Harmati Gyöngyi: Műkarácsony...

Vargáné Pannika fotója...

Az idei évben is elérkeztünk az utolsó hónaphoz,
Melynek neve: December, a Karácsony hava.
Az Idő hatalmas óráján lassan ballagnak a mutatók,
Lassan, de biztosan mutatják az évnek végét.

A világ lázasan készülődik, ragyogó fényárban úsznak
A városok. Csillogó fényfüzérek kúsznak fel a fákra,
Fénykapuk és vakító feliratok fénylenek mindenfelé.
Csupán az emberek szívében lesz egyre sötétebb?

ADVENT és AKCIÓ szavai hangzanak mindenfelé.
Furcsa, felemás, embernek lassan élhetetlen világunkban
Minden kapható, minél olcsóbban annál kelendőbb.
Mennyi holmi kerül a kisebb-nagyobb üzletek polcára.

Rohanunk, törtetünk, hogy le ne maradjunk róluk,

Szeretetünk élettelen tárgyakban ölt testet.
Félünk és fázunk, mindannyian magányosak vagyunk,

Istenünk kérünk: keress meg és vigyél haza minket.

Öröktől fogva létezik ugyan "valami", ami ingyen van
Mégsem kell szinte senkinek sem: ez a KEGYELEM.
Nekünk csupán a kezünket kéne érte kinyújtanunk,
hálás szívvel elfogadni és megköszönni.

Ez a "valami", ez a KEGYELEM azonban mégis
Sokba, elképzelhetetlenül nagyon sokba került.
Isten egyszülött Fiának drága vére hullott
Erre a hatalmas, kavargó Föld nevű bolygóra.

Emberek: felnőttek, fiatalok, gyermekek!!!
Álljatok meg, tanuljatok meg csendben várakozni...
Műanyag szívetek engedjétek érző valódi
Másokért dobogó hús-szívre cserélni...

Harmati Gyöngyi

  S.D.G.

2017.12.10.



További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Szem%C3%A9lyes%20%C3%ADr%C3%A1saim