 |
| Nelli szárított levélkéi... |
Életem apró történéseiből...
Az idei évben április végén már mindenki nagyon türelmetlenül várta a tavaszt, ami igencsak megvárakoztatott mindenkit. Az időjárás egyre hidegebbre fordult, az utcai hőmérő higanyszála is elbújt szégyenében. A lelkemre is ráfagyott a bánat és a féltés fagyos lehelete. A klinika folyosóján a hatalmas üvegablakok előtt ülve bámultam, ahogyan a zord szelek a fák csupasz ágait tépázzák a villamos-megállóban. Hűen tükrözve a bennem dúló lelki-érzelmi viharokat. Még most is a fülembe cseng a hordágy kerekének egyre halkuló zöreje, melyen egyetlen Fiamat elszállították. A műtőkhöz vezető liftek ásító torka az elmúlt évek során újra és újra elnyelte gyermekemet. Élénken emlékszem Fiam 3 héttel ezelőtti telefonhívására, mely annyira váratlanul ért, mint akit egy profi ökölvívó teljes erejéből gyomorszájon vágott volna. Megdöbbentő volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy 9 év után újra a régi betegségével kell farkasszemet néznünk, és immár 7. alkalommal lesz szükség operációra. A várakozás hosszúra nyúlt idejét, az előző alkalmakhoz hasonlóan most is egy amerikai keresztény írónő (E.G.White), könyvének (újra)olvasásával töltöttem. A könyv lapjairól békesség, csend és nyugalom áradt lelkembe. Megértő, vigasztaló üzenete az évek során, a hasonló élethelyzetekben mindig gyógyírként hatott aggódó anyai szívemre. Mire a könyv utolsó fejezetéhez értem emberi módon nem megmagyarázható nyugalom költözött a lelkembe. Úgy éreztem mázsás súlyok hullottak le rólam. Egy láthatatlan kéz leemelte rólam a féltés, az aggódás hatalmas terheit. Ami eddig elviselhetetlen teherként nyomasztott, most olyan könnyű lett, mint egy szalmaszál, ahogyan Luther Márton is megfogalmazta.
"Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál nélküle mázsás súly a szalmaszál is."
Már egy csepp kételkedés nélkül, teljesen bizakodva vártam az operáció kimenetelét, bármi is legyen az. Végre meghallottam a Fiamat visszahozó hordágy kerekének halk zörejét felém közeledni. Az altatástól még kissé kába fiam résnyire nyíló szeme alól felém pislantott és kezének egy finom kis rebbenő mozdulatával boldogan nyugtázta, hogy ugyanott vártam rá,
mint ahol elköszöntünk egymástól.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Pillanatképek sorozat többi részeit az alábbi linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése