Emlékszem nagyjából 35 évvel ezelőtt férjem azzal a kérdéssel lepett meg este, miután a munkából hazatért:
- Mit szólnál hozzá, ha 3 évre Budapestre mennék nappali tagozaton tanulni?
Tudod a főnököm ma behivatott és felajánlotta ezt a lehetőséget, persze a sikeres felvételi vizsga illetve előkészítő tanfolyam elvégzése után, ami szintén Budapesten lenne, hogy tovább képezhetem magam.
Ez nagyon jó hatással lenne a szakmai előmenetelemre és a családnak is jó lenne hosszútávon.
Nagyon megörültem a jó hírnek és azonnal igent mondtam rá. Habár a mérleg másik serpenyőjébe tett érv,
miszerint évekre egyedül maradok egy akkor éppen 3 éves kisgyermekkel kihívásokkal telitettnek tűnt. Abban az időben szombatnapon is még dolgoztak az emberek, illetve tanultak az iskolákban.
Így férjemet is nagyon keveset láttuk, szombaton késő este ért haza és legtöbbször a vasárnapi ebéd után már robogott is vele vissza a vonat a messzi fővárosba. A nagyszülők is még aktív korban voltak, egész nap dolgoztak,
így nem volt igazán kihez fordulni segítségért. Éltük kisfiammal a napi rutin szerint egyszerű kis életünk. Reggel felkeltünk, elvittem az óvodába, majd elmentem dolgozni, este érte mentem, boltba mentünk, majd haza. Azután következett a vacsora, fürdés, ágyba bújás és az elmaradhatatlan esti mese vagy diavetítés. És itt érkezünk el a
nap kritikus pontjához, kisfiam könnytől maszatos arccal egyre sűrűbben firtatta:
- Apa, miért nincs itthon, miért nem mesél nekem? Úgy szeretném hallani a hangját!
Hétvégén összedugtuk a fejünket a férjemmel, hogy megbeszéljük hogyan is tudnánk ezen az áldatlan helyzeten segíteni. És ekkor kipattant a szikra, a férjem felolvassa fiúnk kedvenc meséit egy magnó kazettára. Így Balázskánk kérése is teljesülhet, hallhatja az Apukája hangját. Az elgondolást követte is a megvalósítás, a kazettára kedvenc meséi, versikéi és mondókák is felkerültek. (1) Nem is lehet azt a csillogó gyermek szempárt elfelejteni, ahogy áhítatos csendben hallgatta esténként az édesapja hangján megszólaló kedvenc meséit, történeteit. Előszeretettel gyűjtöttük azokat a verseket, mondókákat melyekben fiúnk keresztneve, a Balázs is szerepelt. Erre talán a legismertebb példa, József Attila: Altató című verse. Kisfiúnk nagyon szeretett mondókákat tanulni, egyik hétvégén sikerült is kellemes meglepetést szereznie hazatérő Apukájának Bella István Mondókájával:
Csitt, csatt, csutka, csütörtök,
kisült-e már a sülttök?
Ha már kisült a sülttök,
én akkorát süvöltök,
hogy rögtön lecsücsültök.
Balázska, a kisördög,
idefut, meg odafut,
jól bevágja a kaput,
elviszi a sülttököt:
fújhatjuk a früstököt.
Lassan múlik a tél, közeledik a tavasz, sokat süt a napsugár, szinte kedvet készít a lakás felfrissítéséhez. Már
ideje lenne a régi holmik között is körülnézni, ami nem szükséges annyira az minek foglalja a helyet. Így kerültek
elő a régi magnókazetták és köztük egy aminek a címe, APA-MESÉK volt. Megrohamoztak az emlékek és
végtelenül hálás voltam, hogy rábukkantam a majdnem elfelejtett régi kedves emlékre. Arra gondoltam milyen jó
lenne visszahallgatni, hogy annak idején milyen meséket is olvastunk fel rá. Gyorsan elővettük és beüzemeltük a
még mindig meglévő régi kétkazettás rádiósmagnót. Kíváncsian vártuk, hogy még több, mint 30 évvel később is megszólal-e? És igen, működik!!! Egy szempillantás alatt visszarepültünk az időben, hallhattuk férjem akkori
hangját és néha-néha Balázs kuncogását, tetszésnyilvánítását is a hallottakkal kapcsolatban, sőt egy helyen egy felolvasási bakit is kijavított. Könnytől párás szemekkel éltük át újra családi életünk régmúlt fejezetét.
Hasonló történeteket az alábbi linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
(1)
Csukás István: Sün Balázs, József Attila: Altató
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Páskándi Géza: Hét vers (mondóka)
A suszter manói, A kis gömböc
Varga Katalin: A kesztyű, A lókötő róka
Dörmögő Dömötör meséi
Trencsényi László: Történet a hétfejűről
Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése