Harmati Gyöngyi: Évszakok üzenete...(Hálaének-ciklus)

Évszakok...
(Válogatás Árvai Márta festményeiből)

I. ZÖLD PILLANGÓK TÁNCA. (Tavaszi hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem
Amint a falevelek, a zöld színű pillangók az enyhe

Tavaszi szellőben vígan táncolnak az ágak hegyén.

Tegnap még észre sem vettem őket, mára

Újra üdén, frissen mosolyogva ringnak a fákon.

Isten üzenete érkezett el velük a háborgó világra.

Kérlel bennünket esendő gyermekeit figyeljünk

Rá. Vegyük észre titkos küldeményeit, az aprócska

Csodákat, amik láthatóan körülölelnek bennünket.

Mire vártok még emberek?

Hiú szemetek mikor tanul meg végre látni?

Mire várok még Istenem?

Hiú szemem mikor tanul meg végre látni?
Mikor nyílik fel örökkévaló csodáidra?

Kérlek Uram, fogadd el tavaszi hálaénekem!
Kérlek Uram, fogadd el tavaszi hálaénekünk!

II. ISTEN MOSOLYA. (Nyári hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint
Csillogó napsugarak villódznak az ablak áttetsző üvegén.

Hisszük vagy nem hisszük, de Isten engem és téged is

Így üdvözöl minden reggel csendesen mosolyogva.

Ránk mosolyog a felkelő napsugaraiban, ha felhő 

Takarja is néha el Őt elölünk, szemei mindig látnak.

Villanásnyi életünk röpke pillanatait Isten, az Ő

Végtelen szeretetének, irgalmának aranyfonalával

Köti az örökkévalóság időtlen valóságának folyamához.

Szabadságot is adott nekünk, elvághatjuk e lelki

Köldökzsinórt. De tudjuk és érezzük Isten szíve ilyenkor
Is mosolyogva sír értünk. Vágyódik utánunk.

Ő mindig vár, Ő mindig visszavár engem és Téged.

Hiszed vagy nem hiszed, de Isten engem és téged is

Minden este csendes mosolyával altat el!

Kérlek Uram, fogadd el nyári hálaénekem!

Kérlek Uram, fogadd el nyári hálaénekünk!

III. SZÍNES KÖNTÖS (Őszi hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám,

Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek.

Látom ahogyan a mennyei festő óriás palettáján már

Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld,

Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet

Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét.

A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép

Rendben, némán szállingóznak le a sápatag földre.

A hosszú lábú gólya is melegebb vidékre költözik.

Megannyi hétköznapi csoda tárul a szemem elé.

Vajon miért nem vettem eddig észre, vajon miért nem

Tudtam értékelni ezt a páratlanul gazdag adományt?

Mindig valami nagy dologra vágytam valami világ

Megváltó hatalmasra és közben nem láttam meg ezt

A sok Isten által nekem készített "aprócska" csodát.

Ó, milyen vak is voltam! A természet tudja Kinek

Köszönheti, csupán az ember lenne ilyen feledékeny?

Kérlek, Uram fogadd el őszi hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el őszi hálaénekünk!

IV. HÓFEHÉR LEPEL. (Téli hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és látom amint a
Hópelyhek, a mennyei óriás-virág aprócska
Szirmaiként lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.

Furcsa halványlila derengés vonja be a szemközti
Házak tetejét. Koromfekete varjak köröznek károgva:
- Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak?
- Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok?

Kínzó kérdéseinkre választ Kitől, honnan is várhatunk?
Isten, ki türelmes égi Atyánkként tanítasz bennünket. 
Elgyötört, kiüresedett lelkű földi gyermekeidnek üzened: 

Tárjátok ki bús lelketek ablakait, engedjétek be
Szívetekbe az eget és földet átalakítani képes
Egyetlen hatalmat, a SZERETETET!

Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekünk!

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM