Harmati Gyöngyi: Apa-látogatás Budapesten...(Apa-mesék folytatása)

 

     

                                                               Falovas, régi körhinta a Vidámparkból... 


       Egy rég elfelejtett, de most megtalált magnókazetta, melyről kedves meséket hallgattuk vissza, újabb
családi emlékeket villantott fel a múlt homályosodó ködfátyolából. Az APA-MESÉK történet
így folytatódik tovább. Férjem már évek óta a fővárosban tanult, ezért elég régóta nélkülöznünk
kellett Őt, különösen óvodás kisfiúnk viselte nehezen a hiányát és a hétvégi rövid otthon léteit.
Folyton az után érdeklődött:
- Apa, milyen város az a Budapest, ahol tanulsz, amikor nem vagy itthon velünk?
- Apa, megígéred, hogy egyszer én is elmehetek oda?
Így pattant ki az ötlet a fejünkből, hogy miért is ne, Apa megszervezte, hogy egy csodás hétvégét
együtt eltölthessünk hazánk fővárosában, sőt még egy meglepetés programot is kaptunk tőle
ráadásként. Egy szép kora őszi reggelen napfényes időben felvitt bennünket a zakatoló vonat
Apát meglátogatni. Így történt, hogy most nem Ő utazott haza, hanem mi látogathattuk meg. Volt
is öröm a vasútállomáson, mindannyian hatalmas izgalommal vártuk milyen kalandokban is lesz részünk.
Utaztunk villamossal, metróval is, és hatalmasat sétáltunk a Városligetben, hiszen tulajdonképpen ez volt az úticélunk. 
      A Vidámpark tárt kapukkal és különleges attrakciókkal várt bennünket is. Balázs csillogó
szemekkel "vágtázott" a régi falovas körhinta forgófedélzetén, a 22 díszesre festett falovacska egyik pompás példányán. Kellemes délutánt töltöttünk el együtt, de nem is sejtettük, hogy még vár ránk
egy meglepetés, 3 belépőjegy formájában a Fővárosi Nagycirkuszba. A közel 1.500 főt befogadó kőcirkusz
mindent megtett azért, hogy változatos műsorával kárpótoljon egy kisfiút, aki már évek óta csak keveset
találkozott az Apukájával. A bohócok, a maguk csetlő-botló, de mégis szerethető figurájukkal humorosan
mutatták be az élet hétköznapi, néha bosszantó dolgait. A mosolynak gyógyító ereje van, gondoljunk csak
a bohóc-doktorok áldásos tevékenységére. A légtornászok szárnyalása a levegőben túlmutat az egyszerű
emberek lehetőségein és képességein. Vágyódással és csodálkozással átitatott feledhetetlen kikapcsolódás
perceivel ajándékoztak meg bennünket. Másnap a kihagyhatatlan látványosság az Állatkert és Növénykert 

kapuja felé irányítottuk lépteinket. Mindig csodálattal tölt el bennünket a természet a növények és az állatok
színes, egymásra utalt, változatos világa. Bárhol járunk az Állatkert meglátogatását ki nem hagynánk, különösen
a nagymacskák, a tigrisek, párducok a fiam legkedvesebb állatai. A sok sétától és a szokatlan melegtől elfáradva
a barlang-mozi bejárata előtt találtuk magunkat. Nagyon jól esett leülni, kinyújtoztatni a lábainkat, a hűvös
helyiségben éppen egy ismeretterjesztő filmet vetítettek. Arra sajnos már nem emlékszünk, hogy miről is szólt, őszintén bevallhatjuk, de végig aludtuk. Nagyon jól esett a pihenés, így megújult erővel folytattuk tovább az ismerkedést az Állatkert eddig még nem látott részeivel. Ahogy mondani szokták, minden jónak vége szokott
lenni, így történt ez velünk is. Szinte csak pár órának tűnt, hogy Apa várt bennünket a Déli-pályaudvaron,
most pedig már a hazaindulni készülő vonat ablakából inthettünk búcsút egymásnak.
Az elválás miatti szomorúság árnyéka pár másodperc után lassan tovatűnt és Balázs szemeinek csillogása
már az átélt élményekről tanúskodott.   
- Ugye, kisfiam holnap az óvodában lesz miről mesélni? - szóltam hozzá boldogságtól sugárzó arccal.
- Bizony, Anyukám, de nem is tudom majd, hogy hol kezdjem! - válaszolta a kisgyermek őszinteségével.
      Kisfiam talán azért, hogy tudja hol kezdje mindjárt a gyakorlatban be is mutatta a vonatfülkében
velünk együtt utazó útitársainknak, akik mosolyogva, nagy érdeklődéssel hallgatták e vidám kis
budapesti kaland történéseit.

A történet előzménye: Apa-mesék címen az alábbi linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/02/harmati-gyongyi-apa-mesek.html


További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: Akik mindent megjavítanak...(Egy gyémántlakodalom margójára)

 

                                                       saját fotóm az ünnepeltekről...(H. Gy.)


Pillanatképek életem apró történéseiből...

      Nagybátyám és kedves felesége 60. házassági évfordulójára, gyémántlakodalmára kaptunk nemrégiben egy nagyon kedves meghívást, amit hatalmas örömmel el is fogadtunk. Izgalommal vártuk a találkozást az ünnepeltekkel, a közeli, a távoli és a még nem ismert rokonokkal is.  A nagycsalád szinte minden tagja elfogadta a meghívást a festői szépségű Bakony-aljai barátságos kis faluba, az egyik gyermek zöld zsalugáteres vidéki vendégházába. Amíg az ország különböző pontjairól érkező vendégek szép lassan megérkeztek, mi addig sem töltöttük az időnket tétlenül, hanem tettünk egy kellemes kirándulást a település határában található hangulatos, fákkal koszorúzott, stégekkel kiépített horgásztóhoz. Csodaszép környezetben tett kellemes sétánk felüdítette a lelkünket. Leírhatatlanul jó szívmelengető érzés volt látni, üdvözölni a régen látott rokonokat, illetve a családba beházasodó leendő családtagokat is. Megérkezéskor mindannyian kaptunk a keresztnevünkkel ellátott matricát, így könnyebben tudtuk megszólítani egymást. Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket, a kora őszi időben kint a szabadban, egy szépen gondozott kertben kellemes napsütésben fogyaszthattuk el a finomabbnál-finomabb ételeket. A  gyémántlakodalom figyelmes szervezői még az étlap összeállításába is bevontak bennünket, jelezhettük, hogy milyen kívánságaink vannak, illetve milyen ételt nem fogyasztanánk el szívesen. Így senkit nem ért kellemetlen meglepetés, sőt a választék és a minőség is kifogástalan volt, mindenki megelégedésére szolgált. Volt itt minden mi szemnek-szájnak ingere. Este sötétedés után módunk nyílt egy hangulatos tábortűz szikrázó fénye mellett felidézni a régi közös emlékeinket. Szép szokás ilyenkor ajándékot adni, azonban arra nem is számítottunk, hogy kapunk is. Nagybátyám könyvet írt a család történetéről, saját nagyszüleitől (akik az én dédszüleim) kezdve végig kísérte hűséges krónikásként, régi fényképekkel színesítve a család sorsának alakulást. Megilletődve vettük át az "ifjú pár"-tól a névre szóló dedikált köteteket. Azóta is nagy örömmel forgatom, olvasgatom a családi krónikát, ismerkedem a régi históriákkal. Meglepődve hallottuk, hogy a közös életük kezdetekor milyen  komoly bonyodalmakkal kellett szembe nézniük. Előszőr is kellett találni egy megfelelő albérletet, majd munkahelyet a nagynénémnek. Akkoriban 1959-ben a védőnői állás elnyerését a családi állapot nagy mértékben meghatározta, előnyt élvezett aki már házas. Így nem volt mit tenni 4 kerékpárral, a jegyespár és a 2 tanú biciklire pattanva felkerekeztek az akkori Tanácshoz, ahol szép csendben örök hűséget fogadva egybe kötötték életüket. Így az állás betöltéséhez szükséges házassági anyakönyvi kivonat bemutatása elé már nem gördült akadály. Eközben a család az ország másik csücskében szervezte az esküvőt és a szokásos nagy lakodalmat. Amikor elérkezett a nagy nap otthon kénytelenek voltak bevallani az igazat. Így esett, hogy előszőr volt egy esküvőjük, lakodalom nélkül, majd pár hétre rá egy nagy lakodalmuk esküvő nélkül. Végül a rokonság ezen nem problémázott, inkább egy igazán jót mulatott egészen másnap délig. Ha jól belegondolunk 60 év nagyon hosszú idő, sok víz lefolyt addig a Dunán, bocsánat a Tiszán, hiszen nagybátyámék Szegeden élnek, a napfény városában. Született 3 gyermekük, lányuk férjhez ment, fiaik megnősültek, született 6 unokájuk és azóta már 2 tündéri dédunokával is gyarapodott a család. Az élet őket sem kímélte, átmentek ők is együtt sok nehézségen, mégis mindig töretlen optimizmussal, mosolyogva fogadtak minket és finom ebéd nélkül soha nem bocsájtottak el bennünket, ha néha a nagy távolság ellenére meglátogattuk őket. Hálával tartozunk nekik, amiért fiúnk az egyetemi évei alatt szerető, meleg otthonra talált náluk.
      Azon tűnődtem, hogy Tőlük valóban meg lehetne kérdezni, mi is a boldog házasság titkos receptje? Talán csak annyi, hogy mindig igyekeztek a problémákat egymással megbeszélni és azt ami nem működött a kapcsolatukban megjavítani, nem pedig eldobni illetve más(ik)ra cserélni. Ahogy nagybátyám írta a könyvben:  "Tanulságul írom le a családnak, hogy mindig tudni kell, hogy meddig lehet - szabad "feszíteni a húrt", kicsit később, aztán megnyugodva mindent "közös nevezőre" lehet hozni.

Váci Mihály: Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak

vagyunk mi egy-egy szárnya.

Lehullna ez az égre szálló madár,

ha a két szárny elválna.

     Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben

nem szállhatunk, csak mind a ketten

szívverésnyire pontos együtemben. 

    Szállj hát velem

Egy rezdülésű szárnycsapással.

Hullongó tollak voltunk egyedül,

szárnyak lettünk egymással.

További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: Az "égből pottyant"tehén története...

 (Régi családi történet az isteni gondviselésről.)

    Pár évvel ezelőtt egy családi esemény kapcsán közelről és távolról összegyűlt a rokonságom, ahol a
85 éves, nem hívő nagybátyám az alábbi, általa is csodának tartott történetet mesélte el a családtagok népes
táborának. Mindenki meglepődve hallgatta. 
    Az események a II. világháború végéhez vezetnek vissza bennünket, és megtudhatjuk, hogy egy édesanya
(a nagymamám) három aprócska kisgyermekkel hogyan maradhatott életben, míg a férje a fronton harcolt, ami hozzájárult ahhoz, hogy én is e világra születhettem. Ékes bizonyítéka ez Isten gondviselő szeretetének.
"Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek. Még meg sem születtél, én már
különválasztottalak magamnak." (Lásd Jer. 1: 5) 

     Szomorú tény, hogy a háborúk időnként megzavarják az emberiség történelmét, rengeteg bajt, 
nyomort zúdítva a hétköznapi emberekre és a népekre is. Nem hagynak mást maguk után, mint szétlőtt házakat, felrobbantott hidakat, kettétört életeket, meggyötört lelkeket, ártatlan árvákat és
vigasztalhatatlan özvegyeket.  Ezért érthetünk egyet Gárdonyi Gáza szavaival: "Ha a békességet
boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk." Nagymamámnak is egy ilyen vészterhes
korszakban kellett egyedül megküzdenie 3 kisgyermeke felnevelésével. Ez a kis történet arról szól,
hogy milyen hihetetlen módon kapott hozzá segítséget, az isteni gondviselés csodálatos törődését
hogyan is tapasztalták meg saját kis életükben.
       Az a kis falu Somogy-megyében ahol éltek, a II. világháború idején háromszor cserélt gazdát két 
hét alatt. Hol a németek, hol az oroszok próbálták uralmuk alá vonni. Szinte folytonosan dörögtek az
ágyuk és az aknavetők is megtették hatásukat, a falu házainak nagy része elpusztult, illetve súlyosan megrongálódott. Ezt az időt a kilenc-, hat- és három éves testvérek édesanyjukkal a szomszédos ház pincéjében vészelték át. A rögtönzött óvóhelyen még másik két családdal is osztozkodtak, nem sok
élettér jutott az oda menekülteknek. A bajban mindenki összefogott és csak arra figyelt hogyan is tudnák együtt átvészelni ezeket a nehéz napokat. Miután két hét után minden elcsendesült, a pincelakók kimerészkedtek ideiglenes "otthonukból" és próbáltak túlélni, úgy ahogy akkor lehetett. A helyzet
nem sok jóval bíztatott. A félig rommá lőtt pici kis házuk egyetlen szobájának fala leomlott, a
szomszédok segítettek visszafalazni, hogy télen a fűtés nélküli helyiségben egy kis szalmát leterítve fekvőhelyük lehessen.
      Abban az időben a megélhetés annyira szűkös volt, hogy még a túléléshez is kevésnek, elégtelennek bizonyult. Éppen ezért volt akkora csoda, hogy az "óvóhelyről" előmerészkedtek. A félig romba dőlt kis házikójuk udvarában egy ép egészséges tehén legelészett szép békésen, mintha csak őket várta volna. 
Ártatlan szemeivel csak bámult a gyerekekre és el nem árulta volna semmiért sem, hogy hogyan is
került oda. Azóta már sok évtized eltelt és nem értjük, hogy soha senki nem kereste. Nem hiányzott senkinek egy ilyen értékes kincs abban a nyomorúságos háborús világban, amikor az étel, a finom
laktató tej hatalmas értéket képviselt. A gyermekek anyukája, az én Nagymamám minden másnap
megfejte a tehenet. Túrót és tejfölt készített a tejből, amit a 8 kilométerre fekvő városba gyalog vitt
eladni, illetve elcserélt ennivalóra vagy használt ruhára, mikor mire volt szükség. A tehén nemcsak
táplálta a gyerekeket, hanem a közelben folydogáló patak partján a szinte égig érő fűben, legelészés
közben hűséges bociszemeivel figyelemmel is kísérte a testvérek egyszerű játszadozását és
ugrándozását. 
     Mekkora öröm lehetett ez az óvóhely sivársága és a rettegés napjai után! A kisgyermekek sorában édesanyám volt a középső, akkoriban 6 éves volt. Az Ő túlélésének lett a következménye, hogy élhetek
és e sorokat most papírra vethetem és tovább is adhatom. Ha nincs ez az égből küldött ajándéktehén,
akkor a három kisgyermek talán meg sem éri a háború végét, és Apukájuk, az én nagypapám hazatérését
a még négy évnyi hadifogságból. Így teljesedtek be Ésaiás próféta által megírt sorok: "...kenyerét megkapja, víze el nem fogy." (Ésa. 33: 16)

     A családi hagyomány megőrizte ezt az igaz történetet nekünk, késői leszármazottaknak is.
Ha békében élhetünk, becsüljük meg és vigyázzunk rá. Az emberi kapcsolatok igencsak törékenyek,
az önzés világméretekben is ádáz konfliktusokhoz vezethet. Ha az emberek a hatalom szeretete
helyett a szeretetet tennék meg hatalomnak, egyszeriben kitörne a világbéke! De jó is lenne! Ahogyan
Vörösmarty Mihálynak A vén cigány című versében olvashatjuk: "Lesz még egyszer ünnep a világon!"
       Tudjuk azonban, hogy ez ebben a földi történelemben nem következhet be, csak Jézus eljövetele
és az újjáteremtett föld, egy új, megváltott emberiség által valósulhat meg.  

"Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "háború" van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem
oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány
ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra,
ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok."
(Fekete István)

További önéletrajzi ihletésű pillanatkép történetek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Gyermekszáj: A sziszegő Gőgös Gúnár Gedeonról...

 

    A kisgyermekeket nevelő családokban gyakran emlegetnek aranyos-kedves kis történeteket, mondásokat, amiket előszeretettel mesélnek, osztanak meg egymással a rokonságban és a baráti összejöveteleken. A mi családunkban is vannak ilyenek, egy kis történet különösen kiemelkedik a többi közül, talán ez a legfelejthetetlenebb számunkra. A gyermekek különböző képességűek, beállítottságúak amik már időnként egészen kicsi korukban megnyilatkozhatnak. A mi fiúnk érdeklődését már egészen korán a műszaki dolgok keltették fel, ehhez kapcsolódik az alábbi kis történet. 

Az esti lefekvés után minden alkalommal az elmaradhatatlan mesélés következett. Első osztályos korában fiam leggyakrabban kért meséje a Gőgös Gúnár Gedeonról szóló történet volt, melyet Varga Katalin (1928-2011) József Attila-díjas írónő örökített meg az azonos című könyvében. Sok gyermek nevelkedett fel az írónő meséin, mondókáin, versein, sokaknak könnyítették meg az olvasási készségek elsajátítását.  Testvérkötetével a Mosó Masa Mosodája című könyvvel egyetemben, mely a Gőgös Gúnár Gedeon folytatásaként íródott. Sok szép pillanattal ajándékoztak meg bennünket ezek a művek, ma is jó szívvel emlékezem vissza rájuk. Nem értettem, hogy a kisfiam miért kéri szinte minden este, hogy a baromfiudvarban peckesen lépkedő, gőgösen viselkedő gúnárról olvassak fel neki, míg egy este váratlan és meglepő kérdéssel fordult hozzám, melyből egy csipetnyi félelem is kihallható volt.
- Anyukám, miért sziszeg folyton a Gőgös Gúnár Gedeon, talán elromlott a tömítése? 
A meglepetéstől megszólalni sem tudtam, illetve a nevetésem elfolytásán és a megfelelő válaszon gondolkodtam. Lassan apró mozaikokból összeállt a kép, ami segített a helyes válasz megadásában.
Mi mindig városban laktunk egy nagy társasházban és a nagyszülők is, így fiam élőben nem látott még addig baromfiudvart és fehértollú, hosszúnyakú libát sem. A kérdés feltevése előtt nem sokkal járt nálunk egy gázszerelő is, aki tömítést is cserélt, valószínűleg Tőle hallott arról, hogy a gáz is tud sziszegni, amikor kiáramlik. Így a kis műszaki gondolkodású fejében ezek összekapcsolódhattak. Most már meg tudtam nyugtatni, hogy a gúnár csupán a békétlen, a baromfiudvar lakóival össze nem férő rossz természete miatt hallatt sziszegő hangokat és nem azért mert veszélyes gáz szivárogna belőle. Talán mondanom sem kell nagyon hamar pótoltuk kisfiúnk neveltetésének e hiányosságát, miszerint még nem járt baromfiudvarban. Jó érzés volt látni, ahogy rácsodálkozik a kisebb-nagyobb színes tollruhában 
pompázó állatokra és próbál velük, már aki hagyja barátságot kötni.
Azóta is gyakran mondjuk egymásnak a családban, ha valamit nem értünk:
- Hát nem érted, elromlott a tömítése! - és persze az ilyenkor szokásos kuncogás sem maradhat el.

További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: A boldog élet receptje...

 

 

Végy 1 nagy adag szeretetet, 1 bögrényi örömöt,
1 csésze békességet, 1 mérce béketűrést, 1 pohár szívességet,
1 csupor jóságot, 1 tálka hűséget, 1 kancsó szelídséget
és 1 bödön mértékletességet.

Mielőtt nekikezdenél a boldogság-pirulák elkészítéséhez
gondosan tisztítsd ki életedből az önzés, a bánat, a viszálykodás,
a türelmetlenség, az elvárások, az irigység, a megcsalás, a harag,
a falánkság utolsó morzsáit.

Ezután 1 nagy tálban keverd el egyenletesen a hozzávalókat 

csomómentesen és oszd el 365 egyenlő részre.

Ne felejtsd ki a hála, a megelégedettség és a köszönet fűszereit,

és a legfontosabb a kész pirulák mindegyikét bőségesen itasd át
a reménység cseppjeivel.

Minden reggel első dolgod legyen a boldogság-pirulát
bevegyed, hogy jól induljon a napod.

Gyermekednek csomagolj belőle az iskolába tízóraira.

Fontos, hogy legyen mindig nálad tartalék pirula, hogy
másokat is megkínálhass!

Életed így lesz egyre boldogabb,
ha másoknak szeretettel szolgálsz.

Harmati Gyöngyi
S.D.G.


További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Vissza a gyökerekhez...

 

         Székesfehérvári emlék az óriásbetűkkel... 
                                                     
       
      Életem során többször kerültem olyan helyzetbe hivatalos és orvosi papírok kitöltése során, hogy a születésihelyemre válaszul adott város, Székesfehérvár (1) neve hallatán, felcsillanó szemekkel kérdezték meg tőlem:
- Milyen jó, hogy ilyen szép helyen született, gyakran szokott oda ellátogatni? 
- Nem, személyesen még sohasem voltam - szoktam válaszolni, amire mindig csodálkozó és hitetlenkedő pillantásokat kaptam válaszul. A sokadik ilyen alkalom után mosolyogva az újabb furcsa közjátékon, megemlítettem Fiamnak, hogy már megint  így jártam. Fiam meglepetésemre azonnal meg is bízott, hogy keressek magunknak valami jó kis helyet a városban és a közelgő 60. születésnapomra ezt kapom tőle ajándékba közös családi kirándulásként. A város központjához közeli kis panzióban le is foglaltam a szállásunkat reggelivel és vacsorával. Hamarosan elérkezett a sok-sok évtized óta várt nap. Autónkkal elindultunk a 120 km-re található szülővárosomba. Ez  a nap volt a nyár legforróbb napja, így nem csoda, hogy nagyra értékeltük a légkondi áldásait utazásunk közben. A városban a perzselő hőség ellenére pezsgő, lüktető élet fogadott bennünket.  A szálloda kedves alkalmazottai látván, hogy városukban születtem és megtudva, hogy születésem óta most járok itt előszőr megleptek egy kis térképpel, amin az általunk megtekinteni kívánt látnivalókat bejelölték és elláttak hasznos tanácsokkal és tudnivalókkal.  Gyorsan elszállt a 3 nap és már csak arra lettem figyelmes, hogy újra az autónkban ülünk, de most már hazafelé tartunk. Útközben furcsa mód nem az itt eltöltött órák, felejthetetlen emlékek, csodás látnivalók foglalkoztatták gondolataimat, hanem a szeszélyes időjárás fordulatain töprengtem. Székesfehérvári látogatásunk olyan volt, mintha egy meteorológiai hullámvasúton száguldoztunk volna. Odaérkezésünk napján tikkasztó kánikula volt, a hőmérő higanyszála 40 fok fölött sétált az árnyékban. Tökéletes ellenpontként éjszaka megérkezett egy jókora vihar sok-sok esővel. Reggelre több, mint 20 fokkal hűlt le a levegő. Szerencsére vittünk magunkkal melegebb felsőrészt és esőkabátot is. Délelőtt dideregve bár, de meglátogattuk a Bory-várat (2), mely felett hatalmas  szürke fellegek vonultak ide-oda az égen csepegő eső kíséretében. Néha kikukucskált a nap, megkönyörülve rajtam, így engedve meg pár fotó gyors elkészítését. Örömünkre az utolsó napunkon enyhe, nagyon kellemes idő kényeztetett el bennünket. Hazafelé az elsuhanó táj bámulása közben hirtelen megértettem, hogy az életem, az életünk is olyan, mint egy szeszélyesen váltakozó időjárás. Vannak benne szép napok amikor minden jól alakul. Vannak benne olyan napok, amikor  viharfelhők gyülekeznek a fejünk felett, minden sivárnak és szomorúnak tűnik. Mint mikor sötét éjen a villám vakító fényével világosságot gyújt, így cikázott át rajtam is a felismerés. Ha  békében és boldogságban szeretnék élni önmagammal és a környezetemben élőkkel is akkor  a jó napokat, örömöket és a rossz napokat, bánatokat is egyaránt fogadjam józanul és fegyelmezetten. Ha valamit elakarunk érni az életben tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, illetve hová, Kihez is tartozunk! 
          Az ember élete a születéssel kezdődik, gyökértelen az ki múltját nem ismeri. Most már tudom honnan indult el az életem földi vezérfonala,  láttam születésem földi bölcsőjét, így maradék életidőmet nyugodtan Teremtőmre bízhatom! 

Függelék:

(1) Harmati Gyöngyi: Visszatérés 60 év után a Királyok városába...

https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/01/harmati-gyongyi-visszateres-60-ev-utan.html

(2) Harmati Gyöngyi: Látogatás a "beszélő kövek" várában...

https://abekessegszigete.blogspot.com/2019/08/harmati-gyongyi-latogatas-beszelo-kovek.html

További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek