Az évek, évtizedek, kinek mennyi adatott
Villámgyorsan tovarepülnek, mintha nem is lettek volna.
Gyűjtögettünk szorgalmasan, rakásra halmoztunk minden
Lomot, kacatot, mit értékesnek gondoltunk.
A hiábavalóságnak építettünk, mit az elmúlás szele
Nyomtalanul széjjel szórt a nagyvilág bugyraiban.
Útnak indulunk egyszer mindannyian,
Üres kézzel jöttünk, üres kézzel is fogunk távozni innen.
Csillogó palotából is csak régészek által kiásott
Romok hitvány omladékai maradnak, okulásul az utókornak.
Siker, hírnév mulandó, az emlékezet hamar kihűlő
Nyomát belepi az idő, nem kímélve egykori viselője nagyságát.
Vagyon, gazdagság, bankszámla mit használ az élet végénél,
Nem válthatjuk vissza évekre, de mégcsak pillanatokra sem.
Egyedül a szeretet, mit másoknak adtál az marad itt utánad.
Egyedül a szeretet, mit másoktól kaptál kísér el végső utadon.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése