Uram! Mit is mondhatnék, elrejteni Előled utaimat nem lehet.
Messziről látod mennyire hatalmába kerített a magabízás lelkülete.
Amikor jól mennek a dolgaim, miért is beszélgethetnék Veled?
Jól meg vagyok én magammal, magamban, nincs szükségem Rád!
De érjen bármi bosszúság, fájdalom, kínzó veszteség máris
Hozzád hajt a vágy kitárni szívemet, kérni bocsánatodat:
Óh, hogyan is tud a Te balga, esendő gyermeked felnőttként is
Téged feledve élni. Miért oly kevés a hálaszó, mely Téged
illet mindenkor mindenért. Miért távolodunk el Tetőled?
Advent idején észbe kapunk, nekiindulunk, hogy az üzletek
polcain keresve megtaláljuk a megváltásunkat. Az elmaradt
törődést, szeretetet, figyelmet amit egész évben nem adtunk
és nem is kaptunk látványos, mulandó tárgyakkal fejezzük ki.
Látod, Uram ahogyan, mint apró hangyák szaladgálunk fel és alá,
Mindig ott keressük a boldogságot, ahol biztosan nem található.
Kérünk gyermeki hitet, boldog reménységet, őszinte szeretetet
Kérünk békességet itt a földön, és jóakaratot minden emberhez!
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése