 |
| férjemtől kapott virágcsokor... |
Minden ember életében elérkezik egy olyan pillanat
amikor úgy érzi, most meg kell állnia és átgondolni,
kiértékelni élete eddigi történéseit. Én is így vagyok
ezzel, az idén (2015-ben) két évforduló kapcsán is:
nyáron betöltöttem az 55. életévemet és 35 évvel
ezelőtt kötöttünk házasságot férjemmel, egy dél-dunántúli város anyakönyvi hivatalában, rokonaink, barátaink előtt.
amikor úgy érzi, most meg kell állnia és átgondolni,
kiértékelni élete eddigi történéseit. Én is így vagyok
ezzel, az idén (2015-ben) két évforduló kapcsán is:
nyáron betöltöttem az 55. életévemet és 35 évvel
ezelőtt kötöttünk házasságot férjemmel, egy dél-dunántúli város anyakönyvi hivatalában, rokonaink, barátaink előtt.
Időnként jó megállni átgondolni a megtett utat: örömöket,
bánatokat egyaránt. Látni, hogy a Gondviselés milyen
hűségesen munkálkodott mind a magunk, mind pedig a szeretteink, hozzánk közel álló emberek életében.
bánatokat egyaránt. Látni, hogy a Gondviselés milyen
hűségesen munkálkodott mind a magunk, mind pedig a szeretteink, hozzánk közel álló emberek életében.
Olyan sok minden történt az eltelt időszakokban, ami
hálával tölti el a lelkemet és túlcsordul rajta. Hálás vagyok
az örömökért, de hálás vagyok a bánatokért, betegségekért, nehézségekért is hiszen
azokból tanultam a legtöbbet. Elmondom őszintén amikor benne voltam a nehéz élethelyzetekben bizony sokszor nyílt panaszra a szám és sajnáltam-sajnáltattam is magamat. Nagyon sokszor életem
egén nem láttam mást csak viharfelhőket, ahogyan Jób könyve 37. fejezetének 20. versének első
felében olvashatjuk:
"Néha nem látjuk a napot, bár az égen ragyog..., de annál vigasztalóbb az Ige másik fele:
"... de szél fut át rajta és kiderül." Most már tudom, hogy oktalanság volt a sok szomorúság,
kételkedés...látom, hogy minden a javamra vált, csak megerősödtem tőle. Megerősödtem
abban a biztos tudatban, hogy a jövőben is bízhatok az isteni gondviselésben.
hálával tölti el a lelkemet és túlcsordul rajta. Hálás vagyok
az örömökért, de hálás vagyok a bánatokért, betegségekért, nehézségekért is hiszen
azokból tanultam a legtöbbet. Elmondom őszintén amikor benne voltam a nehéz élethelyzetekben bizony sokszor nyílt panaszra a szám és sajnáltam-sajnáltattam is magamat. Nagyon sokszor életem
egén nem láttam mást csak viharfelhőket, ahogyan Jób könyve 37. fejezetének 20. versének első
felében olvashatjuk:
"Néha nem látjuk a napot, bár az égen ragyog..., de annál vigasztalóbb az Ige másik fele:
"... de szél fut át rajta és kiderül." Most már tudom, hogy oktalanság volt a sok szomorúság,
kételkedés...látom, hogy minden a javamra vált, csak megerősödtem tőle. Megerősödtem
abban a biztos tudatban, hogy a jövőben is bízhatok az isteni gondviselésben.
Ez a két évforduló különös jelentőséggel bír számomra. Hiszen hosszú hónapokig tartó
betegségből lábadozó félben lévő férjemmel együtt tölthettem el. Születésnapi ajándékként
hozhattam Őt haza a kórházból. Az elmúlt pár hónapban megtapasztalhattam milyen a közös
otthonunkban egyedül lenni, társ nélkül tölteni el a hosszúra nyúlt estéket és azt is, hogy ez nagyon könnyen végleges állapottá is válhatott volna.
betegségből lábadozó félben lévő férjemmel együtt tölthettem el. Születésnapi ajándékként
hozhattam Őt haza a kórházból. Az elmúlt pár hónapban megtapasztalhattam milyen a közös
otthonunkban egyedül lenni, társ nélkül tölteni el a hosszúra nyúlt estéket és azt is, hogy ez nagyon könnyen végleges állapottá is válhatott volna.
Álljon itt emlékeztetőül az esküvői meghívónk idézete:
"Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak Te, csak én, örökké, holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendesen boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni."
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a jó Istennek, hogy megáldotta
házasságunkat 32 évvel (1982-ben) ezelőtt egy fiúgyermekkel és sok súlyos betegségből
megmentette, életben tartotta. Igaz, Ő már nem él velünk, hanem egy nagy európai
városban lakik, dolgozik. Tudom, hogy ott is van Aki vigyázz rá, ezért nyugodtan lehetek
felőle.
"Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak Te, csak én, örökké, holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendesen boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni."
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a jó Istennek, hogy megáldotta
házasságunkat 32 évvel (1982-ben) ezelőtt egy fiúgyermekkel és sok súlyos betegségből
megmentette, életben tartotta. Igaz, Ő már nem él velünk, hanem egy nagy európai
városban lakik, dolgozik. Tudom, hogy ott is van Aki vigyázz rá, ezért nyugodtan lehetek
felőle.
Boldog vagyok, hogy családom körében élhetek, van kikről gondoskodnom.
Van kiket hazavárnom és engem is van aki hazavár.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
2014. 08. 11.
További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Szem%C3%A9lyes%20%C3%ADr%C3%A1saim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése