Júniusban a Tisza, egyetlen napra kivirágzik,
Tükre felett sok ezernyi kérészlepke repked.
De egyik sem él addig, hogy a holnapi
Napot vidám násztánccal köszönthesse.
Temetővé lesz a Tisza, mikor kivirágzik.
Az életünk is ilyen rövidke kérészélet,
Alig létezünk, aztán a semmibe foszlik
Nem marad utánunk semmi sem mire
Árnyékország árnyéklakói a mának élnek,
sodródnak tehetetlen míg újra elnyeli
Őket a mélység éhes szája.
Kíváncsi turisták, látogatók nézik őket
Csodálkozó szemmel, mit sem sejtve
Arról, hogy közben magukat bámulják.
Semmit sem okulva, semmit sem tanulva!
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
