Megmérheted milyen magasak a fák, a hegyek,
a katedrálisok, melyek az eget ostromolják csúcsaikkal.
Megmérheted milyen hosszúak a csermelyek, a folyók,
melyek körbekanyarogják a földet, az éltető vizet hordozva.
Megmérheted milyen szélesek házad alapjai, asztalaid,
múlandó tárgyaid, amiket készítesz magadnak.
Megmérheted a perceket, órákat, napokat óráiddal,
de az időt sem megállítani sem visszafordítani nem
áll hatalmadban, könyörtelenül elmúlik veled vagy nélküled.
Az idő feltartózhatatlanul hömpölyög életóceánunk
gyakran viharos és néhol csendesedni látszó habjain.
Igen, ezeket mind megmérheted, de valójában nem
jelentenek többet, mint létezésed puszta paramétereit.
Mondd mi az ami értelmet ad a tér és idő szövevényes
hálójában vergődő villanásnyi kis életünknek?
Négy dimenzió szűkre szabott keretei között mozgó
lelkünk belső sivárságát, lelki éhségét mondd mi is olthatná?
Az AGAPÉ, az ötödik dimenzió, a keresztről kétezer
éve feltartóztathatatlanul áradó önfeláldozó szeretet,
mely a világokat teremtő Istentől időtlenül száguld
a végtelen terek csillagporos ösvényein mifelénk.
(Efézus 3: 18)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Az alábbi linken további verseim olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése