Harmati Gyöngyi: Gyertyalángok üzenete...

 

 

B éke lángja vagyok, azúrkék fényem
É gi jelként világit a sötétségben
K eressetek míg megtalálható vagyok
E l ne űzzetek önző vágyaitokkal.

H it lángja vagyok, ragyogó fényem
I gazságot hirdet a gonoszság világában
T ámasszatok létrát az ég és a föld közé.

SZeretet lángja vagyok, rubint piros fényem
E egymáshoz vonja kihűlt szívetek
R eszketeg lelketeknek melegséget hozok
E gymás felé nyújtsátok ki kezetek
T étova mozdulatok semmivé foszlanak
E gymást magatoknál jobbnak tartsátok
T itkos receptünket ím megosztom veletek.

R emény lángja vagyok, smaragdzöld fényem
E gybekapcsolja a Föld minden nemzetségét
M egmutatja mi a fontos, miben bíztok, miért
É rdemes gyengécske fényünkkel felétek szolgálni
NYugodt szívvel örökké boldogságban fényleni. 

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Szilveszteri anzix...

 

SZ ilveszter éjszakán búcsúzik az óév
I llékony mosolyát háta mögött hagyja
L erázza magáról az elmúlt napok porát
V iharvert, megtépázott gúnyája helyett
E lőkészíti az újév hószínű köntösét
SZ eretettel, békével vastagon kibéleli
T elerakja hittel, megújult reménnyel
E l is indul vele hisz lejárt az ideje
R eá várnak az újesztendő napjai
I tt az ideje a stafétabotot átadni

K edvesen, jóakarattal fogadjátok
É nekszóval vidáman köszöntsétek
P illanatra se feledjétek, hogy új
E sztendőtök minden órája, perce  
S zívetek, belső világotok tükörképe 
L elketek állapota kihat a világra
A zt kapjuk csak vissza amit adtunk
P róbáljuk meg egymást jövőre jobban szeretni!

Harmati Gyöngyi
         S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Adventi készülődés...

 

A ranyszínű ég alatt valami mozgolódik
D rága Isten-gyermek földre jönni készül
V árakozás boldogító békessége szálldos
E ngedd be életedbe, had tegyen rendet  
N yugodtan rábízhatod, tudja mi a kacat 
T isztítsa ki elrejtett, eltitkolt vétkeid 
I steni szeretete által jobb emberré válhatsz. 

K eressük a szépséget, az igazságot 
É lő hitünk kulcs a boldogság lakatán
S zemünk újra képes látni a fényt
Z örgető keze nyomán lezárt ajtók nyílnak
Ü dvösségünk Nála biztonságban
L elkünket öltöztessük hófehér ruhába
Ö rök biztonságában megnyugodhatunk
D e csak benne bízzunk egyes egyedül
É ltet minket az Ő végtelen kegyelme
S zeretete megszületik most a szívünkben.

Harmati Gyöngyi
    S.D.G.



További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Adventi sugárkoszorú...

 

A négy égtáj felől sebesen törj elő Lélek
Minden ember sóvárogva várja jöttödet.
Oszlasd el a félelem és a magány sötét,
Sűrű fátyolát, mely fojtogató ködként 

Rátelepszik ezernyi sebből vérző világunkra.
Úgy várjuk már a BÉKE, a HIT, a SZERETET 
A REMÉNY fénylő sugaraiból font koszorúdat,
Mely védernyőként ráborul a szomjazókra. 

Gyógyítsd önzéstől jéggé dermedt szívünk, 
Reszketeg lelkünk. Azt kívánjuk ne csak pár 
Hétig, de életünk minden napján lakjál nálunk, 

Ragyogásod töltse be minden porcikánkat.

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.



További verseim az alább linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Szilveszter COVID idején...

 

     saját fotóm: Óriáskerék...(H. Gy.)

Szilveszter, szilveszter rövid a te királyságod

Egy röpke napon át viselheted diadémod
Egyetlen éjszakádon az egész világ harsogva
Ünnepel, fújják a papírtrombitát, robbantják a

Sziporkázó tűzijátékot, mulatják az elfolyt évet
Próbálják feledni ami rossz volt, talán sikerül(het)
Születnek fogadalmak, mit teszünk majd másképp
Amiről előre tudjuk úgy sem lesz majd másképp.

Az idei szilveszter rendhagyó módon alakul

Feltesszük a maszkot, állunk majd egymástól

Másfél méter távol. Kézfogás, ölelés elmarad
Virtuális köszöntés, koccintás divat lesz az idén.

Napok, hónapok, évek, hátunk mögött maradoznak
Ki tudja mi vár még ránk, amíg az idő óriáskereke 

Szüntelen csak forog. Öltöztessük lelkünket a HIT 

Hófehér a REMÉNY smaragdzöld és a SZERETET 
Lángvörös fonalából szőtt isteni kegyelem égi köntösébe, 
Így fogadjuk bármi vár is ránk az újabb esztendőben.
    (2020. szilveszterén)

    

Harmati Gyöngyi
   S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:

https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Tizenkét testvér...(Képes naptár)

 

JANUÁR
(Fergeteg hava)

saját fotóm: Téli táj...(H.Gy.)

  

                  

Újév napján egy különös könyvet kaptunk ajándékba
365 lapja hófehéren világítva kérdezi mit is írunk rája?
Január az elsőszülött a hónapok sorában, őt követi
Szépen sorjában kézen fogva még tizenegy testvér.

A legkisebbik tizenegy hónapig bujkál míg újra előkerül.

Havat rázó ködmönét valahol útközben elvesztette

Sok kisgyermek várja Őkelmét jó meleg kabátban.
hógolyó-csatára, szánkázásra vágynak, de hiába?

                                                                                   

FEBRUÁR
(Jégbontó hava) 

saját fotóm: Hóvirág...(H.Gy.)

Előbukkan február is a hónap-testvérek sorában
Mutatva a jégbe dermedt világ fényes ragyogását.
A tiszta fehér hó elmúlt évünk minden hibáját,
Jellemünk minden foltját jótékonyan eltakarja.
A hóvirág is kidugja aprócska, hószínű fejecskéjét
Az új élet hírnöke édes illatával már a tavaszt jelzi.


MÁRCIUS
(Kikelet hava)

saját fotóm: Ibolyák...(H.Gy.)

                      

A tél kénytelen kelletlen visszavonulni  kényszerül
Vidáman ébredezik az erdő, mező minden népe.
A tavasz előszobájában március kisasszony új
Fellépésre készül, életet lehelve a természetbe.
Ibolyák, krókuszok, kökörcsinek, tőzikék, fürtös gyöngyikék
Színes ruhába öltözve bókolnak, csodás illatárban úszva.

ÁPRILIS

(Szelek hava)


 
A szeleburdi kistestvér, április is megmutatja tudományát
Vásott kölyökként hol a télbe, hol a nyárba nyargalászik.
Rakoncátlan szelekkel pirosra fújatja a gyerkőcök arcát.
A nap mosolygó sugaraival kipattintja a szunnyadó rügyeket.
Az emberi szívek bezárt lakatjait vajon ki nyitja fel?
A feltámadás új reménnyel bátorít, emberek figyeljetek!


MÁJUS

(Ígéret hava)

A nyár előcsarnokában nagy a sürgés-forgás
Vidáman készülődnek a virágszirmok kis piktorai,
Apró ecsetjeikkel tündöklő ruhába öltöztetik a kifeslő bimbókat.
E szorgos munkához vidám nótát a fülemüle éneke szolgáltat,
A dalok királya éjszakákon át zengi fenséges akkordjait.
Míg az éltető eső szivárványt lehel a kora-nyári légbe.

JÚNIUS
(Nyárelő hava)

A tavasz lassan átnyújtja stafétabotját a közeledő nyárnak,
A természet a boldog kiteljesedés ölelő karjaiba simul.
Idegen fészekbe furakodó kakukkmadár énekétől hangos a lég.  

Pajkos felhők kószálnak a fényes égen vidáman kergetőzve

Váratlanul hideg zuhanyt küldenek a mit sem sejtő vándorra, kit 
a városból olthatatlan vágya hajtott ki a bársonyos fűre heveredni.

JÚLIUS
(Áldás hava)

Lüktet, fortyog a nyár égő hevétől izzó levegő

Hűs szellőre, táncoló esőcseppekre vár a világ.
Az élet forró ölelése körülfonja az aranysárgán

hullámzó búzamezőket, telt kalászok ringanak.   

Teremtőnk áldásaiként zamatos, illatozó gyümölcsök, 

Színpompás zöldségek bőségét teríti elénk. 

AUGUSZTUS
(Újkenyér hava)

Árvai Márta festménye...

A nyár kapuján augusztus testvér kopogtat
vidám aratás után megpihenni vágyakozva. 

 Az égen meteorok szikráznak, csillagszórónyi
létük hamar elillan az ég mélykék bársonyán.
Útrakelnek a hosszúlábú gólyák, kecsesen
csendesen szállnak, jövőre találkozunk.

SZEPTEMBER
(Földanya hava)

Az ősz előszobája lassan megtelik vendégekkel:
gyümölcsözön, dió, mogyoró kopogtat bőséggel.

Almaillat lengi be a nyárból az őszbe csavarodó
Természet tarkára színeződő göndör fürtjeit.

Az erdő hatalmas agancsosai, a szarvasok csodálatos 
előadásukkal adják hírül ki most az erdő ura.


OKTÓBER
(Magvető hava)



Munkálkodik már a természet ügyes fodrásza káprázatos 
Színeket varázsol az erdő fáira. Virul itt gazdagon az 
Aranysárga, rőtvörös és gesztenyék szelíd barnasága, 
Elmúlás előtti díszruhája. Vidám szüretelők nótájától hangos 

A vidék. Szorgos kezek az őszi vetést végzik, kezük nyomán 

Új élet támad. Új esztendőről, új reményről, új álmokat álmodnak.

NOVEMBER
(Enyészet hava)

A tél előcsarnokában nagy a sürgés forgás az aranyfürtös 

Őszapó pakolja kellékeit, készül átadni a helyét a hideg, 
Zúzmaraszívű Télanyónak. A fák elhullajtják tiri-tarka 
Levélruhájukat, lábunk alatt halkan zörren az avarszőnyeg, 

sün család menekül riadtan. Jeges szelek fújnak, eső áztatja 

sóvárgó vágyaink elhaló párájában fuldokló csendszürke világunkat.

DECEMBER
(Álom hava)

Tizenegy hónaptestvér egy nagy asztal körül ülve
Izgatottan várja legidősebb bátyjuk megérkezését.
Dércsípte pirospozsgás arccal December be is toppan 
Hamar, nem váratja tovább kedves vendégeit. Bár 

Mindegyikőjük csupán egy röpke hónapig uralkodik 
Évente, mégis békésen adják át egymásnak a stafétabotot,
Így volt ez az idén is, így lesz ez jövőre is bizton állítják.
Kedves emberek boldog új esztendőt kívánunk!

Harmati Gyöngyi
 S.D.G.

Harmati Gyöngyi: DECEMBER...(Képes naptár 12.)

 (Álom hava)

Tizenegy hónaptestvér egy nagy asztal körül ülve
Izgatottan várja legidősebb bátyjuk megérkezését.
Dércsípte pirospozsgás arccal December be is toppan 
Hamar nem váratja tovább kedves vendégeit. Bár 

Mindegyikőjük csupán egy röpke hónapig uralkodik 
Évente, mégis békésen adják át egymásnak a stafétabotot,
Így volt ez az idén is, így lesz ez jövőre is bizton állítják.
Kedves emberek boldog új esztendőt kívánunk!

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Harmati Gyöngyi: Visszatekintés: 2020 - Előretekintés: 2021...

 

                                                              Árvai Márta festménye...

ELŐRETEKINTÉS....

Téli hideg szelek szárnyán új reményekkel
Megérkezett egy újabb esztendő kezdete.
S vele a zimankós Január, a Fergeteg hava
A természet is csendben megpihen.
Várakozik megújulásra, feltámadásra.

Ó esztendő mit viszel?
- hallgass mélyen botlásainkról.
Új esztendő mit hozol?
-  hófehér, tiszta lapot nyiss nekünk.

Az Úr 2020. esztendeje a koronavírus járvány kitörésének évévé vált kitörölhetetlenül. Egy aprócska vírus Kínából kiszabadulva világ körüli útján leigázta a Föld népeit. Beköltözött a fojtogató félelem, az idegőrlő  bizonytalanság, az aggódás a jövőtől gyermekeink, unokáink sorsa miatt a lelkünkbe. Már az utcán is maszkot hordunk, hasonlítunk egymásra. Kíváncsian fürkésszük amit a szájmaszk nem rejt el. Eddig is hordtunk belső álarcot, ami mögé elrejtettük valódi önmagunk megannyi szerepet eljátszva életünk elfolyt idejében. Ezt önkéntesen, magunktól viseltük, de napjainkban már a külső álarc, a szájmaszk kötelező viselet lett. Segít másokat és magunkat is megvédeni a fertőzéstől. De van ami még a vírusnál is fertőzőbb ragály, ha őszinték vagyunk és belemerünk nézni a tükörbe, magunk is megláthatjuk. Merünk-e szembe nézni vele, tudunk-e tanulni belőle? Ez az a nagy kérdés mely az idei év és a jövő év fordulóján elkerülhetetlenül ránk vár! Szívünkben a HIT, jobb és bal kezünkben a REMÉNY és a SZERETET világító fáklyájának fényével világosítsuk meg mások életösvényét, mely a mi útjainkra is így olthatatlan fényt bocsájtva segít legyőzni, elűzni a sötétséget, a félelmet az újesztendő napjaiban.

"Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét."
(2. Timotheus 1:7)

VISSZATEKINTÉS
(Év-végi számvetés...)

Ó! mennyi, de mennyi év telt el már az életemből.
Egyik nap sebes léptekkel követi a másikat.
A napokból hetek, a hetekből hónapok lesznek.
A hónapok évekké, majd évtizedekké fonódnak össze.

Isten hatalmas óráján a mutatók rendületlenül
Haladnak, lassan elütik életem utolsó pillanatait?
Nem tudhatom - ezt csak mennyei Atyám tudhatja
Mennyi időt tölthetek itt ezen a Föld nevű bolygón.

Az év utolsó napjához közeledve lelkemben, mint
Száraz, szélfútta levelek az őszi utca porában,
Milliónyi megválaszolatlan kérdés özöne kavarog:
Voltak-e őszinte pillanataim, együtt-érző mosolyaim,

Segítő kézfogásaim, szívemben irgalom-szánalom
Mások és magam gyengeségei, erőtlenségei felett?
A patikamérleg nyelve ide-oda kileng, pozitív irányba
Ritkán, csak pár röpke villanásnyi időre fordul. Sokat,
Mérhetetlenül sokat időzik negatív tartományokba.

Sötét éjen kristályfényű lánggal felírva tündököl:
Milyen kis semmiség a nagy Összhangban az életem.
Istenem! Egy örökkévalóság is kevés megköszönni
Megjobbító szereteted végtelenül türelmes áramlását.

Lelkemből a HÁLA buzgó folyamai felfakadnak, így várom
Reménykedő szívvel az újabb beköszöntő esztendőt.

Uram, a Te kegyelmed bőségesen elegendő útravaló.

Utam bármerre is vezessen, nem félek, ha velem jössz!

    S.D.G.

Megjelent a Holnap Magazinban:
https://holnapmagazin.hu/cikkek/velemeny/62599/

Harmati Gyöngyi: Mókuskaland Londonban...

 

Pillanatkép életem apró történéseiből...

 

Mókus etetés a St. James parkban...

 

Fiam pár évig a közel 10 millió lelket számláló hatalmas metropoliszban élt és dolgozott, így alkalmam nyílt kétszer is körülnézni Londonban. Az ott eltöltött napok, hetek legkedvesebb emléke nem a méltán híres műemlékekhez, múzeumokhoz kötődik, hanem a város csodaszép parkjaiban eltöltött órákhoz, a vidáman ugráló mókusok etetése felejthetetlen élményt nyújtott. London egy nagyon élhető világváros, területének közel negyven százalékán madárcsicsergéstől hangos parkok, zöldellő botanikus kertek találhatóak. Az esős, ködös
jelzőkkel illetett londoni időjárás szeptember közepén langyos, napsütéses idővel fogadott
és így is maradt egészen hazautazásomig, amiért nagyon hálás is voltam. Eközben Magyarországon felhőszakadással kombinált esőzés nehezítette meg az otthoniak életét. 
Miután az ikonikus látnivalók egy része úgymond kipipálásra került, szerettünk volna egy "lustálkodó" napot beiktatni és céltalanul csellengeni kellemes, pihentető környezetben. A
Kew Gardens és a Greenwich Parkkal való ismerkedés után a Hyde Park és a St. James Park látnivalóinak felfedezésére indultunk. Már sokat hallottunk az itt "garázdálkodó"  vidám mókuscsapatokról, így vittünk magunkkal mogyorót is megvesztegetési céllal számukra. E kis termetű  fákon ugráló élőlények népies neve, a fura hangzású kelempájsz madár. A Hyde
Park  140 hektáros területével és a folytatásában fekvő Kensington Parkkal együtt
nagyobb, mint a Monacoi hercegség. Ebből is kitűnik mekkora vállalkozásba fogtunk a város 
zöld oázisainak felfedezésére tett ígéretünkkel. A jó idő kicsalogatta az embereket a parkba, sokan sétáltak, futottak, bicikliztek, napoztak, piknikeztek. Balázzsal letelepedtünk egy csendesebb helyen, előkészítettük a csalinak szánt mogyorószemeket is, majd vártunk és vártunk! Vörös bundás, fürgeléptű kis barátaink tisztes távolból figyeltek bennünket, majd
hirtelen felugorva eltűntek a fák lombkoronái között. Fiammal próbáltunk úgy tenni, mintha
nem is miattuk jöttünk volna ki és egyáltalán nem is érdekelnének bennünket. Sajnos nem sikerült becsapni őkelméket, így egy idő után szomorúan összeszedelőzködtünk és 
átsétáltunk a St James (Szent Jakab) Park-ba, mely "csupán" 23 hektáron terül el, egyben
a legrégebbi királyi park, és a  zászlós díszszemlék színtere. 

                                                                      St.James parki virágok...

      A csodaszépen gondozott virágokkal gazdagon teleültetett színpompás kerten hatalmas 
tó húzódik végig a park hosszában, amely 47 féle vízimadár otthona - köztük pelikánoké,
fehér és fekete hattyúké is. A madarak nagyon barátságosan totyognak a sétányon az 
emberek között, néha szinte forgalmi akadályt képezve a járdán. Úgy döntöttünk, hogy leülünk egy padra és csakúgy gyönyörködünk a szépséges park látnivalóiban, nem erőltetjük rá a társaságunkat a mókusokra. Ha nem akarnak velünk barátkozni, hát akkor hazavisszük a mogyorót aztán majd otthon megesszük. Ennél jobb haditervet nem is találhattunk volna ki.
Talán bosszantotta őket, hogy látszólag ügyet sem vetettünk rájuk, így egyre közelebb merészkedtek. Ekkor felbátorodva kivettünk a zacskóból 1-1 szem mogyorót és két ujjunk
közé szorítva vártuk a reakciójukat. Az egyik mókus kihasználva a helyzetet, villámgyorsan
kapta ki a kedvenc csemegéjét a kezemből, a többiek a pad körül és a tó körüli rácsokon végezték szokásos akrobata mutatványaikat, jó páran pedig a fák levelei közül kikandikálva figyelték az eseményeket. Egy másik bátor állatka közlekedési útnak vélte lábamat, mire felocsúdtam, már tova is tűnt. Még megijedni vagy esetleg síkitani sem volt időm. Szemünk
előtt elevenedtek meg Tersánszky J. Jenő: Misi Mókus kalandjairól írt könyvéből jól ismert
bájos és szerethető figurák a londoni parkban. Az állatkák étvágya, kíváncsisága csillapíthatatlan, újra és újra megjelennek, amit nem tudnak elfogyasztani azt elássák.
Számtalan fa nőtt már így ki e bájos, fürge rágcsálók "feledékenysége" miatt. Amíg a Hyde
parki mókusok csak messziről engedték magukat megfigyelni, addig  a St. James parkiakkal sikerült barátságot kötnünk. Sikerélménnyel zártuk a napot, madarat ehetett volna fogatni 
velünk, ahogy szokták mondani. Azóta is sokat emlegetjük ezeket a szép pillanatotokat, ez a közös emlék még jobban összeköt bennünket. Ez a csendes, és békés nap a zsúfolt
nagyváros felejthetetlen ajándéka volt számunkra.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.
 

További rövid történetek az alábbi linken olvashatóak:
 https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: NOVEMBER...(Képes naptár 11.)

 (Az enyészet hava)

A tél előcsarnokában nagy a sürgés forgás az aranyfürtös 

Őszapó pakolja kellékeit, készül átadni a helyét a hideg, 

Zúzmaraszívű Télanyónak. A fák elhullajtják tiri-tarka 
Levélruhájukat, lábunk alatt halkan zörren az avarszőnyeg, 

sün család menekül riadtan. Jeges szelek fújnak, eső áztatja 

sóvárgó vágyaink elhaló párájában fuldokló csendszürke világunkat.


Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Képes naptár többi része ezen a linken olvasható:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/K%C3%A9pes%20napt%C3%A1r

Harmati Gyöngyi: A legjobb tanítómester...(Szonett a szenvedésről)

 

 Amikor erre a világra egy gyermek születik
Mindig megelőzi a vajúdás boldogító fájdalma.
A fazekas kezei által formált sáros agyag a
Tűzforró kemencében válik hasznos edénnyé.

A fényes igazgyöngy a tenger hallgatag mélyén
Nagy nyomás alatt születik meg a kagylóban.
A költő lelke titkolt küzdelmeiből merítve erőt
faragja ki verse sorait a nemlétből az öröklétbe.

Ha szépre, igazra, jóra vágysz, mi emberré tehet
Ebben a földi létben, ne rettegj megküzdeni érte, 
fájdalmak útja hervadatlan babérkoszorút terem. 

Fogadd a szenvedést hűséges barátoddá, segítőd,
társad ő bármerre is járj. Tudd, hogy azt aki most
vagy csakis egyedül neki, őneki köszönheted. 

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Életmese egy kidobott fotelről...

 

Pillanatképek életem apró történéseiből...

      

     Városunkban évente kétszer tavasszal és ősszel előre meghirdetett időpontban lomtalanítást

szoktak szervezni. Így történt volna ez 2020 tavaszán is, de a COVID-19 elnevezésű járvány felülírta
a terveket. Talán valaki nem értesült a hírről vagy elkerülte a figyelmét, így kerülhetett egy régi,
kopott huzatú, fakarfákkal ellátott fotel a szomszédos utcában az egyik szemeteskonténer mellé. 
Szokásos délutáni sétámon, mely a napi bevásárlás időpontja is egyben, toppant elém az ütött-kopott bútordarab félig kilógva a járdaszegélyre. Ott árválkodott egyedül egy letűnt kor mementójaként. Megdöbbentő, hogy mennyi minden megunt, hasznavehetetlenné vált holmi kerül ki lomtalanításkor 
is a szabad ég alá. Mennyire igaz a nemrégiben olvasott mondat:
              "Oly korban élünk, mely a nyersanyagot a leggyorsabban alakítja át hulladékká."

Lelkünkben is mennyi lomot, hulladékot hordozunk, de azoktól sajnos nem lehet ilyen könnyen
megszabadulni, tovább mérgeznek bennünket. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a
boltból hazafelé menet fejemben, amikor észrevettem lakója lett a kidobott öreg, megkopott fotelnek.
Egy szemmel láthatóan külleme és ruházata alapján otthontalan férfi aludt békésen a rozzant fotelben. Csupa ránc arca bozontos őszes hajkoronában úszott mégis, ennek ellenére is valami felhőtlen békét
és földöntúli időtlen nyugalmat sugárzott. Álmában talán egy rég elfeledett boldog otthon, ahol 
egy pohár forró tea illata tölti be a konyha sarkait lebegett lezárt szemhéjai mögött. Még a nap is
kisütött, érezte most fontos szolgálatot teljesít, a napsugarak szelíd ujjaikkal lágyan körbefolyták, megmelengették elgémberedett tagjait. 
- Kidobott fotel – kidobott élet villant fel e gondolat a tudatom mélyéről. Vajon hányan élhetnek
ilyen sorsot? Otthontalanul vagy talán a lakásuk négy fala között mégis számkivetetten?
Biztos vagyok benne, hogy e ritka pillanat melyben egy zaklatott élet kérészéletű megpihenésének  szemtanúja lehettem elkísér utamon. Szembesített vele, megtanított arra, hogy
minden ember élete hatalmas nagy érték. Jobban, sokkal jobban meg kéne becsülni, segíteni, hogy mindenki emberhez méltóan élhesse az életét. Ahogyan a Dalai Láma is nagyon egyszerű módon megfogalmazta:
               „Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik.”

Remélem mások is óvatosan, csendesen haladtak el az öreg, kopott fotel és lakója mellett, így
tettem én is. Még a lélegzetemet is visszatartva és talán egy kicsit “irigyelve” a körülményei
ellenére a lényéből fakadó békét.  

       "Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre
igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között.
Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van
olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg
mindenkitől tanulni." (Weöres Sándor)

 Harmati Gyöngyi
     S.D.G.

További rövid életképeket az alábbi linken lehet olvasni:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek