét, halálra adta értünk az ártatlan vért
A legenda szerint testét egy folyóba dobták,
de ott sem volt pihenése, az is kivetette magából.

Eltelt két évezred és a világ mit sem változott
az önzés, szeretetlenség gyilkos vírusai
szabadon fertőznek, láthatatlan háború dúl
az emberi lelkek alvajárókként támolyognak.

Kétezer év elmúlt és újra járványos divat lett
kezünket minimum húsz másodpercig
szappanban fürdetni, bő vízzel leöblíteni, de
élet-piszkos lelkét manapság ki mossa meg?

A XXI. század mini-Pilátusaiként könnyebb a
kezünket megmosni, mint szembenézni
önsors-rontó életmódunk következményeivel,
meddig terjesztjük még a ragályt?
Harmati Gyöngyi
S. D. G.



További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2020. március 30., hétfő

Harmati Gyöngyi: Az apró örömök művészete...

saját fotóm: Virágos ablak...
(H.Gy.)

Tudsz-e felhőtlenül örülni,
csakúgy magáért az örömért?
Tudsz-e önfeledten kacagni,
mint a játszadozó kisgyermek?
Tudsz-e felszabadultan nevetni
saját botladozó éned fura dolgain?
Tudsz-e gondtalanul létezni bár
a bajok árja fejed fölött csapdos?
Tudsz-e az élet apró dolgainak is
őszinte szívvel örvendezni?

Talán tudnék, ha tanítana valaki.
Óh, hányszor hallottam már
tanultál volna, amíg iskolába jártál.
Oktattak ott sok mindent nekem mi
hasznos: írást, olvasást, számtant,
merre van India, Kína, a Szváziföld.
Csupán a legfontosabbat az apró
örömök művészetét nem tanították.
Hogyan legyek vidám, megelégedett
amikor a világ lelkemet sorvasztja?
Mi a fontos nekem, mire tekintek,
lelki szemeimmel mi felé fordulok?

Beiratkozom a mennyei örök-iskolába,
Istenemet kérem tanítson Ö engem.
Másnap a szobám falán csillogó ruhájú
napfény-leányok reggeli táncukat lejtve
ébresztettek. Egy kedves kis madárka
halk és bátorító énekével biztatott.
Ablakomon kinézve a fákon apró zöld
levélkék ropták tavaszhívogató táncukat.
Így kezdődött el az én oktatásom.
Hála türelmes Tanítómnak, kaptam
Látó szemet, halló fület, érző szívet.
Apró örömöket kértem és Ő megértette
velem, hogy ezek a legnagyobb értékek.


Harmati Gyöngyi
    S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM


2020. február 17., hétfő

Harmati Gyöngyi: Április...(Képes naptár 4.)

saját fotóm: Kereszt és árnyéka...(H.Gy.)



A szeleburdi kistestvér, április is megmutatja tudományát,
Vásott kölyökként hol a télbe, hol a nyárba nyargalászik.

Rakoncátlan szelekkel pirosra fújatja a gyerkőcök arcát.
A Nap mosolygó sugaraival kipattintja a szunnyadó rügyeket.

Az emberi szívek bezárt lakatjait vajon ki nyitja fel?
A feltámadás új reménnyel bátorít, emberek figyeljetek!
                                                                 Harmati Gyöngyi
                                                                       S.D.G.


                                                           Folytatás májusban....

                                                    Megjelent a POET.hu oldalon:
                                                  https://www.poet.hu/vers/284132



További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2020. február 8., szombat

Harmati Gyöngyi: A boldogság művészete...

Felirat hozzáadása

Mi a boldogság? - kérdezi
Öreg, fiatal, gazdag, szegény,
Mindenki ezt kutatja, és
Mindenki máshol és másban
Leli meg, vagy meg sem találja.

Ha van szép családom, jó munkám,
És még egészséges is vagyok.
Hát persze, hogy ilyenkor boldog vagyok,
De ha egy nap arra ébredsz,
Hogy mindezek semmivé foszlottak,
Mint a délibáb az alföldi rónán.

Mihez kezdesz szegény magaddal?
Siratod, ami elmúlt vagy nem is volt?
Ha minden jól megy, könnyű
Boldognak lenni. Próbáltál már
Megelégedni egyszerűbb élettel?

Ételekkel dúsan megrakott asztal,
Ruhákkal tömött gardrób nélkül is
Lehet derűs szívvel boldognak lenni.
Akik ezt megtapasztalják, az élet
Iskolájában jelesre vizsgáznak
A boldogság művészete órán.

                                                                              Harmati Gyöngyi
                                                                                      S.D.G.




                                                           Megjelent a POET oldalán:                                                                                                                                             https://www.poet.hu/vers/280222
Megjelent nyomtatásban, Kárpáti Petronella: Boldogságra vágyunk c. könyvében.

 


Harmati Gyöngyi: A tékozló leány...



Cseppnyi újszülöttként megérkeztem e földi planétára.
Az érzékeim még nem fogták fel a teremtett világ ezernyi
Hangját, csodaszép színeit, édes-keserű illatát.
Még magatehetetlenül bámultam a világba.
Még nem tudtam semmi rosszat elkövetni.

Miközben napról-napra fejlődtem. Napról-napra
Nőtt bennem a mindentudónak gondolt értelem.

Óriásira dagadt és minden jót maga alá temetett.
Ó, bárcsak maradtam volna meg csecsemőnek.


Kaptam mindent, mi emberséges emberré tehet.
Kaptam ingyen, és ó jaj mit tettem vele?
Eltékozoltam, mintha örökké tartana.
Mintha nem kéne elszámolnom vele.
 
Tékozoltam időt, életerőt, egészséget.
Kedvező alkalmakat mulasztottam el örökre.
Vesztegeltem, mint a vakvágányra állított vonat.
Nem tudtam hová, merre induljak.

Csak azt tudtam innen el, menekülni amíg lehet.
Amíg bírok, amíg van hová, amíg még nem késő.

Még nyitva a kegyelem ajtaja, ki tudja meddig?
Még visszavár mennyei jó Atyám, még van remény.


Harmati Gyöngyi
        S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM