 |
| saját fotóm: temetőben...(H.Gy.) |
Halottak napján ünneplő ruhát öltenek a temetőkertek,
mindenütt virágok, gyertyák, koszorúk, mécsesek.
Magamban állok a jéghideg, néma márvány előtt,
könnyek árja messzire elkerüli szemeimet.
Az emberek suta vigaszként azt mondják,
emlékezz vissza a boldogító szép emlékekre.
Fontolgatom: milyen igaz...jó tanács,
de mi van, ha nincsenek szép emlékeink?
Nem mindenkinek adatik békés, boldog,
felhőtlen, szeretettel teljes gyermekkor.
E rideg tényt el kell fogadni, mivel,
ezen változtatni már soha nem lehet.
Az évek lassan, de könyörtelenül elfolynak,
a rossz emlékek szép lassan megkopnak.
Útközben lelkem nehéz terhe semmivé foszlott,
lehet a temetőkertben emlék-tolvajok "jártak"?
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Kaposvár, 2019.11.02.
Az alábbi linken további verseim olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése