A jánlanék egy kiváltképpen való utat:
Sz eretetet nélkülöző világunknak
E rre van a legégetőbb szüksége
R eménytelenül sivár nélküle életünk
E lemészt a magány, a sikerek hajszolása
T ekintetünk sóvár pillantásokkal keresi
E gy másik ember viszonzott rezdülését
T estvérnek születtünk egymásnak
H iába próbáljuk e tényt letagadni
I gazság helyett vidáman virul a gazság
M inden szinten romlottságot látunk
N incsen senki, ki szabadulni vágyna?
U tolsó mentsvárunk a hit, a remény, a
Sz eretet, s ezek közül a legnagyobb
A szeretet, a teljesség erős tartópillére.
Ny omtalanul elmúlik a bánat, nem lesz sírás
O tthonunk a békesség hona, a halál eltöröltetik
M egváltottak öröksége előre elkészítve vár
Á ldozattal, alázattal, meg nem érdemelve új
N evünk a menny kárpitján tündökölve ragyog.
(1. Korinthus 13. fejezete kapcsán)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése