Harmati Gyöngyi: 8. rész: Négyszemközt Jónással...

 

                                                  Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat....

Van-e válasza a Bibliának a mai, modern kor emberének kérdéseire? Időszerű-e a Szentírás üzenete napjainkban is, 
erre keressük a választ! Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így fogalmazza meg: 
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása 
által reménységünk legyen." Sorozatunk 8. részében Jónás próféta történetével ismerkedünk meg, mely a Biblia lapjairól 
tárul elénk. Képzeletben eljátszottam a gondolattal, ha négyszemközt találkozhatnék egyszer Jónással, vajon miket is
kérdeznék tőle? Ha szeretnéd meg tudni tarts velünk!!!     

                                                8. rész: Négyszemközt Jónással                                        

       E rövid két oldalnyi történetet, Jónás próféta könyvét többször átolvastam és eközben egyre több gondolat, kérdés ébredt fel bennem. Vajon az én életem és Jónás élete között hol vannak az átfedések, hol találhatóak kapcsolódási pontok? Megdöbbentő erővel hatott rám a felismerés, hogy rám is jellemző vonások 
rejlenek e kisprófétai iratban. Ezeknek a tanulságoknak igyekeztem utána járni ebben a kis írásban.

     Biztosan voltatok már úgy, hogy a Szentírásban olvastatok egy történetet vagy egy bibliai személy életéről,
amely nem hagyta nyugodni napokon esetleg hónapokon át gondolataitokat. Így voltam én Jónás próféta
könyvével. A Biblia ihletettsége számomra már nem megkérdőjelezhető (2. Tim. 3: 16-17 és 2. Péter 1: 19-21). Azonban a cethal gyomrában utazó próféta történetét mégis enyhe kétkedéssel, fenntartásokkal fogadtam és ezt
a részét inkább a mesék világába soroltam. Egészen addig, amig nem hallottam arról, hogy a valóságban is megtörtént egy ilyen eset. A korabeli újságokban lehetett erről olvasni. A "Star of East" nevű cethalászhajó 
1891-ben a Falkland-szigetek környékén dolgozott, amikor James Bartley nevű tengerész, akit a modern idők Jónása-ként neveztek el, egy nagyhal szigonyozása közben beleesett a tengerbe és elnyelte a cet. Pár nap múlva élve került ki a bálna gyomrából, mikor egy másik hajó elejtette az óriásméretű víziállatot. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az interneten, ennek a hírnek a cáfolata is megtalálható.) A bálnáknak, mint minden emlős állatnak, tüdejük van és levegőt lélegeznek be. Ebben az óriási testben így lehetett annyi levegő
amennyi egy jóval kisebb méretű embert életben tarthatott? 2021 nyarán is olvastam egy érdekes hírt arról,
hogy Amerika partjainál egy rákásszal, aki tapasztalt búvár is egyben történt egy hasonló esemény. Egy cethal merülés közben lenyelte majd ki is köpte. Ezen hírek tükrében kezdtem másképp látni, másként gondolkodni az események eme kis részletéről, és törekedtem Jónás könyve jobb megértésére. Vajon mit is akar üzenni ennyi év távolából e rövidke kis írás lapjairól a jó Isten nekem ill. a ma élő emberek számára. Miután jó néhányszor újra és
újra átolvastam Jónás próféta könyvét szép lassan kezdett megvilágosodni előttem, hogy az én életemben is mennyi hasonló vonás fedezhető fel. Ezekből szeretnék most pár gondolatot megosztani, ami párhuzamos síkon fut(hat) életem folyamán a Jónás életében történt eseményekkel. Mivel nincs rá lehetőségem, hogy az időben
vissza felé utazva a kérdéseimet személyesen tegyem fel Jónásnak, így csupán gondolataimon keresztül faggathatom a prófétát. Az őszinte szembenézés megkívánja tőlem, hogy ezeket a kérdéseket magamnak is feltegyem és meg is válaszoljam. 

                                                          Miért menekült el Jónás?

A Jóisten feladattal bízta meg Jónást, de ő hajóra szállva mégis teljesen ellenkező irányba, Tárziszba utazott el,
így próbált meg elmenekülni a felelősség elől, a számára emberi szemszögből nézve megvalósíthatatlannak tűnő szolgálat elől. A Tigris folyó termékeny partján fekvő gazdagon virágzó Ninive, az asszír birodalom fővárosa volt, lakói élen jártak a bűnözésben és a gonoszságban. Isten ideküldte Jónást, hogy az itt élő embereket megtérésre indítsa, átadva nekik Isten intő, figyelmeztető üzenetét. Nem csodálom, hogy Jónás a maga nézőpontjából lehetetlennek, életét is veszélyeztetőnek minősítette küldetését és megpróbált kibújni alóla, nem is sejtve mit zúdít ezáltal magára. Mindannyian (próbálkozunk) elmenekülni Isten, a nehézségek és gyakran önmagunk elől is.
Ilyenkor oly utakat választhatunk melyek megtermik a maguk rossz gyümölcseit. Így vált Jónás a menekülő ember jelképévé.

Jónás, szólt az Úr: - Menj Ninivébe!
Rád bízom a népnek szóló utolsó üzenetem
Jónás dühösen válaszolt: Nem megyek!
Majd hajóra szállt és faképnél hagyta az Urat.
Óh, hányan menekülünk Isten elől és
menekülünk saját hajszolt magunktól is.
Milyen kataklizma kell, hogy megállítson,
hogy visszafordítson az igaz élet útjára.

                                                       Mi elől, ki elől próbált elbújni Jónás?

Isten azonban az Ő végtelen irgalmában utána nyúlt a prófétának és egy hatalmas vihart támasztott, mely elől
Jónás a hajó gyomrába húzódott és elaludt. A lelki értelemben alvó ember nem akar szembenézni a számára kényelmetlen valósággal. Takarót húz a fejére és falnak fordulva inkább alszik. Szoktuk is mondani, de jó lenne
ezt vagy azt az időszakot átaludni és úgy ébredni fel, hogy minden rendben van. Ki ne szeretné a problémáit maga mögött hagyni és másnap reggel úgy felébredni, hogy csupán egy rossz álom volt.

                                                         Miért akart inkább meghalni? 

Miután a hajón lévők előtt és magának Jónásnak is megvilágosodott, hogy engedetlensége miatt tört ki a félelmetes vihar, a próféta mégsem az engedelmesség útjára tért, úgyis mondhatnánk folytatta tovább ámokfutását. Inkább azt kérte, hogy dobják a háborgó tengerbe, a biztos halált választva ezzel. Félt Istentől, megijedt bűne
következményétől, azt gondolta tettére nincs bocsánat. Félreismerte Isten teremtményei iránt érzett végtelen irgalmasságát, nem bízott benne! Milyen kegyelmes az Úr, hogy ebben az állapotában sem hagyta magára, hanem minden eszközzel a próféta és a bűnbe merült nagyváros megmentésén fáradozott továbbra is.  

                                                       A depresszió bugyraiban?

Jónás a mélységben lévő ember jelképe is: mindenki életében van egy, de akár több eset is, olyan, amikor mély gödörbe (csapdába) esettként tekinti helyzetét, pont olyan reménytelennek látva azt,
mint Jónásé volt a nagy hal gyomrában. Különösen hangozhat ez a megállapítás, de Jónás a cethal gyomrában, amikor a legkilátástalanabbnak érezhette helyzetét, akkor már egyre közelebb jutott a szabaduláshoz. Jónás
próféta II. Jeroboám (i.e. 793-753) izraeli király korában működött, abban az időben, egész pontosan i.e. 763 
június 15.-én Ninivében teljes napfogyatkozás volt, ez a ritka és félelmetes égi jelenség, melynek tudományos magyarázatát az akkor élt emberek nem ismerték, így Isten haragjának a megnyilvánulását látták
meg benne. Bizonyosan ez is segítette, hogy Jónás feddő üzenete nyitott szívekre és fülekre talált a
nagyvárosban, miután a hal gyomrából három nap után megviselt állapotban, "hal bűzösen", rongyosan megjelent
a városban, és végre megkezdte a rábízott szolgálat elvégzését. Velünk is előfordul, hogy jelekre úgymond 
csodákra várunk. Amíg a csodaváró lelkület hatása alatt vagyunk, nem vesszük észre, nem tudjuk értékelni a mindennapok aprócska csodáit. Gondoljunk csak Reményik Sándor: Csendes csodák című versére. 

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök. (részlet)

                       Miért nem örült a városban élők megmenekülésének?

Talán a legszomorúbb párhuzam kettőnk életében, hogy Jónás nem örült a város megtérésének, hanem inkább felháborodott, értetlenkedett. Jónásban felmerült az a kérdés, hol a határ az igazságosság és a kegyelem között? Isten irántunk tanúsított kegyelmét mennyire természetesnek vesszük, azonban gyakran zúgolódunk,
amikor az mások irányában is megnyilatkozik. Jónás próféta esete által bepillantást nyerhetünk saját lelkünkbe is. Istennel, Teremtőnkkel ellentétben, mi csak ritkán tudunk szívből őszintén örülni embertársaink megtérésének, megjobbulásának, azért, mert nincs bennünk igazi együttérzés, valódi szeretet! Velünk is milyen gyakran előfordul, hogy beleesünk abba a hibába, ha nem az elképzeléseink szerint alakulnak életünkben az események,
ha Isten nem a mi véges emberi elgondolásaink szerint cselekszik. Elfelejtjük, hogy "mert amint magasabbak az
egek a földnél, akképpen magasabbak Isten útjai útainknál, és az Úr gondolatai gondolatainknál!" (Ézsaiás 55: 9)

A legtanulságosabb számunkra azonban a történet vége, ahol bepillanthatunk Isten gondolkozásmódjába, 
irgalommal teljes, hófehérségű tiszta jellemébe, ahogyan megszánja nemcsak a városban lakó őszinte bűnbánó embereket, de az ott élő állatokat is. Jónás próféta tanult a hibáiból, megértette, hogy neki is megtérésre volt szüksége. Isten Jónás engedetlenségét jóra tudta fordítani. A most már nem menekülő próféta megértette, hogy mindig a keskeny út, az Isten szavának való hűséges engedelmesség vezet a célra, Jónás és vele együtt én is mennyi keserűségtől megmenekülhettem volna, de akkor nem mondhatnánk el egy másik próféta szájából származó igét, mely így hangzik:
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, "mert 
hátad mögé vetetted minden bűneimet!" (Ézsaiás 38: 17)   

Jónás rendkívüli története éreztette hatását a művészetekben is. Az irodalomban könyvének leghíresebb feldolgozásai magyar nyelven a nagybeteg, torokrákkal küszködő költőnktől, Babits Mihálytól (1883-1941) származnak, a hosszabb terjedelmű Jónás könyve és egy rövidebb, a Jónás imája. Jónás könyve c. művében olvasható a szállóigévé vált verssor, mely így hangzik: "Vétkesek közt cinkos aki néma". 
A festészetben Michelangelo örökítette meg Jónás alakját a Sixtus-kápolna csodálatos, Bibliai témákat feldolgozó mennyezetfreskóján.  Aki feltekint a hatalmas festményre láthatja, hogy a kép központi alakjaként, a hét próféta közül, akik szerepelnek a festményen, Jónás az egyetlen, aki a Teremtő Istenre néz. Most már teljes bizalommal fordul Isten felé.

FŰGGELÉK:
Babits Mihály: Jónás imája:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/05/babits-mihaly-jonas-imaja.html
Reményik Sándor: Csendes csodák:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2016/07/remenyik-sandor-csendes-csodak.html

A Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat következő részei itt olvashatóak:
1. rész: A boldogság útján?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/06/mai-kerdesek-bibliai-valaszok.html
2. rész: Csak egy "KÖNYV"?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/01/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-2-resz_5.html
3. rész - Aggódásmentes élet, lehetséges?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/03/harmati-gyongyi-emberi-kerdesek-bibliai.html
4. rész: A békesség csupán illúzió?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/04/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-4-resz.html
5. rész: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/05/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-5-resz.html
6. rész: Csupán haláltánc lenne az életünk?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-6-resz-mi-marad-meg.html
7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/01/harmati-gyongyi-7-resz-hova-tunt-az.html
9. rész: Van-e értelme a boldogságról beszélni "apokaliptikus" időkben?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/02/harmati-gyongyi-8-resz-miert-vannak.html

 

Harmati Gyöngyi: Mai kérdések - Bibliai válaszok...(1-9.rész)

 

                                                         saját fotóm: Félig nyitott kapu...(H.Gy.)

Van-e válasza a Bibliának a mai, modern kor emberének kérdéseire? 
Időszerű-e a Szentírás üzenete napjainkban is, erre keressük a választ! 
Pál apostol ezt így fogalmazta meg a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében:
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy
békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
A sorozat minden egyes részében egyetemes emberi kérdésekre keressük
a válaszokat!  TARTS VELÜNK!!!   


1. rész - Boldogságkeresők...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/06/mai-kerdesek-bibliai-valaszok.html

2. rész - A Biblia csak egy "KÖNYV" a sok közül?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/01/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-2-resz_5.html

3. rész - Aggódásmentes élet, lehetséges?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/03/harmati-gyongyi-emberi-kerdesek-bibliai.html

4. rész - A békesség csupán illúzió?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/04/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-4-resz.html

5. rész - Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/05/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-5-resz.html

6. rész - Csupán haláltánc lenne az életünk?

https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-6-resz-mi-marad-meg.html

7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/01/harmati-gyongyi-7-resz-hova-tunt-az.html

8. rész: Jónás utazása...

https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/05/harmati-gyongyi-mai-kerdesek-bibliai.html

9. rész: Lehet-e boldogan élni "apokaliptikus" időkben?

https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/02/harmati-gyongyi-8-resz-miert-vannak.html

Harmati Gyöngyi
           S.D.G.

Harmati Gyöngyi: 7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?

 

                                                (Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat)

Van-e a Bibliának válasza a mai, modern kor emberének kérdéseire? Időszerű-e a Szentírás üzenete napjainkban
is,  erre keressük a választ!  Pál apostol ezt a Rómabeliekhez  (15:4) írt levelében így fogalmazza meg:

"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
A  "Mai kérdések- Bibliai válaszok" sorozat folytatódik tovább, immár a hetedik résszel. Tarts velünk!

                                    Hová tűnt az öröm az életünkből?

      Megyek az utcán és nézem az embereket, mindannyian mennyire különbözünk egymástól. Mindenki egy külön
kis (be)zárkózott világ. Az egyik magas, a másik alacsony. Némelyik erős, kisportolt testalkatú, a másik vézna. Az egyiknek szőke göndör haja van, a másiknak pedig egyenes szálú barna színű a haja. És lehetne még a sort
hosszan tovább folytatni. Egy valami azonban közös bennük a fásult arcukból szomorúan kifelé kandikáló szemük, amely már nem képes meglátni a világ ezernyi szépségét. Ha külső megjelenésre ennyire különbözünk egymástól, akkor biztosan a belső, lelki adottságaink is legalább ennyire eltérőek lehetnek egymástól. Akkor mért is van az,
hogy a szomorúság, a fásultság, a közönyösség ennyire jellemez bennünket embereket? Szeretném megfejteni ezt magamnak is! Mostanában ha beszélgetek emberekkel, akikkel akár szorosabb a kapcsolatom, akár csak
felületesen ismerem is őket szinte mindig hasonló dolgokról folyik a társalgás, de főként panaszkodnak. 

- Fáradt vagyok, nem bírom tovább. Nincs erőm reggel felkelni, rettegek attól mi vár rám napközben. 

- Bezzeg X és Y, nekik milyen jó, őket nem terheli annyi féle betegség, gond és baj, mint engem!

- Már nem tudok semminek örülni, minden hiábavaló és csak azt várom mikor lesz már végre vége.  
Elgondolkodtam, ez valóban így volna? Ez a rengeteg depresszív megnyilvánulás a XXI. század népbetegsége lenne? Tényleg igaz lenne ránk emberekre, ez a hasonlat, amit egy tanulmányban olvastam, hogy az ementáli
sajtban is csak a lyukat vesszük észre? Manapság ritkán látni mosolyogni embereket és a nevetés, az igazi 

szívbéli öröm is mintha kihalt volna világunkból. Vagy talán mégsem? Erről szól Rajki Miklós: Bíztató c.  verse:

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak, 

Örülj a kinyíló virágnak, 
Örülj a rikkantó madárnak! 

A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak, 
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek, 
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.         

      Ismertem egy idősebb hölgyet, Aki teljesen egyedül élt, viharos gyorsasággal egymásután temette el férjét és egyetlen gyermekét. Egy kis kutya jelentette a társaságot számára. Egy napon elesett és eltörte a karját. Amikor összetalálkoztunk nagy meglepetésemre a már másoktól megszokott panaszkodás helyett azt mondta:
- Milyen jó, hogy "csak" a karom törött el és nem a lábam. És valóban, hiszen akkor nem tudna felkelni, nem tudná ellátni saját magát és nem tudná sétáltatni a kiskutyáját sem. Mosolyogva adtam neki igazat és nagyon örülök, hogy az Ő történetét is most így továbbadhatom, megoszthatom. A jó Isten nem kéri tőlünk, hogy szomorú ábrázattal, sóhajtozva, lehajtott fejjel, bánatosan járjunk egész életünkben. Biztosan nem véletlenül szerepel az öröm szó közel 200 alkalommal a Szentírásban. A teljesség igénye nélkül közülük néhány igeverset el is olvashatunk, illetve másképpen mondva öröm-plasztilláként be is vehetük, így kezdve meg a reggelünket.

Öröm-plasztillák... 

 - "De a Léleknek gyümölcse: szeretet, ÖRÖM, békesség, béketűrés,       szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Galata 5:22)
 - "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét  mondom,  örüljetek!" 
   (Filippi 4: 4)
 - "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel   kívánságaitokat az Isten előtt. " (Filippi 4: 6)
 - "Mindenben (jóban, rosszban) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok." (1. Thesszalonika. 5: 18)
 - "Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!" (Ézsaiás 51: 11) 

       Arról, hogy mennyire örömteli az életünk, nagymértékben mi is tehetünk! Ezzel a ténnyel nem mindig könnyű szembesülni, könnyebb a boldogtalanságunkért, szerencsétlenségünkért másokat ill. a körülményeinket okolni. 

Pedig létezik egy egyszerű "módszer", ami kedvező irányba befolyásolja az életminőségünket, ez pedig a hálás lelkület elsajátítása. Erről szól az alábbi idézet is E.G. White (1827-1915) keresztény írónő tollából: 
"A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni
a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé -
Atyánk háza felé -, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet?"

( A nagy Orvos lábnyomán c. könyv, A test és a lélek kölcsönhatása c. fejezetből) 

Úgyis mondhatnám, hogy az öröm és a hála szinte kéz a kézben járnak. Max Lucado egyik gondolata így szól
erről:
„Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi. A jellemet is kopogtatással ellenőrzik…
éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik? Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45), és semmi sem tudja jobban 

felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal
teli mindennapi élet. Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! Van remény számunkra, »tompák« számára is. Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet! 
A mindennek, jónak-rossznak egyaránt örülő ember hálás ember is egyszerre. Erről szóló írásom,
Egy csokornyi hála címmel a függelékben talált linken elolvasható.
       Az öröm nem tűnt el az életünkből, csupán leszoktattuk a szemünket a meglátásáról, fülünket a meghallásáról 

és szívünket a megtapasztalásáról. Mintha félnénk örülni, mit fognak gondolni rólunk az emberek. Ezzel szemben 

az igazság az, hogy Isten boldog, örömteli életre teremtett minket. Jó hírem van számodra kedves Olvasó! Az öröm "tabletta" és a hála "pirula" hihetetlenül olcsó, nem kerül pénzbe és bárhol, bármikor "bevehető", alkalmazható. És 

ami a legfontosabb nincs semmiféle mellékhatása, hacsak az nem, hogy az öröm visszatér nemcsak a mi
életünkbe, hanem rajtunk keresztül mások életébe is. Az örömteli, bizakodó lelkület megtanulható, bár a lecke időnként keservesen nehéz is lehet. Szoktassuk vissza rá magunkat, hogy mindenkiben, mindenhol vegyük észre
a legkisebb jó dolgot is. Figyeljünk tudatosan Isten aprócska jelzéseire, melyekkel meg akar bennünket vidámítani
és vigasztalni. Bár külső megjelenésünkben és belső, lelki adottságainkban is nagyon különbözőek vagyunk, de abban mégis egyformák, hogy Isten az örömteli és hálás lelkületet mindannyiunknak megadja. Vegyük észre, 

éljünk vele és főleg adjuk tovább!!!

Ima örömért...
Köszönöm, hogy Te örömre, nem szomorúságra rendeltél engem.
Annyi kísértése van a szomorúságnak, annyi akadálya a boldogságnak,
bocsásd meg, ha azok között elfeledkezem legszebb parancsodról!
Adj nekem olyan erős hitet, hogy semmi se ingathassa meg a lelkembe
a legnagyobb, elveszíthetetlen örömöt, szereteted örömét.
Szeress engem, bűnös, sokszor siránkozó gyermekedet, s ajándékozz
meg újra, naponként azzal a boldog tudattal, amit egyedül csak te
adhatsz meg, hogy most is számon tartasz, most is bízhatom benned, most is velem vagy. Nyisd meg szemem, hogy lássalak, fülem, hogy halljam biztató szavad! Maradj velem, taníts az igazi örömre, és engedd meg, hogy kérjem, adj naponta alkalmat arra, hogy szívből örülhessek!
                               ÁMEN!

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Függelék:
Harmati Gyöngyi: A megtalált öröm
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/02/harmati-gyongyi-megtalalt-orom.html
Harmati Gyöngyi: Egy csokornyi hála
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/05/harmati-gyongyi-egy-csokornyi-hala.html

A mai kérdések - bibliai válaszok sorozat előző részei itt megtekinthetőek...

 1. rész: A boldogság útja...

https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/06/mai-kerdesek-bibliai-valaszok.html

 2. rész: A Biblia csak egy "KÖNYV" a sok közül?

http://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/01/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-2-resz_5.html

 3. rész - Aggódásmentes élet, lehetséges?

http://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/03/harmati-gyongyi-emberi-kerdesek-bibliai.html
 4. rész: A békesség csupán illúzió?

https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/04/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-4-resz.html
 5. rész: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/05/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-5-resz.html
6. rész - Csupán haláltánc lenne az életünk?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-6-resz-mi-marad-meg.html

8. rész: Négyszemközt Jónással...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/05/harmati-gyongyi-mai-kerdesek-bibliai.html
9. rész: Van-e értelme a boldogságról beszélni "apokaliptikus" időkben?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/02/harmati-gyongyi-8-resz-miert-vannak.html

Harmati Gyöngyi: "Nincs reménytelen helyzet"...(Interjú Horváth Krisztina teológus, lelkigondozó és boccia-játékossal)

 

       Ha megkérnének rá, hogy mutassak egy olyan embert, aki születése pillanata óta rendkívüli
nehézségek sorozatával küszködik, ennek ellenére - vagy éppen ezért mégis szinte mindig a derű és 

az optimista életszemlélet jó illatú levegője lengi körül, akkor az biztosan Horváth Krisztina lenne. A kerekesszékben ülő 40 éves felnőtt hölgy, egyszemélyben teológus, lelkigondozó és díjnyertes
boccia-játékos. Legfőbb vágya, hogy segíthessen másokon, megmutassa, hogy nincsen reménytelen
helyzet. Krisztina mind a négy végtagját érintő bénulás (tetraplégia) miatt folyamatosan segítségre szorul. Állapotán műtétek hosszú sorával próbáltak segíteni, aminek köszönhetően ülő életmódot tud folytatni. Helyváltoztatásra, közlekedésre azonban csak elektromos meghajtású, botkormánnyal irányítható "járműve" által képes. Paradox módon Krisztinek, aki csak levegőt tud venni egyedül, minden máshoz -
 a felkeléstől a lefekvésig - segítőkre van szüksége, mégis az a leghőbb vágya, hogy másokon segítsen. Jellemző rá az is ahogyan a közösségi oldalán röviden bemutatkozik: - "Sziasztok, Kriszti vagyok! Vidám, mosolygós, segítőkész, türelmes és rendkívül kitartó."   

- A gyermekek életében a szülők meghatározó szerepet töltenek be, ez
a Te esetedben hatványozottan igaz. Mesélnél a családodról?
33 éves koromig családom, Édesanyám, Édesapám és a Nagyszüleim segítettek a mindennapokban, hogy jobb és emberhez méltó életem legyen. Édesapám esztétika-filozófia szakos tanárként végzett, villanyszerelő-mesterként dolgozott, majd az építőiparban tevékenykedett. Apa és a nagyszüleim rengeteget dolgoztak, így biztosítva az anyagi feltételeket a speciális óvodába, iskolákba járáshoz. Édesapámnak így nem sok ideje maradt velem beszélgetni, de emlékszem egyszer ezt mondta nekem: 

- "Kislányom, Te csak az eszeddel fogsz tudni érvényesülni." 
     Édesanyámnak 22 évesen, születésem pillanatától gyökeresen megváltozott az élete. Azelőtt versenyszerűen kézilabdázott, bőrdíszművesként dolgozott. Anya észrevette, hogy valami baj van velem, 

mert nem mozgok úgy ahogy az elvárható lett volna. Kiderült, hogy koraszülöttségem folytán oxigénhiányos állapot lépett fel nálam, a mozgatóideg lebénítása és oxigén túladagolása miatt kerültem ilyen állapotba. 

Ennek következtében egész életemen át tartó tanulási folyamat vette kezdetét azért, hogy ne a testem irányítson engem, hanem mozdulataimat tudatossággal én irányíthassam. Ezeket a mozdulatokat szakemberek segítségével hosszú évekig kitartó gyakorlással sajátítottam el, édesanyám segítségével otthon is következetesen végeztem. A fejlesztés kiterjedt a testi, lelki és szellemi képességeim erősítésére is, így érve el a legnagyobb eredményt. 
- Sokféle, speciális képzést, oktatást nyújtó különleges iskolába jártál, általad most bepillantást nyerhetünk ebbe a világba.
     Kisiskolás tanulmányaimat a Mozgásjavító Általános Iskolában kezdtem meg Budapesten. Ez az intézmény hazánkban elsőként nyitotta meg kapuit a mozgáskorlátozott gyermekek előtt - több, mint 100 

éve tanulnak, játszanak, sportolnak itt gyerekek, és készítik fel őket a nagybetűs „életre”. A tetraplégiával 
élők számára fejlesztették ki a Boccia labdajátékot, amellyel itt találkoztam először és egyből
megkedveltem, egyéni számban házibajnokságokat is nyertem. A paralimpián a
boccia-t hat piros, hat kék, és egy fehér labdával játsszák, egy 6x12.5 méteres pályán. A speciális
játék célja, hogy a színes labdákkal eltalálják a fehér színű célgolyót. A nyolcadik év sikeres
befejezése után örömteli meglepetésként könyvelhettem el, a Zsótér Pál érdemérem kitüntetést. 
Középiskolai tanulmányaimat a nagy múltú (korábban "Angolkisasszonyoknak" nevezett) Ward Mária Gimnáziumban kezdtem el. Nagyon nehéz volt az emberek bizalmát elnyerni.
Kérdéses volt számukra vajon végig tudom-e csinálni a középiskolás éveket? A Gimnázium igazgatónője Gartner Júlia nővér kedvesen, jóindulattal felajánlotta, hogy az általánosan elfogadott négy év helyett, rendhagyó módon öt év alatt végezhessem el a tanulmányaimat, azonban erre nem került sor. Júlia nővér
már az első félév múltán megkereste Édesanyámat és örömmel újságolta neki: - "Kellemesen csalódtunk
a kislányában, jobban veszi az akadályokat, mint sok egészséges gyermek." Nem tudom eléggé megköszönni családomnak az áldozattal teli, küzdelmes éveket, nélkülük, az Ő segítségük nélkül nem tudtam volna ezt végigcsinálni. Édesanyám mellett támaszul ott vannak a szülei. A nagypapám és a nagymamám még most

is a segítségünkre vannak, ahogy életük során mindig is hűségesen tették bármiről is legyen szó.
- Valljuk be őszintén életünk során mindannyian élünk át kudarcokat, tapasztalunk meg
visszaeséseke. Ezért érdekelne, hogy volt-e a sok iskolában eltöltött éved alatt olyan tanár akire szívesen emlékszel vissza, aki végig bátorított és hitt benned akkor is amikor te egy kissé elbizonytalanodtál és nem hittél abban, hogy végig tudod csinálni? 
    Örülök a kérdésnek, nagyon sokan segítettek, nekik ezúton is köszönöm. A Mozgásjavító Általános Iskolában két tanárnőnek is különösen hálás vagyok kitartó, türelmes hozzáállásukért, bíztatásukért. 
Vásárhelyi Gyöngyi nénivel írást gyakoroltunk kézzel is és géppel is. Két évbe telt amíg megtanultam
megfogni a ceruzát. Sokszor kísérték a hiábavalónak tűnő próbálkozásokat keserves könnyek és a
tehetetlen düh érzése. Számtalanszor megfordult a fejemben a kérdés: miért akarnak olyan dolgokra kényszeríteni amit nem tudok megcsinálni? Ők nem adták fel, bíztak bennem és ez rám is hatott, éreztem
nem okozhatok nekik csalódást. Szűcs Klári nénivel tanultam olvasni és számolni, de itt is nehézségekbe ütköztem.  A diszlexia, az olvasástanulás részképesség zavara és a diszkalkulia, azaz a számolás
zavarának rémeivel együtt vettük fel a küzdelmet. A korai felismerésnek köszönhetően megtanultam, hogy jobban odafigyelve leküzdhetem ezeket az akadályokat is. Bár, ha nagyon el vagyok fáradva akkor félreolvasom a leírt mondatot, például elment a boltba helyett én úgy olvasom: lement a boltba. 
- Családotok életében egy újabb hatalmas fordulat következett be, reménykedve vártátok
kistestvéred megérkezését. Mi történt valójában?
    Szüleim azt szerették volna, hogy ha velük valami történik ne maradjanak egyedül a nagyvilágban,
legyen egy testvér mellettem, támaszul a későbbiek során. 1991-ben megszületett az öcsém Horváth Dániel. Sajnos nála sem alakultak jól a dolgok, megismétlődött vele az, ami velem is megtörtént. Öcsém is koraszülöttként, jóval idő előtt érkezett meg. Bár minden lehetségest megpróbáltak Nála is, őt azonban nagyobb mértékben érintette a sérülés. Öcsém is elektromos kerekesszékkel tud csak közlekedni
és nem tud egyedül étkezni. Dani általános iskolai végzettséggel rendelkezik, de sem kézzel, sem számítógéppel nem képes írni és olvasni sem tudott megtanulni. A balassagyarmati szakközépiskolát nem tudta az állapota miatt elvégezni, a megterheléstől idegkimerültség lépett fel nála. Úgy alakult hát az életünk, hogy most sokkal inkább én támogatom, segítem a testvéremet. Intézem a mindennapi élet apró-cseprő
dolgait és a hivatalos ügyeket is. 
- Melyeket például?
Menedzselem az új elektromos kocsijaink megrendelését a gyártó cégtől. Amint említettem Dani nem tud
írni, most én vagyok az ő keze is, én írom öcsém helyett az e-maileket a barátainak a neten. De nem ijedek meg attól sem, ha egyedül kell bemenni a városba az új szemüvegemet elkészíttetni. Most is dolgozom, egy telefonos cégnél fogadom a hiba bejelentéseket, így szeretnék az elszálló rezsiköltségek miatt hozzájárulni
a havidíjak kifizetéséhez. Bár szüleink Danit szánták az én támaszomnak, mégis rám hárul a nagyobb felelősség. Abban reménykedem sikerül felnőnöm ehhez az egészséges embereket is próbára tévő feladathoz. 

- Közel tíz évvel ezelőtt válaszút elé érkeztetek, visszatekintve így ennyi év távolából ez mennyire bizonyult jó döntésnek?
     Szüleim és nagyszüleim idős korára és betegségeikre való tekintettel, közösen meghozott döntés
alapján, mindent mérlegelve 2014. novemberében lakóotthonba költöztünk, ahol 24 órás felügyelettel és szakszerű segítségnyújtással könnyítik meg az életünket. Amennyire csak lehetséges és a képességeink engedik próbálnak az önálló élet felé terelni minket. A távolság ellenére is minden nap beszélünk egymással telefonon, és édesanyánk gyakran meglátogat bennünket. Ünnepnapokon és egyéb alkalmakon pedig hazavisznek bennünket. A NAPSUGÁR lakóotthonban elhivatott szakemberek 24 mozgássérültről gondoskodnak a nap huszonnégy órájában. Családias hangulatban, szép környezetben, hatalmas

türelemmel, segítőkészséggel, a legapróbb dolgokra is odafigyelve teszik mindezt. Itt mindent a mi képességeinkhez és speciális igényeinkhez igazítva alakítottak ki. Például a szobák előtt az ott lakók 

fényképei láthatóak, illetve a falakon színes jelzések segítenek eligazodni azoknak a lakóknak, akik nem tudnak olvasni, és nem ismerik ki magukat a sok egyforma ajtó és a folyosó labirintusnak tűnő világában. 

A lakóotthon dolgozóinak hála és köszönet, hogy minden hónapban lehetőséget nyújtanak a születésnapok
és a névnapok közös megünneplésére is. Ilyenkor az ünnepelt a lakótársait meghívja egy-egy szelet tortára, akit felköszöntünk és minden jót kívánunk neki.  A közös névnapok is hasonlóan zajlanak, az éppen soros névnapos keksszel és nápolyival kínálja meg lakótársait. Remek alkalom ez a mókázásra és a vidámságra. 
- Hogyan telnek a hétköznapjaid? Milyen segítő foglalkozásokon, fejlesztő játékokon vesztek részt
a lakóotthonban?
      Az intézményben minden nap vannak fejlesztő foglalkozások. Ezek célja, hogy minél önállóbbak
lehessünk. Amit magunk is meg tudunk tenni, azt helyettünk nem teszik meg. Külső szemlélőnek ez talán
kicsit furcsának tűnhet, mert gyorsabban és jobban megcsinálná a segítő, de az nem válna hasznunkra. Az évek hosszú sora alatt megtanult mozdulatokat folyamatosan gyakorolni szükséges, mert a gyakorlás hiányában már egy hét kiesés is szemmel látható. Különböző programokon is részt vehetünk, úgymint hírolvasás, persze a pozitív hírekre fókuszálva, világnapok megbeszélése... Elgondolkodtató
kérdések napja is szokott lenni. Sportnap keretein belül ügyességi játékokra is sor kerül. Kerekesszékkel
végig gurulunk egy szlalom pályán, illetve egy hosszú csipesz segítségével a földről fel kell venni egy labdát
és a másik oldalon pedig letenni. Hétvégén általában pihenünk, zenét hallgatunk, filmeket nézünk. Mi Danival a természetfilmeket kedveljük nagyon. Ezentúl hetente két alkalommal gyógytornász  foglalkozik velünk, és pszichológus segítségét is lehet kérni. Szeretünk itt élni!

- Úgy tudom, hogy nyaranta részt vesztek testvéreddel egy kifejezetten mozgáskorlátozottak részére szervezett táborban.
   Igen, a Tárt Kapu Alapítvány szervezi ezeket, több helyszínen is. Új ismeretségek, jó és tartalmas programok várnak ránk a nyaralás egész ideje alatt, és jó találkozni a visszajáró barátokkal. Ha a Balatonnál vagyunk és az időjárás is megengedi, akkor egész napos strandolásra
is van lehetőségünk. A segítők senkit sem hagynak ki az élményből. Megtalálják a módját a biztonságos és önfeledt fürdőzésnek bármilyen sérültséggel küzdjön az illető. Akár úszógumival, gumicsónakkal, gumimatraccal is bevisznek a vízbe. Minden sérült mellett van egy
segítő, de bárki bárkinek segíthet. A segítők között is nagy az
összetartás. Szeretetben és békességben telik az az egy hét, amely igazi feltöltődést biztosít számunkra a hétköznapokba visszatérve. Esti áhitattal zárul a napi programunk, ahol ének, ima és egy pár perces igemagyarázat hangzik el, lelki táplálékot is nyújtva. Ezeken az alkalmakon kamatoztatni is tudom a
főiskolán tanultakat, így segíthetem sorstársaim életét. A saját életemből vett tapasztalatok által jobban megértem őket, és amikor magányosnak érzik magukat és vigasztalásra vágynak meghallgatom őket. 

- Gondoltad volna, hogy ennyi nehézség és megpróbáltatás után sikerül diplomát szerezned, még hozzá nem is csak egyet?
   Valóságos csodaként élem meg! Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy ez az érzés kétszer is megadatott nekem. Első diplomámat Budapesten a Sola Scriptura Teológiai és Lelkészképző Főiskolán szereztem meg. Általános teológusi végzettségemet kiegészítettem ugyanezen a Főiskolán a Biblia-alapú lelkigondozói képesítéssel. Az a megtiszteltetés ért, hogy másoddiplomámat a Lakóotthonban vehettem át a főiskola rektorától, Dr. Vankó Zsuzsától egy kis megható ünnepség keretében. Amennyiben lehetőségem nyílik rá, szeretném hitelesen továbbadni a főiskolán megtanultakat. A diplomáim  megszerzésével is az volt a célom, hogy segíteni tudjak másoknak, egészségeseknek, fogyatékosoknak egyaránt. A saját életem a példa rá, hová
és meddig eljuthat az ember vasakarattal, szorgalommal. Hatalmas könnyebbséget jelentett az összetartó családom is, melynek tagjai egy emberként álltak ki mellettem. A reményt soha fel nem adva, napról-napra megtették amit éppen lehetett és néha még azon felül is.
- Életed során találkoztál-e sérültséged miatt előítéletekkel és ha igen az miben nyilvánult meg?  Hogyan sikerült leküzdeni őket?
    Sajnos igen, úgyis mondhatnám, hogy az előítéletek szorításában éltem és élem a mindennapjaimat, számos sorstársammal együtt. Az előítéletek elleni megküzdési stratégiám mindig a tanulás volt, ez a bizonyítási vágy vezérelt életem során. Az emberek többsége, ha lát egy ilyen állapotú, kerekesszékben ülő gyermeket vagy idősebb személyt, feltételezi, hogy egyben értelmileg is sérült az illető. Az a legfájóbb érzés ilyenkor, hogy meg sem próbálnak vele kommunikálni, hanem egyből a segítőjük felé fordulnak. Bár rám 

nézve nem igaz az a híres ókori szólás, hogy: " ép testben ép lélek", de ha lelkivilágunk szép, mert
megbékélt a helyzetével, akkor az el tudja felejtetni velünk, hogy a testünk nem egészséges. Fogyatékossággal is élhetünk teljes életet! 

- Édesapád nagyon örült, hogy a magazin olvasói is megismerkedhetnek Veled és a család küzdelmekkel tűzdelt történetével. Sajnos egy fájdalmas, tragikus életesemény 

kapcsán ő már nem láthatja ezt.

    Felfoghatatlan veszteség ért, amiről csak nagyon nehezen tudok még beszélni: Édesapám, Horváth Gergely ez év februárjában otthonában meghalt. Megszűnt létezni családunk egyik szilárd oszlopa, hiánya pótolhatatlan. Most már csak Édesanyám maradt meg nekünk és az ő idős, beteg szülei. Itt a lakóotthonban is igyekeznek most még jobban odafigyelni ránk. Egész életem során,
de most különösképpen - a sokak által ismert, kezek és lábak nélkül született prédikátor, Nick Vujicic
szavaival élve -  döntést kellett hoznom, hogy mérges legyek-e Istenre, azért amim nincs, vagy hálás legyek azért amim van. Mérges legyek-e mert egész életemben mások segítségére szorulva, kerekesszékben kell élnem, testvéremmel együtt vagy hálás legyek azért, hogy élhetek, tanulhattam is és mindig körülvettek olyan emberek akik a legjobbat hozták ki belőlem. Haragudjak-e Istenre amiért "elvette" édesapámat tőlem, vagy inkább hálás legyek azért, hogy egy jó és a családjáért mindent feláldozó, szerető szívű édesapát adott nekem 40 éven keresztül. Én inkább az utóbbiakat választom! 

Harmati Gyöngyi

Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 66.számában
www.nyitottszemmel.hu