Peregnek az elsárgult
falevelek életem fáján.
Peregnek a tovatűnő
percek életem óráján.
Peregnek az órák
napokká, évekké fonódva
gyors egymás utánba.
Peregnek az évtizedek
riasztó gyorsasággal.
Peregnek a csapongó gondolatok
villanásnyi létük a múlt vermébe hull.
Peregnek a halványodó emlékek
életem egyre távolodó horizontján.
Mielőtt észre venném már
lehullt az utolsó levél is,
csupasz ágaim meredeznek
a rideg őszi szélben.
Meg nem érdemelt kegyelemként
lassan szállingózó hópelyhek
jótékony takaróval fedik be lelkem
minden mezítelenségét.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése