Harmati Gyöngyi: Az nem lehet....

 

 

                                                         saját fotóm: Repcemező...(H.Gy.)

Olykor-olykor álmatlan éjszakákon,
Nyugtalan nappalok végtelen során
Azon tűnődöm ki vagyok én, honnan
Jöttem, merre tartok, mifelé vándorlok?
Van-e bármilyen értelme létezésemnek?
Az nem lehet, azt nem hiszem, hogy
Csupán a véletlen vagy az ősrobbanás,
a "Nagy Bumm" céltalanul felbukkanó, 

Nyomtalanul eltűnő semmitmondó terméke lennék.

A válaszokat kutatva éjszaka a csillaghímes
Égboltot faggattam, nappal kérdeztem
A vidáman fodrozódó felhőket a violaszín égen,
Az ezerszínben pompázó, illatozó virágokat a
Zöldellő mezőkön, a sudáran magasodó fákat, 

Az aprócska bogarakat, a zümmögő méhikéket,
Az égen sebesen szárnyaló madarakat.

Hiába firtattam  előbb szépen, csendesen
Miértjeimre a válaszokat, aztán már később 

Türelmetlenül kiabálva ők feleletre sem méltatva
Tették elrendelt dolgukat rám ügyet sem vetve

Szavak nélkül hangtalan mégis megtanították
A legnagyobb leckét, amit csak ember kaphat,
Ha nyitott szívvel-lélekkel keresem-kutatom
Mindezek Ősokát akkor a látható világ csendes csodái 

Elvezetnek mindenek Teremtőjéhez, Ő az egyetlen
Ki nyugtalan szívem minden kérdésére tudja a választ.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Egy rímtelen poéta vallomása...

 

Szeretek én olvasni verseket
Szeretek én írni verseket.
Csupán a rímeket kergetem
A sorok végén reménytelen.

Nem is azért írogatok én
Költői babérokra nem vágyódom.
Annyian öltöztették már míves
Rímekbe az élet nagy kérdéseit.

Elsírták szívük-lelkük minden
Dallamát, rezdülését maguknak,
Másoknak és a nagyvilágnak.

Mi újat, mi mást mondhatnék
Csupán szakadt húrok lógnak 
Életvihar szaggatta hegedűmön.

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Peregnek a falevelek...

 

    saját fotóm: Levél-trikolor...(H.Gy.)

Peregnek az elsárgult
falevelek életem fáján.
Peregnek a tovatűnő
percek életem óráján.

Peregnek az órák
napokká, évekké fonódva
gyors egymás utánba.
Peregnek az évtizedek
riasztó gyorsasággal.

Peregnek a csapongó gondolatok
villanásnyi létük a múlt vermébe hull.
Peregnek a halványodó emlékek
életem egyre távolodó horizontján.

Mielőtt észre venném már
lehullt az utolsó levél is,
csupasz ágaim meredeznek
a rideg őszi szélben.

Meg nem érdemelt kegyelemként
lassan szállingózó hópelyhek
jótékony takaróval fedik be lelkem
minden mezítelenségét.

Harmati Gyöngyi
     S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Van ott fenn egy ország...

 

Van ott fenn egy ország
hová a hit szárnyán elrepülhetek.

Van ott fenn egy ország
honnan nem tért még vissza utazó.

Van ott fenn egy ország
melynek kapuja még nyitva áll.

Van ott fenn egy ország
mely téged is örök szeretettel hívogat.

Van ott fenn egy ország
mely csak ránk vár szívrepesve.

Van ott fenn egy ország 
ami ha nem létezne
akkor is hinnék benne.

Van ott fenn egy ország
ahová elvinnélek magammal
akkor is, ha nem akarnál jönni.

Harmati Gyöngyi
   S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Szemtől szemben Marianne North képeivel...

 

MARIANNE NORTH (1830-1890), angol autodidakta biológus, botanikus, utazó művész, a Royal Botanic Galéria létrehozója, 5 évvel ezelőtt szemtől szemben láthattam a képeit... a benyomást azóta sem lehetett kitörölni, sem elhomályosítani.

Ha igazi kuriózumot szeretnél látni, feltétlenül látogasd meg Marianne North Galériáját, itt egy tájképfestőnő páratlan szépségű műveiben gyönyörködhetsz. Marianne North (1830-1890) a világ körüli utazásai során látott egzotikus növények és tájak megfestése révén vált híressé. Képeit

1879-ben a növénykertnek ajándékozta.

James Fergusson építész által tervezett indiai ihletésű kiállítóteremként funkcionáló épületben több, mint 800 képét láttuk tájegységenként, földrészenként csoportosítva. Különösen értékes szolgálatot tett a botanikus-festő a tudománynak és az emberiségnek egyaránt. Megfestett képein keresztül az embereknek lehetőségük nyílt megismerkedni az idegek tájak különleges, addig még nem látott növényeivel. (Abban az időben még nem volt elterjedt, könnyen hordozható és kezelhető a fényképezőgép.) Azóta is sokan állnak a festményei előtt és ámuló tekintettel nézik ezt az egyedülálló gyűjteményt. A hálás utókor tisztelete jeléül számos növényfajt nevezett el Róla. A kiállítótermekben sajnos nem engedélyezett a fényképezés, a látott festményekre a szívünkben őrzött emlékképeken kívül még egy ott vásárolt képeslap segítségével is vissza fogunk tudni emlékezni.

ÚTLEÍRÁS, melyben a galériáról és helyszínéről, a Királyi Botanikus Kertről is olvashatsz az alábbi linken található:

Aranyszöcske LONDON kék egén...(Visszatérés Londonba, a parkok városába...)

https://abekessegszigete.blogspot.com/2016/09/london-ahogy-en-lattam-visszateres.html

Harmati Gyöngyi: Őszi borzongás...

 

                                                      saját fotóm: Fény és árnyék...(H.Gy.)

Didereg a nagyvilág,
hidegek a szívek,
a kapcsolatok kihűltek.
Borzong a lélek bennünk,
de nemcsak így ősszel,
hanem minden napunkon.
Te szegény világ
ki fog felmelegíteni?
Ki gyújt tüzet kebledben,
mely forró lánggal
élhetőbbé teszi ezt a fázó,
didergő mindenséget?
Kezdetnek hozz egy darab
fát és bízzál rendületlenül
Lesz még újra meleg ezen a világon.

Harmati Gyöngyi
    S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Ritka vendég a türelem...

 

                                                 saját fotóm: A türelem rózsát terem...(H.Gy.)

A korszellem minden felől ezt diktálja:
- Most élsz, a tied, rögtön meg kell kaparintanod,
Mintha a türelem azonnal oldódó instant kávé vagy leves lenne. 
Oh, mennyire nem tudunk csendben várakozni,
Hibáinkkal elfogadni, befogadni, megérteni egymást.

A türelem nem terem minden bokorban
Nem hullik az ölünkbe, mint érett gyümölcs a fáról
Nem található a hipermarketek polcain
Bármennyire is szeretnénk meg nem vásárolható.

Csupán megtanulni lehet az élet iskolájában.
Életünk végén lesz belőle a záróvizsga,
Itt már ismételni, javítani, újra kezdeni semmit nem lehet.
Ha a türelmetlenség magját vetettük, azt aratjuk majd le!
Ha türelmesek voltunk másokkal mennyei Atyánk

Is irgalommal fordul felénk a végső számadáson.
A türelem az a nagy lecke, amit még itt a Földön
Életünk minden napján gyakorolni és tanulni kell
Nélküle sohasem lesz valódi béke zaklatott szívünkben.

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

 
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM