Harmati Gyöngyi: Hol nem lakik a szeretet?

 

"Ha sokat vagy sokáig vándorolsz találhatsz egy helyet
ahol nem lesznek összetört szívek, félbetört életek,
elvetélt álmok, de jobb ha tudod ott szeretetre nem lelhetsz."


Harmati Gyöngyi
A békesség szigete blog szerkesztője

Harmati Gyöngyi: Isten hozott, kedves Hóvirág...

 

                                                           saját fotóm: Hóvirágok...(H.Gy.)

Isten hozott újra kedves Hóvirág!
A földanya ártatlan gyermekeként
Láttad meg a zúzmarás téli világot
Korán jöttél az újesztendő elején,
Korán hoztad a reményt, hogy most

Már igazán jobbá lesz ez a világ
Csikorgó hidegben egy kis szeretetet hoztál
Lábaink elé hófehér bársonyt terítettél 
Zöldcipős lábacskáid víg táncot lejtenek
Virulásod nem tart sokáig, dolgod

Elvégezted, az öröm üzenetét átadtad
Ne búcsúzkodj, hiszen nemsokára
Esztendő múltával újra találkozunk
Ha várunk rád, biztosan visszajössz!
Isten hozzon jövőre is kedves Hóvirág!

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Csilingelő ABC...

 

Almafa álldogál a kertben,
Ágain bőven terem a finom gyümölcs. 

Béka brekeg a tóparton
Ceruza koppan az iskolapadon, 
Csilingelnek az aprócska betűk. 
Diáksereg vidáman kezdi a tanévet 
Előre őrülnek egymásnak a pajtások 
Énekszótól cseng-bong az iskola
Falevelek fürgén szállnak, 
Gomba Gusztáv növöget.
Gyöngyvirág is integet, 
Harangvirág rá bólogat.
Itt van már a szép tavasz 
Jancsi jókat nevetgél
Kutyája kergeti a telet
Liba Lajos gágog egyre 
Lyukas zsákba belebúj
Macska nyávog a háztetőn 
Nádirigó cserreg vígan 
Nyúl koma ugrabugrál a mezőn
Oroszlán bömböl Afrikában 
Őszibarack mosolyog a polcon
Pipitér pici fejecskéje integet 
Róka Rudi kertek alján sompolyog 
Sárgarigó szépen énekel az ágon 
Szőlőszemek vígan mosolyognak 
Tücsök koma nekik hegedül 
Tyúkanyó kotkodácsol, 
Udvaron hívogatja kiscsibéit 
Üveggolyók gurulnak a téren  
Vizsla kutya ugatja a holdat 
Zöld fülű elefánt hangosan trombitál  
Zsiráf  Zsiga nyakát nyújtogatja.

(Móra Ferenc: Zengő ABC-je nyomán)

Harmati Gyöngyi
S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: KEZDETBEN...(Az első 168 óra)

 

Michelangelo: Ádám teremtése...
(Sixtus-kápolna mennyezetfreskója)

Mózes első könyvében a Szentírás ősrégi lapjairól
Így olvasunk az első 168 óráról, a Teremtés hetéről:
KEZDETBEN teremtette Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta volt, a mélység fölött
Sötétség volt, ezért mondta Isten: legyen világosság
És úgy lett, majd elválasztotta azt a sötétségtől. 
Így keletkezett a nappal és az éjszaka az első napon.

Szólt Isten: legyen boltozat a vizek között és elválasztotta
Egymástól a boltozat alatt és fölött lévő vizeket és elnevezte
Isten a szépséges kék boltozatot égnek. Így állott elő az
Élethez nélkülözhetetlen atmoszféra a második napon.

Egybegyűjtötte az Úr a szárazat, hogy láthatóvá váljék
És nevezte azt földnek, majd egybegyűjtötte a vizeket
És nevezte azokat tengernek. Azután szólt az Úr, hajtson a
Föld növényeket, zsenge zöld füvet, sudár fákat, színpompás,
Illatos virágokat, gyümölcsfákat mindegyiket a saját maga
Faja szerint. A termékeny talajt gazdagon burjánzó
Növénytakaróval borította be. Az egész táj túlszárnyalta
A legpompásabb paloták díszes parkjainak látványát. 
És így lett a harmadik napon.

Mondta Isten legyenek világító testek az égbolton,
Hogy világítsanak a Földre és elválasszák a nappalt az
Éjszakától. Általuk meghatározhatjuk a napokat, az
Esztendőket, és az ünnepeket. A nagyobbik aranysugárban
Fürdő világító testet elnevezte napnak, hogy uralkodjék
Nappal, a kisebbik ezüstösen világító égitestet holdnak és
A sziporkázó csillagok megszámlálhatatlan sokaságát, hogy
Fényeskedjenek az éjszaka felett. És így lett a negyedik napon.

Szólt az Úr, pezsdüljenek a vizek élőlényektől, a nagy vízi
Állatoktól és a legkülönfélébb úszó élőlényektől, melyek
Önfeledten játszadozhatnak a nagy és széles tengerben és
Csivitelő madarak is repdessenek az ég színén, ki-ki az ő
Saját faja szerint. Isten megáldotta őket és mondta,
Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet.
És így lett az ötödik napon.

Szólt az Úr, hozzon a föld élőlényeket: különféle barmokat,
Csúszó-mászó és szárazföldi állatokat változatos formában,
Mindegyiket az ő saját faja szerint. És ezeket látva, hogy
Mindez igen jó, mondta Isten: teremtsünk embert a mi
Képmásunkra, hasonlatosságunkra. Nekik adom a földön,
Vízben, levegőben élő állatokat, hogy szeretettel törődjenek
Velük, gondoskodjanak róluk, értelmes módon együtt lakjanak
Gyönyörű otthonukban, a Földön. Az embert férfivá és nővé
Teremtette. Tudván tudta, hogy nem jó az embernek egyedül
Lenni, így adott néki hozzáillő segítőtársat akit szerethet és
Aki viszontszereti. És látta Isten, hogy minden amit
Teremtett igen jó. És így lett a hatodik napon.

Ekkor még minden romlatlan volt, a bűn és az önzés ragályos
Átkától mentes. Isten szava által csak jó fakadt, tökéletes
Béke és harmónia uralkodott az egész teremtett mindenségen.
A hetedik napon elvégeztetett a nagy MŰ, ekkor Isten is
Megpihent az Ő alkotó munkájától. Megáldotta és megszentelte
Ezt a napot, elkülönítve a hét többi napjától, példaként adva elénk.
Örökkévaló rendtartás legyen ez minden népnek.
És így lett a hetedik napon.

A létezés túláradó öröme kimeríthetetlen gazdagságban szétáradt.
A föld minden szépsége Isten szeretetének ékes bizonyítéka,
A természet hatalmas tankönyvének nyitott lapjai arra késztetnek
Bennünket, hogy értékeljük és becsüljük meg Isten felénk irányuló
Végtelen jóságát. Az Úr azóta sem pihen, szüntelen gondoskodik
Rólunk, még ha nem is figyeljük, még ha nem is akarjuk észrevenni,
                                     mert Ő a SZERETET!
Az Úristen bölcs munkáit hitünkkel érthetjük meg, hogy az ami
Látható a megfoghatatlanból állt elő. A hit pedig nem más, mint a
Reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
"Az Úr bölcsességgel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel."
(Példabeszéd 3:19)

Harmati Gyöngyi
   S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Lélek-temető...

 

                                                 saját fotóm: Temetőkertben járva...(H.Gy.)

Néhanapján kilátogatok a temetőbe, mintha 
Szólítanának az eltávozott szeretteim.
Az emlékezés tárházának kulcsa kattan
A régi rozsdás zárban, előbújnak kedves
És fájó történések, szavak, mulasztások 
Hiábavalóság már gyötrődni ezeken
Hagyjuk őket ott ahová már végleg tartoznak.
Minden ember lelkében van egy kis temető
Mélyen elásva porladnak régi csontvázak.
Az idő sok sebet begyógyít, de ha még se tenné
Bízzuk őket Arra, Ki mindent bölcsen intéz.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Szeretet-reklám...

 

Napjainkra a szeretet oly ritka jószág lett
Nyomtalanul eltűnt, már alig található
Muszáj reklámozni, felhívni rá a figyelmet
Hé, emberek ne hagyjátok végképp elmúlni
Mi lesz veletek, e kihűlt földi világban
Ki ad értelmet, célt, hitet semmi kis életünknek?

Ne engedjük, ne hagyjuk, hogy így legyen
Óriás plakátok erdeje hirdesse minden utcasarkon
Szeressetek emberek, nagyon szeressetek!!!

További verseim az alábbi linkeken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Haláltánc...

 

 

                                                 saját fotóm: Haláltánc fali freskó-jelenet... (H.Gy.)


Az idő egy bizonyos elrendelt horizontján
megszületünk és azonnal megkezdjük
vándorlásunkat az elmúlás ölelő karjaiba.

Az életünk egy furcsa, különös tánc
Tánc mely a születéstől a halálunkig tart.
Részt vesz benne öregember és fiatal egyaránt
Szegény, gazdag, kisember vagy celebritás
neki oly mindegy, visz válogatás nélkül
Nem kivételez a kisgyermekkel sem,
mindegy neki nő vagy férfi, elragad
magával mindenkit, hol lassabban, hol
gyorsabban forgatja, táncoltatja a sírig.
Néha a zene alig hallható, máskor pedig
oly csábító, hogy észre sem vesszük már
véget is ért a tánc, meg volt az utolsó lépés. 

Valóban ennyi lenne az élet, haláltánc csupán?
Kézen fog és nem ereszt ez az őrült körforgás.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Mindennapi ajándékok...

 

Add mindennap fáradhatatlanul egész szíved 
összes szeretetét akár kérik, akár nem.  
Örömöd gazdagon áradjon, mint az éltető
folyóvíz a száraz, kirepedezett földekre. 
Békességed, nyugalmat sugározzon 
ellenségre, barátra, törött szárnyú kis madárra. 

Ma tegyél valakinek egy aprócska szívességet 
A jóság, a hűség, a szelídség nagy indulatokat lecsendesít
Küldj egy bátorító mosolyt az utcán szembejövőnek
Nyújts segítő kezet a reménytelenség rabjának
Hallgasd meg egy súlyos beteg panaszait  
Ölelj meg valakit ki magányos és elesett
Csüggedő lelket simogató szavakkal vigasztalj
Őszinte megbocsátás gyógyító légkörét sugározd
Türelmesen hallgasd meg gyermeked
Egy kedves egyszerű meglepetés mindig legyen kéznél
Látogasd meg a magányos szomszédod  
Hívj fel egy régen látott ismerőst
Küldj egy képeslapot minden ok nélkül
Süss egy kis süteményt és hívjál vendéget
Számtalan módon kifejezheted emberséged
Ne engedd, hogy a lelketlenség vírusa megfertőzzön. 

Ne tartogassuk ezeket az apró ajándékokat
csupán a ritka ünnepnapokra hisz általuk
mindennapunk kivételes ünnep lehet!

Harmati Gyöngyi
S.D.G.

További versein az alábbi linken megtekinthetőek:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Minden itt marad!

 

                                                                            saját fotóm: Romkert Tiesztben...(H.Gy.)

Az évek, évtizedek, kinek mennyi adatott
Villámgyorsan tovarepülnek, mintha nem is lettek volna.
Gyűjtögettünk szorgalmasan, rakásra halmoztunk minden
Lomot, kacatot, mit értékesnek gondoltunk. 
A hiábavalóságnak építettünk, mit az elmúlás szele
Nyomtalanul széjjel szórt a nagyvilág bugyraiban.
Útnak indulunk egyszer mindannyian,
Üres kézzel jöttünk, üres kézzel is fogunk távozni innen.

Csillogó palotából is csak régészek által kiásott
Romok hitvány omladékai maradnak, okulásul az utókornak.
Siker, hírnév mulandó, az emlékezet hamar kihűlő
Nyomát belepi az idő, nem kímélve egykori viselője nagyságát.
Vagyon, gazdagság, bankszámla mit használ az élet végénél,
Nem válthatjuk vissza évekre, de mégcsak pillanatokra sem. 
Egyedül a szeretet, mit másoknak adtál az marad itt utánad.
Egyedül a szeretet, mit másoktól kaptál kísér el végső utadon. 

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM