Életem során többször kerültem olyan helyzetbe hivatalos és orvosi papírok kitöltése során, hogy a születésihelyemre válaszul adott város, Székesfehérvár (1) neve hallatán, felcsillanó szemekkel kérdezték meg tőlem:
- Milyen jó, hogy ilyen szép helyen született, gyakran szokott oda ellátogatni?
- Nem, személyesen még sohasem voltam - szoktam válaszolni, amire mindig csodálkozó és hitetlenkedő pillantásokat kaptam válaszul. A sokadik ilyen alkalom után mosolyogva az újabb furcsa közjátékon, megemlítettem Fiamnak, hogy már megint így jártam. Fiam meglepetésemre azonnal meg is bízott, hogy keressek magunknak valami jó kis helyet a városban és a közelgő 60. születésnapomra ezt kapom tőle ajándékba közös családi kirándulásként. A város központjához közeli kis panzióban le is foglaltam a szállásunkat reggelivel és vacsorával. Hamarosan elérkezett a sok-sok évtized óta várt nap. Autónkkal elindultunk a 120 km-re található szülővárosomba. Ez a nap volt a nyár legforróbb napja, így nem csoda, hogy nagyra értékeltük a légkondi áldásait utazásunk közben. A városban a perzselő hőség ellenére pezsgő, lüktető élet fogadott bennünket. A szálloda kedves alkalmazottai látván, hogy városukban születtem és megtudva, hogy születésem óta most járok itt előszőr megleptek egy kis térképpel, amin az általunk megtekinteni kívánt látnivalókat bejelölték és elláttak hasznos tanácsokkal és tudnivalókkal. Gyorsan elszállt a 3 nap és már csak arra lettem figyelmes, hogy újra az autónkban ülünk, de most már hazafelé tartunk. Útközben furcsa mód nem az itt eltöltött órák, felejthetetlen emlékek, csodás látnivalók foglalkoztatták gondolataimat, hanem a szeszélyes időjárás fordulatain töprengtem. Székesfehérvári látogatásunk olyan volt, mintha egy meteorológiai hullámvasúton száguldoztunk volna. Odaérkezésünk napján tikkasztó kánikula volt, a hőmérő higanyszála 40 fok fölött sétált az árnyékban. Tökéletes ellenpontként éjszaka megérkezett egy jókora vihar sok-sok esővel. Reggelre több, mint 20 fokkal hűlt le a levegő. Szerencsére vittünk magunkkal melegebb felsőrészt és esőkabátot is. Délelőtt dideregve bár, de meglátogattuk a Bory-várat (2), mely felett hatalmas szürke fellegek vonultak ide-oda az égen csepegő eső kíséretében. Néha kikukucskált a nap, megkönyörülve rajtam, így engedve meg pár fotó gyors elkészítését. Örömünkre az utolsó napunkon enyhe, nagyon kellemes idő kényeztetett el bennünket. Hazafelé az elsuhanó táj bámulása közben hirtelen megértettem, hogy az életem, az életünk is olyan, mint egy szeszélyesen váltakozó időjárás. Vannak benne szép napok amikor minden jól alakul. Vannak benne olyan napok, amikor viharfelhők gyülekeznek a fejünk felett, minden sivárnak és szomorúnak tűnik. Mint mikor sötét éjen a villám vakító fényével világosságot gyújt, így cikázott át rajtam is a felismerés. Ha békében és boldogságban szeretnék élni önmagammal és a környezetemben élőkkel is akkor a jó napokat, örömöket és a rossz napokat, bánatokat is egyaránt fogadjam józanul és fegyelmezetten. Ha valamit elakarunk érni az életben tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, illetve hová, Kihez is tartozunk!
Az ember élete a születéssel kezdődik, gyökértelen az ki múltját nem ismeri. Most már tudom honnan indult el az életem földi vezérfonala, láttam születésem földi bölcsőjét, így maradék életidőmet nyugodtan Teremtőmre bízhatom! Függelék:
(1) Harmati Gyöngyi: Visszatérés 60 év után a Királyok városába...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/01/harmati-gyongyi-visszateres-60-ev-utan.html(2) Harmati Gyöngyi: Látogatás a "beszélő kövek" várában...
További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése