Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat
üzenete napjainkban is, erre keressük a választ! Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így fogalmazza
meg: "Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen." Sorozatunknak ebben a részében arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi célt szolgálnak, miért írattak le a Szentírásba, különösen a Jelenések könyvébe a boldogságról szóló mondások? Tarts velünk!!!
Lehet-e boldogan élni "apokaliptikus" időkben?
Nemrégiben jutott tudomásomra, hogy az ENSZ Közgyűlése március 20.-át a BOLDOGSÁG
keresése az emberi lét egyik alapvető célja". Napjainkban járványként terjednek nemcsak a fertőző betegségek, hanem a boldogtalanság is. Erre figyeltek fel az ENSZ-nél is és próbálják az emberek gondolkodását tudatosan úgy alakítani,
rávezetni őket arra, hogy az élet valóban fontos dolgait ne a külső körülményeik megváltozásától vagy pedig a gazdagságtól várják. A boldogság mérőeszköze nem a pénz, a sikerek vagy az élvezetek, ahogyan Vörösmarty Mihály is megfogalmazta a Merengőhöz írt versében:
S köztük valódi boldog oly kevés.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. (részlet)
A Szentírás lapjain kibontakozik előttünk a boldogságkeresésnek egy teljesen másik útja, ezen haladva rátalálhatunk a
testet. Napjainkban is aktuálisak Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban c. verséből jól ismert szavak: " Irtózatos hazudság mindenütt!" Van-e értelme a boldogságról "apokaliptikus" időkben beszélni? Láthatjuk, hallhatjuk a hírekből is milyen nagy mértékben megszaporodtak bolygónkon a háborúk, világméretű járványok, merényletek, éhínségek, katasztrófák, tömegszerencsétlenségek földön, vízen, levegőben. Nincs békesség, nincs nyugalom bármerre is nézzünk.
Jelenések könyve és a boldogságról szóló Igék összefüggéseit. A Szentírás rámutat arra a szomorú tényre, hogy az Isten útjáról letérő élet természetes következménye a boldogtalanság. Azonban nem hagy minket reménytelenségben, ezen
boldog-mondások által is megmutatja a visszatérés útját. Ahogyan a Jézus által a Hegyibeszédben elmondott 8 boldogmondás láncszemei egymásra épülnek, úgy fűződnek össze egy ritka és értékes gyöngysorrá a Jelenések könyvében elszórtan megtalálható boldogmondások is.
1.) "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek
megírattak abban; mert az idő közel van. "( Jel. 1: 3)
az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. " (Jel. 14: 13 )
járjon, és meg ne lássák az ő rútságát /szégyenét/. ( Jel. 16: 15)
4.) "Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda
nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. " (Jel. 19: 9 )
5.) " Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második
halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig."
(Jel. 20: 6 )
6.) " Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. " (Jel. 22: 7 )
7.) " Boldogok, akik megtartják az ő
és bemehessenek a kapukon a városba. " (Jel. 22: 14 )
csak egy kissé másképpen megfogalmazva, a könyv végén az utolsó fejezetben található hatodik boldogmondással. E két
Ige csodálatos KERET-be ágyazva foglalja össze a Jelenések könyvének mondanivalóját.
a személyes életünkre vonatkozó tanácsait, szeretetteljes oktatásait, felhívásait mindennapi életünkbe beépítjük,
is ellátni táplálékkal. "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével,
amely Istennek szájából származik." (Mt.4:4) Jézus Krisztus Hegyibeszédének nevezetes záró hasonlata az olyan embert,
aki nem csak hallgatja, de meg is cselekszi Isten beszédeit bölcs embernek nevezi, mert egy olyan stabil, minden nehézséget
kibíró alapra, Kősziklára építette a házát, mely az élet viharainak közepette sem dőlt össze. "E kőszikla pedig a Krisztus volt."
A következő, sorban a második boldogmondást így olvashatjuk: "És hallottam az égből szózatot,
amely ezt mondja nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja
Azonban csak azokra a halottakra vonatkozik ez a megállapítás, akik az
"Úrban halnak meg". Az emberek félnek a haláltól, de mivel elkerülni nem tudják, inkább úgy
védekeznek, hogy megpróbálnak tudomást sem venni róla. Amikor pedig mégis szembesülnek egy szeretett hozzátartozó,
a halottak, akik az Úrban halnak meg? Itt valójában arról van szó, hogy nem a halottak boldogok,
hanem azok az emberek, akik tudják, hogy meg kell ugyan halniuk, és elközeledett a haláluk pillanata,
de Istenben megnyugodva halnak meg. Aki Istennel járt életútján, a mindennapi életben neki
igyekezett szolgálni, az a nehéz percekben is mindig rábízza sorsát, életét. Aki ezzel a hittel hunyja le szemét, a halál
pillanatában sem fél, hanem boldogan nyugszik meg Isten akaratában, bízva abban, hogy Isten feltámasztja őt azon a napon, amikor Jézus (másodszor) megjelenik.
A harmadik boldogmondás íme így hangzik:
Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és
járjon, és meg ne lássák az ő rútságát /szégyenét/. ( Jel. 16: 15)
jellemének fejlesztése, tökéletesítése egészen Teremtőjének hasonlóságáig. "...a fehér gyolcs a
szenteknek igazságos cselekedetei." (Jel. 19:8)
Moldován Vilmos: Értéked-jellemed!
Igazi értéked nem a vagyonod,
sem állás, végzettség vagy eredet,
mert ezek elfolynak ujjaid között...
Egyetlen értéked a jellemed!
sem diplomád, sem éles szellemed!
Mert csak akkor vagy erős és hatalmas,
ha minden hatalmad - a jellemed!
mint hamis, értéktelen szemetet,
mert Istent nem érdekli semmi más,
mint hogy e földön milyen volt a jellemed!
"Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. " Jel. 19: 9
Ha meghívást kapunk egy ünnepségre vagy egy esküvői vacsorára akkor oda mindenképpen a legszebbik, makulátlanul tiszta ruhánkat vesszük fel, így adva meg a tiszteletet az alkalomnak, az ifjú párnak és a vendégeknek is. Ennél jóval kevesebbre becsüljük Isten meghívását, ha az önzéstől és a szeretetlenségtől szennyes ruhában jelenünk meg. A menyegző a Megváltás diadalának, Jézus megígért újbóli eljövetelének, a 2. Advent-nek nagy örömünnepét jelképezi. Jézus olyan jól ismert példázatokban beszélt erről a biztosan megvalósuló eseményről földi szolgálata alatt, mint pl. a királyi menyegző (Máté 22: 1-14), a 10 szűzről szóló példázatok (Máté 25: 1-13). János apostol könyvében is erről olvashatunk: "Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ISMÉT eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."
(Jn. 14: 2-3)
ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele
ezer esztendeig. Jel. 20: 6
kiragadja a földi életből, erről mindannyiunknak vannak fájdalmas személyes tapasztalataink. Az első halál, mely hasonló az öntudatlan alváshoz, az élet ideiglenes felfüggesztését jelenti. A második halál, a végleges megsemmisülés ("...és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna." Abdiás 1: 16) pedig azokat sújtja, akik nem tudtak bűneiktől, önző emberi természetüktől elszakadni és tudatosan szembefordultak a szeretet életrendjével. "Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben
mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; akik a jót cselekedték (első feltámadás), az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték (második feltámadás), a kárhozat feltámadására. (Jn. 5: 28-29)
sohasem volt legyen, vagy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe
visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk."
"Nem hasonló-e a halál az éjszakai alváshoz? - teszi fel a kérdést Luther Márton és meg is válaszolja.
- Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség, és az élet lelke visszatér, úgy, ahogy az ember reggel friss jókedvvel ébred fel,
(Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról c. könyvéből részlet)
Ez az Ige szinte szóról szóra megismétli az első boldogmondást, így adva meg a keretet, kihangsúlyozva a Jelenések könyve mondanivalójának fontosságát, feltárulnak előttünk a könyv belső összefüggései. A Jelenések könyvének boldogmondásai aprócska kis világító fénypontokként szolgálnak számunkra, segítenek az élet ösvényén tovább haladni, és a különösen nehéz, buktatókkal teli útszakaszok megtételét könnyítik meg számunkra. Fontos, megszívlelendő jó tanács, hogy a teljes könyv, a teljes Szentírás Istentől "ihletett" (2. Timótheus 3: 16), ne tegyünk hozzá, se el ne vegyünk belőle semmit (Jel. 22: 19).
Így emlékezem című versének utolsó soraiban a feltett kérdés - vajon érdemes-e boldogságról beszélni
ilyen vészterhes időkben? - egyik aspektusa megválaszolásra került.
Így várjam a véget tompán, tunyán -
És szívet vesztve és vesztve fejet?
Segíteni ne tudjak senkinek?
Ne tudjak egy tiszta tekintetet,
Bátor, tudó pillantást vetni fel
Az égre, amely füstben tűnik el
S a földre, amely alattunk inog?
Így találjanak, szégyenteljesen
Kapkodva, az apokaliptikus pillanatok?!
Én Istenem, tartsd fel a végzetet,
Takard be irgalmadnak fátyolával
A nőket s a gyermekeket -
Kegyelmezz a bűnös világnak,
Mindennek, ami itt hamis
És nekem is -
Ám ha mégsem lehet:
Velem tedd meg ezt a csodát:
Érjem fel, bárha ágaskodva is
Lélekkel a roppant tragédiát!
Legyen számomra legalább nyitott könyv
A Jelenések Könyve...
Bármi jön: tudjak vele szembenézni!
eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned."
Bátran mondhatjuk el az alábbi fohászt:
Köszönöm Uram, hogy boldogságra teremtettél. Köszönöm azt, hogy boldognak szeretnél látni és
meg akarsz szabadítani a boldogtalanságtól. Tudom, hogy én vagyok az oka annak, ha nem tudsz
boldoggá tenni, hiszen engedetlenségem miatt veszítettem el a boldogságot. A bűn, az önzés
foglyaként boldogtalanul vergődve szabadításért kiáltok Hozzád, váltsd meg esdeklő teremtményedet!
Te, aki oltalmazó szereteteddel naponta körül veszel, segíts, hogy megtaláljam a valódi boldogságot,
és add, hogy másoknak is mutatni tudjam az utat, amely az elveszített, de Jézusban visszaszerzett
boldog otthon felé vezet! Ámen.
FÜGGELÉK:
Reményik Sándor: Így emlékszem (teljes vers)