Harmati Gyöngyi: Páros monológ...

 

                                                            saját fotóm: Két pad "társalog"...
                                                                           (H.Gy.) 

- Én mondom a magamét, - Te mondod a magadét
Nem párbeszéd ez barátom
csupán páros monológ.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Harmati Gyöngyi: Október...(Képes Naptár 10.)

 

 

Árvai Márta festménye..


Munkálkodik már a természet ügyes fodrásza káprázatos 
Színeket varázsol az erdő fáira. Virul itt gazdagon az 

Aranysárga, rőtvörös és gesztenyék szelíd barnasága, 
Elmúlás előtti díszruhája. Vidám szüretelők nótájától hangos 

A vidék. Szorgos kezek az őszi vetést végzik, kezük nyomán 

Új élet támad. Új esztendőről, új reményről, új álmokat álmodnak.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.


Folytatódik novemberben

Harmati Gyöngyi: Néma járvány - Répamese modern köntösben.

 Pillanatképek életem apró történéseiből...

       Az évek gyorsan elszálltak, Fiam kirepült a családi fészekből, idegen eddig nem ismert városba költözött. A láthatás így óhatatlanul összekapcsolódik sok-sok utazással. Az elmúlt 19 évben én is gyakran utazom autóbusszal Fiamat meglátogatni, Aki több mint 200 km-re él tőlem, egy Dél-Alföldi nagyvárosban. Emlékszem kezdetben a járművön mindig beszélgettek az emberek. A hosszú utazás alatt így gyorsabban telik az idő. Az egyik alkalommal megismerkedtem egy kedves hölggyel, Akivel ugyanabban a kisvárosban élünk, egymástól alig 2-300 méternyire, de még soha nem találkoztunk. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy a középiskolai matematika tanárom felesége. A közel 5 órás utazás a kellemes társaságban hamar elrepült, azóta is mindig örülünk egymásnak amikor találkozunk. Egy másik alkalommal egy híres színészünk testvérével ültünk le egymás mellé teljesen véletlenül. Személyében egy közvetlen, mosolygós hölggyel ismerkedhettem meg, Aki a művészvilág rejtelmes világába is pár érdekes történet erejéig beavatott.  Az eltelt közel két évtizedben sajnos a társalgás a buszon ma már egyre ritkább jelenségnek számít. Szinte kivétel nélkül: fiatal, idősebb, nő, gyermek, férfi az okos telefonja ill. valamilyen kütyüje babrálásával van elfoglalva. Az autóbusz néma csendben rója a kilométereket. A XXI. század gyorsan terjedő néma járványa a magányosság lett. Ha már beszélgetni nem is lehet, inkább az évszakonként folytonosan változó tájban gyönyörködöm. Bár örömöm nem felhőtlen, mert az utak, erdők szélén rengeteg eldobált holmit lehet látni. Érthetetlen számomra ez a felelőtlen magatartás, hogy mennyire nem tiszteljük sem egymást, sem a természetet. Utazásaim során ahogy sokszor elnéztem az útitársaimat egy orosz népmese villant át a gondolataimon, a Répamese. Biztosan sokan ismerik, ahogyan Apóka, Anyóka, unoka, Bogárka a kutya, tarka macska és a kisegér próbálta kihúzni a földből a répát. A mai gyermekeket, fiatalokat ugyanennyire nehéz kihúzni a szobájukból a számítógép ill. a televízió elől, mint ahogyan a mesében olvashatjuk. A mese valósággá, fertőző járvánnyá vált. (Zárójelben megjegyzem, hogy a csak a túlzott, felesleges használata miatt tölt el aggodalom. A személyes kapcsolatok ápolását nem pótolhatja, csupán segítheti.) 
        E szomorú helyzeten (el)gondolkodva, mit is tehetnék? A minimum tízéves, kissé divatjamúlt mobiltelefonom napjainkban mondta fel a szolgálatot. A szaküzletben szándékosan kértem továbbra is "buta" telefont. Az eladó fiatalember kedvesen próbált meggyőzni "tévedésemről", de nem járt sikerrel. Értetlenkedésére válaszul elmondtam tapasztalataimat a modern "kütyükkel" kapcsolatban és most már kicsit engedékenyebben ugyan, de elfogadta döntésemet, sőt még azt is hozzátette, megérti. Remélem másoknak is ajánlja az emberbarát kis "butácska" készülékeket. 

Harmati Gyöngyi
     S.D.G.

További rövid életképeket az alábbi linken lehet olvasni:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

RÉPAMESE:

Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:

- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!

Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.

Ment az apóka, hogy kihúzza.

Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az apóka az anyókát.

Anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az anyóka az unokáját.

Unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta Bogárka a tarka macskát.

Macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta a macska az egérkét.

Egérke húzta a macskát, macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, hót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből.

Harmati Gyöngyi: Karácsonyi telefonhívás...(A megtalált vonatjegy története)

 

Pillanatképek életem apró történéseiből...

Hideg, nyirkos tél van, a város vastag ködbundába burkolózva álmodik az elmúlt nyár melegségéről és sóvárogva várja újra a
tavasz feltámadását. Már csak egy nap választ el bennünket Karácsonytól, a szeretet ünnepétől. Házunk előtt dideregnek a fák csupasz ágai. Bent  a szobában kellemes meleg van. Amíg mindenki lázasan készülődik a családi ünnepekre, addig én fekszem az ágyban és didergek, érzem lassan hatni kezd a lázcsillapító. Bágyadt és fáradt vagyok, talán kissé szomorú is. Valahogy nem így képzeltem el az idei év befejező napjainak eltöltését. A szoba csöndjében élesen, szinte bosszantóan belevisít a telefon hangja. Kissé kelletlenül nyomom meg az ágyam mellé odakészített kis készülék hívásfogadó gombját. 

- Szerbusz, Erzsike vagyok! - csacsogja egy kedves, vidám női hang, mely tökéletes ellentétben van jelenlegi lelkiállapotommal.
- Emlékszel pár évvel ezelőtt milyen szép napokat töltöttünk el együtt a reumakórházban? Te mindig meghallgattál, törődtél velem még kirándulni is elhívtál a helyi kis vonattal, a Dottó-val. Közben magamban arra gondolok, hogy milyen régen is volt, szinte elfelejtettem. Miért pont most hív fel amikor a betegség gyötrő vasmarokkal fojtogat kívül-belül.
- Hogy miért pont most hívtalak fel, - válaszolt természetes egyszerűséggel a ki nem mondott kérdésemre. 
- Képzeld el a régi kabátom zsebében megtaláltam azt a vonatjegyet. Annyira hálás vagyok neked azokért a szép napokért. Csupán azt sajnálom, hogy eddig nem hívtalak fel, ezt elmondani. Most azonban nagyon erős késztetést éreztem, tudtam, hogy most már nem halogathatom tovább.
- Hogy vagy? Mi újság Veled? - kérdezte őszinte érdeklődéssel a hangjában. Amitől fáradt testem, láztól zsibbadt agyam 
egy szempillantást alatt új erőre kapott és, nagy meglepetésemre én is vidáman válaszoltam:
- Köszönöm jól, nagyon örülök, hogy felhívtál. A betegség szinte egy pillanat alatt elröpült és önfeledten elevenítettük fel
az átélt történéseket, a hosszú beszélgetéseinket. Éreztük áldott pillanatok részesei lettünk egy rövidke kis időre, majd barátságosan elköszöntünk egymástól, szeretetteljes, békés ünnepeket kívánva. Tudtam, hogy ez a hívás nem a véletlen műve volt, hanem az isteni gondviselés egyik hétköznapi csodájának részese lehettem. Erzsike hívása pont a legjobbkor érkezett, amikor szükségem volt  rá, többet jelentett nekem a legértékesebb ajándéknál is. Istennek mindig tökéletes az időzítése.

Harmati Gyöngyi

      S.D.G.

A történet meghallgatható az alábbi linken, a 11. perc 50. másodpercétől: 
A polgárdi, Tekerespusztai Intézet lakóinak készült műsorban: 

https://youtu.be/wTSkwqBqkZQ

További történéseket az alább linken lehet olvasni:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: Szeptember (Képes naptár 9.)

 

                                                              Árvai Márta festménye...



(Földanya hava)

Az ősz előszobája lassan megtelik vendégekkel:
gyümölcsözön, dió, mogyoró kopogtat bőséggel.

Almaillat lengi be a nyárból az őszbe csavarodó
Természet tarkára színeződő göndör fürtjeit.

Az erdő hatalmas agancsosai, a szarvasok csodálatos 
előadásukkal adják hírül ki most az erdő ura.


Októberben folytatás...

Harmati Gyöngyi: Szavak nélkül...(A fotós a pillanat szobrásza)

 

                                      Németh Mihály: Szobor születik c. alkotása 
(3 generációs szobor, a művész mintázza saját maga, leánya és unokája alakját ábrázoló művét)

A pillanatot, mely gyorsan tovaszáll az eltelt évszázadok során kőből, fából, márványból faragott szobrok formájában örökítették meg, így próbálva megvédeni a múlandóság szomorú valóságától. A mai modern korunkban mióta a fényképezés tudománya, "művészete" létezik már elég egy jól elkapott mozzanat meglátása. Egy kis kattintás a fotós masináján és már készen is van a "mű". Nem szükséges hónapokig tartó vesződséges munkával kivésni, kifaragni. Már kislány korom óta megmagyarázhatatlan módon vonzódom a szobrok fémbe, fába, kőbe dermedt különös világához. Csodálattal tölt el ahogyan bátran állnak a múlandóság viharai fölött, néha elgondolkodtatnak, néha meghökkentenek ezek az alkotások. Csak állok előttük és próbálom kitalálni mi inspirálhatta alkotójukat, közben mi játszódhatott le a lelkükben. Az évek nagyon gyorsan elszaladtak, a szobrokkal álmodó kislányból közben felnőtt lettem és egészen prózai okokból (37. és egyben először megrendezésre kerülő érettségi-találkozón fotókat készíthessek), vásároltam egy aprócska kis fényképezőgépet. Ezzel el is dőlt, hogy ez lesz életem újabb kihívása, kreatív hobbija, mellyel a pillanatot kiszabadíthatom az elmúlás fogságából. A térben, múló időben és a történelem gyors sodrású medrében játszódó folyamatokat nem lehet megállítani, csupán az adott villanást megörökíteni. A természet ezernyi szépsége ölel körül bennünket, lelkünket nyugalommal, békességgel töltve fel. Ezeket a pillanatokat, amelyek szavakkal sokszor el sem mondhatóak, hitem szerint továbbadni szeretetteljes kötelesség. Szeretnék fotóimból most egy színes csokorra valót átnyújtani. 

"AGAPÉ" 

 Az önfeláldozó isteni szeretetet jelenik meg szobor formájában e rendhagyó tárlat első fényképén,
mely a Látható Szeretet fotókiállítás "külön-díjas" alkotása.     

 "REMÉNY"

Az élet él és élni akar, egyszerű kis virág képében is utat tör magának a magányos elhagyatott sziklafalban is. Mutatva az utat, hogy nincs olyan reménytelen helyzet melyből ne lenne kiút, ha Istenre támaszkodunk.

"A BÉKESSÉG SZIGETE"

A mai rohanó világban mindenkinek szüksége van, még ha tagadja is egy amolyan kis Béke-szigetére, ahol elcsendesedhet és meghallhatja a természet csendjében Isten halk szavát.

"ELMÚLÁS"

                     
A természet örök változásban, minden virág lehull, szépsége eliramlik. Ne a földi múlandó dolgokhoz kötődjünk, hanem ragadjuk meg az Örökkévalóságot.

                                                               

"ŐSZI TÜKÖR"

Ha belenézünk egy tiszta vizű tó sima tükrű vízébe megláthatjuk valódi önmagunkat, olyan dolgok kerülhetnek lelkünk mélyéről a felszínre amin magunk is elcsodálkozhatunk. 

                                                                 

"SZOLGÁLAT"

A másokért élő, másokat szolgáló önzetlen életet jelképező földig hajló zöldellő
faágak a sárvári Arborétumban láthatóak.

                                                               

"ÉGBE VEZETŐ ÚT"

 
Ahol a föld és az ég, mint két elválaszthatatlan testvér összetalálkoznak, és többé
nem engedik el egymást. 

                                                                   

"A NAGY KÉRDÉS"  

A kapu félig nyitva áll vagy inkább félig zárva? Rajtad áll, hogy mit válaszolsz, mit választasz!!!

                                                      

"A METAMORFÓZIS CSODÁJA" 

E picinyke, törékeny élőlény láttán elgondolkozhatunk azon, hogy a pillangók nem ilyen szépségesnek születnek. Mennyi szenvedésen mennek keresztül mire a rusnya
kis hernyó szűk és szoros börtönéből kiszabadulva ilyen csodaszép pillangóvá változnak. Így van ez velünk emberekkel! Mennyi nehézség, betegség,
konfliktusokkal teli esemény kell ahhoz, hogy kiszabaduljunk az önzés és szeretetlenség fojtogató hálójából. 



"MENNYEI HARMÓNIA"

Késő esti idill a szlovén tengerparton. A naplemente a fény és az árnyék szelíd kontrasztját tárja elénk. A világosság eltávozóban, hogy átmenetileg helyett adjon 

a sötétségnek, és majd újra visszatérjen közénk! 






"ZSIBVÁSÁR"

Az élet a zsibárusok világa
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
(Ady Endre: Az élet c. verse, részlet)

"ADD TOVÁBB"

A jó kút bőségesen ontja magából az éltető vizet minden szomjazót ellátva.
Az emberek lelke is szomjúhozik, áhítozik egy kedves szóra, apró figyelmességekre, egy jó könyvre vagy akár egy békességet árasztó fotóra. Adjunk, adjuk tovább
a jót!!! 

                                                               Harmati Gyöngyi
                                                                         S.D.G.
Megjelent a Holnap Magazinban:

https://holnapmagazin.hu/cikkek/vilagjaro/386/

Harmati Gyöngyi: Lásd meg...

 

Lásd meg a búzaföldön a ringó kalászt
Lásd meg a tengerben a kéklő cseppet
Lásd meg a mezőn megbújó apró virágot.

Lásd meg életed egén a pajkos felhőket
Lásd meg mások szemében a szeretet sugarát
Lásd meg lelkedben a vágyat egy tiszta világért.

Lásd meg a feléd kinyújtott kérő kezet
Lásd meg magadban az elveszett gyermeket
Lásd meg mennyi lehetőség rejtőzik benned.

Lásd meg a természet végtelen ritmusát
Lásd meg Isten feléd áradó irgalmát
Lásd meg a lelkedért küzdő örök Jóságot.

(Hévíz, 2020. augusztus 22.)

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM