Létem hajója darabokra törve nyög és jajgat,
Már-már ellepnek az óriási hullámok,
Halálos mélység polipkarjai húznak lefelé.
Magatehetetlenül hánykolódom az
Élet-óceán kaotikusan háborgó vizein.
Fuldokolva kapaszkodom az utolsó szál
Deszkába is, de tudom nincs mentség.
Ó, jaj!!! Elveszek!
Balga mód a Titanicra váltottam jegyet,
De most már tudom onnan nincsen visszaút.
Ó, jaj!!! Elvesztem!
A távolban úszik egy szerény bárka dacolva
Az elemekkel. Ó mily csodálatos felém tart.
Értem jön...megmenekültem!!!
A tomboló szélvészben is biztonságos
Kikötőbe ér velem. Békesség, reménység
Költözik remegő lelkembe. Újra hiszek!
Hála legyen érte!!!
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
A békesség szigete: SAJÁT VERSEIM (abekessegszigete.blogspot.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése