Életem hatvanegyedik évének ajtaja csendesen bezárul.
Életem hatvankettedik évének kapuja lassan kitárul.
Talán számot kéne vetnem az eltelt évekkel
Fölösleges gyötörnöm magamat ilyesmikkel
Ami elmúlt vissza nem hozhatom, a múltat
sem kitörölni, sem megváltoztatni nem tudom.
Az elkövetkezendők Isten kezében vannak
Hiába is firtatnám, nem nyílna fel előttem.
Egyetlen dolgot tehetek sorsom békésen fogadom
Bármi is jön örömmel, hálatelt szívvel elfogadom
Ma van az a nap amikor szerethetek, örülhetek,
bízhatok Isten jóságában. Ma van az a nap amikor
megtehetem amiért születtem, elfogadhatom a
kezet, mely a magasból mutatja az utat hazafelé.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése