2024. április 12., péntek

Harmati Gyöngyi: Kézfogás a magasból...(Keresztségem 17. évfordulójára)

 

Harmati Gyöngyi: Kézfogás a magasból...(Keresztségem 17. évfordulójára)






                                               
     Életem óráján a mutató lassacskán a hatvanötödik évhez közeledik, mégsem csak azért szeretnék hálát adni, hogy ilyen sok évet megérhettem. Legfőképpen azt az olthatatlan vágyat szeretném megköszönni, amely hálára indít, hogy életem legfontosabb eseményéről évről-évre megemlékezhessek. Hálás szívvel gondolok vissza újjászületésem napjára, 2007. május 26.-ára, amikor is a pécsi gyülekezetben örökkévaló szövetséget köthettem a jó Istennel. Ekkor kezdődött el számomra a mennyei időszámítás. Lelki útravalóúl kapott keresztségi igém azóta is hűséges társam, már sok nehéz helyzetben sietett a segítségemre. Így olvashatjuk a Szentírásban:
"Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek..." (Ésa. 42: 6)
El sem tudom mondani, hogy az eltelt tizenhét év alatt mennyiszer adott vigaszt az a tudat, ha én el is engedem mennyei jó Atyám kezét, akkor sem zuhanok alá a "szakadékba", mert az Ő keze biztosan megtart a kételkedés, csüggedés félelmetes mélységei fölött is. Lenyúl értem a magasból, számára
nincs olyan lehetetlen helyzet amiben ne tudna segíteni, sőt ahhoz is erőt ad, hogy újra és újra talpra állhassak. Kedves énekemnek, az 57.-nek, a 4. verse is erről szól:
"Bízva bízunk benned, égi szeretet: Járja át a szívünk áldott meleged!
Vándorlásunk útján fogjad a kezünk, égi otthonunkba, míg megérkezünk."
Az ember éli hétköznapi életét, és csak azt veszi észre már megint eltelt egy nap, egy hét, egy hónap, egy év és aztán az egész élet. Vajon közben eszembe jut-e, hogy minden pillanatban
Isten végtelen kegyelméből élhetek?! 

                           HÁLALISTÁM...

Hálát adok a láthatatlanul körbe ölelő 
levegőért, ami nélkül csak
         pár percig élhetnék.
Hálát adok a testemet tápláló ételért és a megfelelő ruházatért, mely oly sok ember
         számára lassan elérhetetlen luxuscikk.
Hálás vagyok a szomjúságomat csillapító ivóvízért, mely mindig a rendelkezésemre
         áll, nem kell érte kilométereket gyalogolnom.
Hálás vagyok a fedélért a fejem felett, a kényelmes életért, az apró mozdulatért,
        mellyel megérinthetem a villanykapcsolót és máris világosság vesz körül. 
Hálát adok, hogy van autónk, ami megkönnyíti a napi teendőink ellátását és még
         üzemanyagot is tudunk bele vásárolni. 
Hálás vagyok azért, hogy nem vagyok rászorulva mások segítségére.
Hálás vagyok, hogy vannak lábaim, amelyek elvisznek ahová szeretnénk menni
          és ahová szükséges.
Hálát adok a kezeimért, hogy munkálkodhatok velük és megfoghatom mások kezét.
Hálát adok, hogy van lakásom és dolgozhatom is, így nem kell céltalanul tölteni napjaimat.
Áldott vagyok, hogy van családom, akik nélkül talán könnyebb, de biztosan szegényebb 
         lenne az életem.
Áldott vagyok, hogy vannak jó barátaim, akik erősítenek és bátorítanak és áldott vagyok
          a kevésbé jó barátaimért is, akik tükröt tartanak elém.
Hálás vagyok az időjárásért, akármilyen is legyen az, ha hálás 
        vagyok, akkor nem számít esik-e az eső vagy fúj a szél! 
Hálás vagyok az éjszakai égbolton ragyogó csillagokért, melyekre egy jobb világ
        után vágyódva feltekinthetek.
Hálát adok, hogy szemeimmel láthatom a különböző formákat és színeket, 
        füleimmel észlelhetem a hangokat és hallhatom a madarak énekét.
Hálát adok az orromért, mellyel érezhetem a virágok édes illatát, és
         a nyelvemért, mellyel érezhetem az ízeket és szavakat is segítenek formálni.
Hálás vagyok az ujjaimért, mert velük kitapinthatom a körülöttem lévő dolgokat.
Hálás vagyok az Isten által belém plántált lelkiismeretért, mely segít egymástól
         megkülönböztetni jót és rosszat. 
Hálát adok a színekért, illatokért, hangokért melyek nélkül egyhangú szürkeség
         borítaná el csöppnyi kis világomat.
Hálát adok a nap 24 órájáért, mely pontosan alkalmas keret életem számára.
Hálás vagyok a természet hihetetlenül változatos állat és növényvilágáért mely
         megörvendezteti lelkemet.
Hálás vagyok az eső után az égen tündöklő szivárványért, mely reménnyel tölti be a
          szívemet.
Hálát adok a pihentető alvásért is, mert utána frissen indulhatok neki az újabb napnak. 
Hálát adok még az élet apró örömeiért, egy kedves mosolyért, mely segít a 
          napi küzdelmeket könnyebben elviselhetővé tenni. 
Hálás vagyok az iskoláért, ahol tanulhattam, bárcsak minden kisgyermeknek megadatna.
Hálás vagyok amiért tudok írni, olvasni, számolni és sok egyéb 
         ismerettel is rendelkezem, így könnyebben eligazodhatom a világ útvesztőiben. 
Hálát adok, hogy Isten a létezés örömét velem is megosztotta, és gyermekeként szeret.
Hálát adok, hogy áldó kezét az égi magasságokból mindennap felém nyújtja.

Harmati Gyöngyi
     S.D.G.

Megtérésem történetéről a Kürtszó 2018/3. számában lehetett olvasni, a tékozló leány
hazatérése címmel: 
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-tekozlo-leany-hazaterese.html 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése