Pillanatképek - Mini-puzzle
Életem apró történéseiből...
Az évvégi ünnepek felé közeledve az ilyenkor szokásos nagytakarítással voltam
elfoglalva. Sietősen végeztem dolgomat. Csupán az járt a fejemben minél előbb
meg legyek vele, letudjam, mint kipipálandó feladatot. És ekkor valami váratlan
dolog történt - pillantásom egy fehér csipketerítőre esett, mely az egyik polc mélyén
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Pillanatképek sorozat többi részeit az alábbi linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
A történet megjelent a Nyitott Szemmel magazin 52. számában:
www.nyitottszemmel.hu
Életem apró történéseiből...
 |
| saját fotóm: Fahíd...(H.Gy.) |
Az évvégi ünnepek felé közeledve az ilyenkor szokásos nagytakarítással voltam
elfoglalva. Sietősen végeztem dolgomat. Csupán az járt a fejemben minél előbb
meg legyek vele, letudjam, mint kipipálandó feladatot. És ekkor valami váratlan
dolog történt - pillantásom egy fehér csipketerítőre esett, mely az egyik polc mélyén
szenderegve várta, hogy kirázzam belőle a port, a feledékenység porát. Hirtelen
emlékek villantak fel és egy kedves, idős hölgy arca derengett fel előttem, akinek
kezében mindig fürgén szorgoskodtak a horgolótűi, szépséges mintákat varázsolva
a vékony fonálból. Margit nénivel pár éve három hetet töltöttem egy szanatóriumi
szobában, reumánkat gyógyítgattuk több-kevesebb sikerrel.
Emlékszem azon a nyáron tikkasztó kánikula gyötörte az embereket.
Éjszakánként a kicsinyke szobánkban annyira fülledtté vált a levegő, hogy szinte égetett,
vizes ruhás borogatással próbáltuk
így szép lassan elindult közöttünk egy egyre bensőségesebbé váló beszélgetés, melyhez
a sötét szobába bevilágító csillagok fénye meghitt hangulatot teremtett.
Apró titkok, örömök, bánatok, félelmek, egészségi problémák és családi drámák
bukkantak felszínre az emlékek rejtett tárházából. És folyt belőlünk a szó
éjszakáról éjszakára. Egy ízben hirtelen megakadt a társalgás, gondoltam talán elaludt
a szobatársam. Ekkor Margit néniből mély sóhaj szakadt fel, s éreztem, most
valami nagyon fontos titok részévé válok.
Szobatársam a 2. világháború idején tragikus körülmények között elveszítette édesanyját,
akit a származása miatt deportálták. Ő csupán pár éves volt akkor, nem nagyon maradtak emlékei vele kapcsolatban, de a hiányát még most is fájó sebként hordozza magával. Megrázó, felkavaró eseményekben bővelkedő életéről - e legsúlyosabb sebtől eltekintve - Margit néni mindig mosolyogva beszélt, sohasem panaszkodott. Éreztem, hogy a hála és a megelégedettség nála őszinte és belülről fakadó.
Gyógykezelésünk végére mindketten tudtuk, hogy a három hét alatt egy olyan
különleges lelki-híd épült fel közöttünk, amelynek egyik tartópillérét a szeretet a másikat pedig
a bizalom eltéphetetlen szálai alkotják. Margit néni barátsága mellett egy külön
számomra készített fehér színű csipketerítővel is megajándékozott. Napközben mindig szorgalmasan mozogtak a horgolótűi és én nem is sejtettem, hogy nekem készül az
a kis csipkecsoda.
Az emlékek világából egy szempillantás alatt tértem vissza az évvégi nagytakarítás
hétköznapi világába, de már lélekben lecsendesedve. Szép lassan kiráztam a port a terítőből, visszatettem a polcra, de most már egészen másképp láttam a világot.
emlékek villantak fel és egy kedves, idős hölgy arca derengett fel előttem, akinek
kezében mindig fürgén szorgoskodtak a horgolótűi, szépséges mintákat varázsolva
a vékony fonálból. Margit nénivel pár éve három hetet töltöttem egy szanatóriumi
szobában, reumánkat gyógyítgattuk több-kevesebb sikerrel.
Emlékszem azon a nyáron tikkasztó kánikula gyötörte az embereket.
Éjszakánként a kicsinyke szobánkban annyira fülledtté vált a levegő, hogy szinte égetett,
vizes ruhás borogatással próbáltuk
így szép lassan elindult közöttünk egy egyre bensőségesebbé váló beszélgetés, melyhez
a sötét szobába bevilágító csillagok fénye meghitt hangulatot teremtett.
Apró titkok, örömök, bánatok, félelmek, egészségi problémák és családi drámák
bukkantak felszínre az emlékek rejtett tárházából. És folyt belőlünk a szó
éjszakáról éjszakára. Egy ízben hirtelen megakadt a társalgás, gondoltam talán elaludt
a szobatársam. Ekkor Margit néniből mély sóhaj szakadt fel, s éreztem, most
valami nagyon fontos titok részévé válok.
Szobatársam a 2. világháború idején tragikus körülmények között elveszítette édesanyját,
akit a származása miatt deportálták. Ő csupán pár éves volt akkor, nem nagyon maradtak emlékei vele kapcsolatban, de a hiányát még most is fájó sebként hordozza magával. Megrázó, felkavaró eseményekben bővelkedő életéről - e legsúlyosabb sebtől eltekintve - Margit néni mindig mosolyogva beszélt, sohasem panaszkodott. Éreztem, hogy a hála és a megelégedettség nála őszinte és belülről fakadó.
Gyógykezelésünk végére mindketten tudtuk, hogy a három hét alatt egy olyan
különleges lelki-híd épült fel közöttünk, amelynek egyik tartópillérét a szeretet a másikat pedig
a bizalom eltéphetetlen szálai alkotják. Margit néni barátsága mellett egy külön
számomra készített fehér színű csipketerítővel is megajándékozott. Napközben mindig szorgalmasan mozogtak a horgolótűi és én nem is sejtettem, hogy nekem készül az
a kis csipkecsoda.
Az emlékek világából egy szempillantás alatt tértem vissza az évvégi nagytakarítás
hétköznapi világába, de már lélekben lecsendesedve. Szép lassan kiráztam a port a terítőből, visszatettem a polcra, de most már egészen másképp láttam a világot.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Pillanatképek sorozat többi részeit az alábbi linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
A történet megjelent a Nyitott Szemmel magazin 52. számában:
www.nyitottszemmel.hu
