Szélsebesen tört ránk az óesztendő utolsó napja
Mintha csak egy gyorsröptű madár lett volna az
Idei évünk. Elillant, itt hagyott magunkra.
Mit hoz a jövendő, mi vár ránk az újabb évben?
Búcsút inthetünk vajon a sok búnak-bajnak,
Vagy learatjuk a hiábavalóság férges gyümölcseit?
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Szeretnék hálát adni a rossz napokért,
mikor a remény vitorláit a bánat
tengerén már régóta nem találtam.
Szeretnék hálát adni az égető könnyekért
melyeket titokban, némán csorgattam
lelkem mélységes mély kutjában.
Szeretnék hálát adni a sok fájdalomért
melyek megtanítottak megbecsülni az élet
és az egészség csodálatos ajándékát.
Szeretnék hálát adni, hogy sosem vagyok
egyedül, kaptam bajba jutott embereket,
akiken még én is tudok segíteni.
Köszönöm, Uram az általad küldött
mentőcsónakot, mely időben érkezett.
Köszönöm, Uram a létrát, mit irgalmas
kezed hozzám a verembe bocsátott alá.
Köszönöm, Uram a gyógyírt, melyet
hiúságtól megvakult szemeimre küldtél.
Köszönöm, Uram, hogy megmutattad
mások is szenvednek, törődésre van szükségük.
Szeretném megköszönni a jót, a rosszat,
az életet, a levegőt, a csillagokat éjjel,
a fényes napot az égen, a rigók énekét,
a felhők táncát, a mezők tarka virágát.
Szeretném megköszönni Uram, hogy
Te mindig fogod a kezem, bátorítasz.
Köszönöm, hogy velem voltál az Óévben,
Köszönöm, hogy velem leszel az Újesztendőben is.
(Íródott a 2022/2023-as évek fordulóján)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Furcsa kis élőlény ez a gomba
Kinek látszólag nincsen semmi gondja.
Táplálja az erdő, boltba sose jár
Kalapját mindig a fején tartja.
Néhol fenn terem a magas fán
Néhol a föld alatt bújócskázik.
Van szelíd, ehető, tányérra tehető
Van mérgező, jobb az erdőben hagyni.
Fekete gyémántként nagy becsben tartják
Az értékes szarvasgombát, a finom fűszert,
Kiképzett kutyák keresve kutatják
Aranyáron is az ételek királya.
A közönséges tapló gyakori vendég az
Erdőben, otthon érzi magát a fák törzsén,
Több emeletes lakosztályából lenézi a világot,
Így lett az udvariatlan, goromba emberek névadója.
A gyilkos galócától óvakodj, az álcázás
Nagymestere lappangva tőr életedre.
Rókagomba az ínyencek örök kedvence
Érdemes reája vadászni, asztalodra tenni.
Világító gombák rejtélyes, titokzatos
Lények, titkukat meg tartják maguknak
Fényüknél a sötétben olvasni is lehet,
Létük ékes bizonyítéka a természet csodájának.
Furcsa kis valami ez a gomba
Kinek látszólag nincsen semmi gondja.
Nem is növény, nem is állat
Az erdő becses ajándéka a gomba.
Némely ember is olyan, mint a gomba
Látszólag nincsen neki semmi gondja.
Valójában kiismerhetetlen titokzatos
Lények vagyunk, akik nem tartoznak
Sem a földi, sem a mennyei világba.
Mindig úton vagyunk, vándorlunk
Vagy egyhelyben állunk. Olyan mindegy!
Gombamódra szaporodva mérgezzük
Halálra majdan volt gyönyörű világunk.
Harmati Gyöngyi
S.D.G
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/357894
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
B oldog új évet, Boldog új évet
E szavakat harsogja a nagy világ
L opakodva közeledik a jövendő
É jfélkor átfordul az idő vaskereke
P etárdák, tűzijátékok riasztják az eget
V ége lesz végre az óesztendőnek
E gy jobb évet várunk szívrepesve
A ranyló sugarak csillognak nappal
Z afír kék éjben csillagok ragyognak
Ú tat mutatnak egy igazabb világba
J ó lesz, ha indulunk, nem késlekedve
É vünk végét csendesen búcsúztassuk
V igyázzunk mit kívánunk az újévben
K öszönet és hála, megelégedettség,
A pró örömök szegélyezzék utunkat
P ozitív szemlélet itassa át lényünket
U gorjunk hát bátran az újév karjába
J övőnket biztos kézzel kormányozzák
Á tsegít az égi hatalom minden bajon
N e féljünk rábízni magunkat az újévben!
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Uram! Mit is mondhatnék, elrejteni Előled utaimat nem lehet.
Messziről látod mennyire hatalmába kerített a magabízás lelkülete.
Amikor jól mennek a dolgaim, miért is beszélgethetnék Veled?
Jól meg vagyok én magammal, magamban, nincs szükségem Rád!
De érjen bármi bosszúság, fájdalom, kínzó veszteség máris
Hozzád hajt a vágy kitárni szívemet, kérni bocsánatodat:
Óh, hogyan is tud a Te balga, esendő gyermeked felnőttként is
Téged feledve élni. Miért oly kevés a hálaszó, mely Téged
illet mindenkor mindenért. Miért távolodunk el Tetőled?
Advent idején észbe kapunk, nekiindulunk, hogy az üzletek
polcain keresve megtaláljuk a megváltásunkat. Az elmaradt
törődést, szeretetet, figyelmet amit egész évben nem adtunk
és nem is kaptunk látványos, mulandó tárgyakkal fejezzük ki.
Látod, Uram ahogyan, mint apró hangyák szaladgálunk fel és alá,
Mindig ott keressük a boldogságot, ahol biztosan nem található.
Kérünk gyermeki hitet, boldog reménységet, őszinte szeretetet
Kérünk békességet itt a földön, és jóakaratot minden emberhez!
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
