Harmati Gyöngyi: Ember, vigyázz, hogy mit csinálsz!

 

Világ, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Lehetne béke is, inkább ne háborúzz.

Ember, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Lehetne élni, de romba döntöd a jövőt. 

Világ, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Lehetne örülni, szeretni egymást végtelen.

Ember, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Ledobott bombáid örökre gyászba borítanak.

Világ, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Az élet törékeny, sebezhető egyszeri csoda.

Ember, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Üszkös romokon félek késő lesz az ébredés.

Világ, vigyázz, hogy mit csinálsz!
Sírjainkon a virág ne legyen megszáradt torzó csupán. 

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: "Betöltött szükséglet...(Egy elmulasztott Úrvacsora tapasztalatai)

 

                                                saját fotóm: Parkrészlet Londonban...(H.Gy.)

    Ez a tapasztalat amit most megosztok Veletek, évekkel ezelőtt történt, amikor még a Fiam és gyermekkori barátja is kint dolgoztak Londonban. A fiatalok úgy döntöttek, hogy meghívnak bennünket, ill. családtagjainkat egy kis városnézéssel egybekötött látogatásra. Ehhez fél évvel előbb már márciusban megvásárolták a repülőjegyet ami szeptember elejei dátumra szólt. Azon fohászkodtam, hogy a szombati nap amit kint töltök ne úrvacsorai alkalom legyen, de imám nem hallgattatott meg. Nehéz szívvel vettem tudomásul és innentől már azért imádkoztam, hogy a szombati napot ne a 7 fős baráti társasággal, kelljen eltölteni, hanem mi ketten a Fiammal külön válhassunk a társaság többi tagjától. Ez az imám meghallgatásra talált. Így történt, hogy a Fiam és én elválva a társaság másik részétől inkább London egyik hatalmas, virágokkal, fákkal gazdagon teleültetett parkjába, a Régensherceg Parkba mentünk kirándulni, ill. betértünk az itt található Állatkertbe.  Örömünkre szolgált, hogy a 10 millió lelket számláló nyűzsgő metropoliszban találtunk egy olyan helyet ahol tudtunk gyönyörködni a természet ezernyi csodájában. Láthattuk a Teremtő által alkotott állatvilág eddig számomra még ismeretlen ritka, távoli földrészeken élő példányait is. Betértünk az Akvárium-házba, ahol éppen senki nem tartózkodott, a félhomályba boruló teremben az akváriumok megvilágítása által jól látható csodálatos vízilények életébe nyertünk bepillantást. Így viszonylag békességben, nyugalomban telt el a szombatnap. Másnap újra csatlakoztunk a baráti társasághoz és folytattuk a hangos, lüktető világváros felfedezését. Hamar letelt a kiszabott időnk, indulnunk kellett haza. Elbúcsúztunk a repülőtéren gyermekeinktől. Emlékszem már hazaérkeztem, de még mindig annyira hiányzott az elmulasztott úrvacsorai alkalom, hogy szinte sajgott belé a szívem és a lelkem. Alig vártam, hogy magam maradjak otthon és elővegyem az éneskönyvemet énekelni. Ami ekkor pontosan a 190-es számú éneknél nyílott ki. Mindannyian jól tudjuk, hogy ez az "Én érted haltam meg..." kezdetű sorral kezdődik és most még mélyebben érintett,  mint amikor előszőr hallottam meg.
- Óh, hiszen ezt szoktuk úrvacsorán énekelni, jutott eszembe azonnal.
- Keress még hasonló énekeket - súgta egy nagyon halk és szelíd hang - szinte hangtalanul, de mégis kristálytiszta érthetőséggel.
Úgy is tettem, ekkor egyik ének a másik után bukkant fel az énekeskönyv lapjairól, keresnem sem kellett őket, szinte maguktól találtak rám. Ahogyan szép csendben elénekeltem őket, a lelkem úgy kezdett egyre jobban lecsendesedni és ekkor ugyanaz a halk és szelíd "hang"  újra megszólított:
- Keresd ki a szereztetési igéket a Bibliádból és olvasd el őket. 
Annyira erős volt a késztetés, hogy képtelen voltam ellenállni. Szót fogadtam, kikerestem, elolvastam. És ekkor mindent
megértettem, a jó Isten válaszolt a belső vívódásaimra. Ő tudta, már márciusban amikor a repülőjegyet megkaptam, hogy az a bizonyos Londonban töltendő szombat Úrvacsorai alkalom is lesz egyben. Isten megengedte ugyan, hogy így legyen, de aztán válaszolt is a kimondatlan lelki gyötrődésemre. Szomjas lelkem felüdült, az isteni jóvátétel, kárpótlás tökéletesre sikerült. Felelt kérésemre, pontosan úgy ahogy az Igében olvashatjuk:
"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Fil. 4: 19)