2018. szeptember 1., szombat

Harmati Gyöngyi: TAPOLCA, a szépséges város föld alatti és föld feletti csodáiról...



    

Úgy gondolom, ha kis hazánkban kiejtjük a Malom-tó és a Tavas-barlang nevét akkor
erről mindenkinek a Balaton felvidék egyik gyöngyszeme,TAPOLCA városa jut az eszébe. Régóta szerettem volna ide (is) eljutni, most végre teljesült ez a kívánságom. A természeti szépségeken kívül még egy másik indok is vezérelt, hogy ebbe a barátságos
kisvárosba jöjjek férjemmel együtt egy pár napos pihenésre. Hévízi gyógykezeléseim alkalmával a "csúzölő csodató" városában sétálgatva lépten-nyomon Marton László Kossuth-díjas és háromszoros Munkácsy-díjas szobrászművész (1925-2008) alkotásaira bukkantam. Felkeltette érdeklődésemet, kíváncsiságomat, hogy a művész szülővárosában is továbbismerkedhetem a még nem látott szobrokkal, művekkel illetve
még az akvarellképeket is megtekinthetem a híres tóparti Galériában.


Marton László: Figurális rácskompozíció...
A város bővelkedik művészeti alkotásokban, szép virágos utcáit és hangulatos tereit számos szobor, emlékmű és ivókút díszíti. Tapolca a róla elnevezett medencében bazalthegyekkel (Badacsony, Szent-György-hegy, Tátika, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-hegy) körül ölelt 18.000 lakosú városka. Ősidőktől lakott hely, először 1182-ben említik írásban, Topulza néven. Szláv eredetű nevét valószínűleg az itt fakadó meleg vizű forrásokról kapta. Tapolca elveszített városi rangját 1966-ban,
50 évvel ezelőtt kapta vissza újra. 
A város életében a bauxitbányászat jelentős szerepet töltött be, nagymértékben hozzájárulva a település 20. századi fejlődéséhez. Erről tesz bizonyságot két Marton László alkotás is. Az egyik a Szent Borbála szobor, a bányászok védőszentjének egész alakos bronzszobra, mely a Városi Művelődési Ház épületét őrzi. A másik pedig a nagyméretű, 4 és fél méter hosszúságú Figurális rácskompozíció, a felújított Belvárosi Irodaház előtt található, ami azelőtt a bakonyi Bauxitbánya székhelye volt. A térplasztika látványos módon a bányászok életét eleveníti fel, lehetetlen közömbösen elmenni mellette.

Marton László szülőháza a Pásztorfiú szobrával...
         Városnéző sétánkat a kora esti órákban a Köztársaság téren kezdtük meg, a Trianoni Emlékparkban. Itt egy különleges 3 részből álló faragott Székelykapu és egy harangtorony fogadott bennünket a szépen gondozott színes virágokkal teleültetett parkban. A szobrászművész Marton László szülőháza, ahol 1925-ben egy kovácsmester családjában meglátta a napvilágot, szintén itt áll a Köztársaság téren. Előtte botra támaszkodva várakozik a Pásztorfiú szobra, melyet első munkájaként 17 évesen készített el.
Rövid, egyperces séta után a Tavas-barlang Látogatóközpontja előtt már meg is pillantottuk R. Kiss Lenke alkotását a mészkőből készült tulipán formájú díszkutat, ami érdekes módon száraz, víz nélküli kút. 
Szentháromság-oszlop a Főtéren...
A városka Főterén, a régi piactéren Padányi Bíró Márton veszprémi  püspök által 1757-ben állíttatott barokk stílusú Szentháromság-oszlop vonja magára a tekintetünket. A Posta előtt pedig Olimpiai emléktábla, rajta a városkának dicsőséget szerzett sportolók neveivel: Csermák József, Mádl Ildikó, Szalay Gyöngyi, Boczkó Gábor, Rédli András.


Ivókút...

Az Emléktábla előtt a járdán színes díszkövekből kirakott olimpiai öt karika látható és mögötte pedig egy Tüskés-gyíkfejes ivókút őrzi a terecskét.  A város több pontján is találkozhatunk ivókutakkal, a nyári melegben hideg vizükkel felfrissítik a városban lakókat és a városba látogatókat is: Napocska, Kosfejes, Tüskés-gyíkfejes, Griff-fejes és Tavasztündér névre hallgatnak. 

Marton László: Kiskirálylány szobránál...
Marton László talán legismertebb alkotása a Duna-korzó korlátján üldögélő Kiskirálylány szobor, mára már Budapest szimbólumává vált. A művészt legidősebb lánya, az akkoriban ötéves Évike ihlette meg, aki gyakran játszott királylányosat jelmezben, fején hosszú újságpapírból hajtogatott koronával. Ugyanezen bronzszobor másolata látható még Japánban, a Tokyo Metropolitan Art Space kulturális központ koncertterme előtt, a művész adományaként. Már nagyon vártam a találkozást a Tapolcán is üldögélő Kiskirálylánnyal, egy fénykép is készült a barátságunkról. A Kiskirálylány mögötti átjárón keresztül is meg lehet közelíteni a város másik nevezetességét a romantikus hangulatot árasztó Malom-tavat. 
Sárkányfejes cégér...

A tóhoz levezető átjáró bal oldalát egy zöld színű Sárkányfejes-cégér díszíti, amit Stollár lakatosmester készített még 1906-ban. A virágos lépcsőkkel szegélyezett lejárón újabb nagyméretű Marton László alkotás a Négy évszak-szoborcsoport "állja utunkat" Németh István Péter költő verse ihlette meg a szobrászművészt, hogy a szoborcsoportot alkotó négy női alakot, mely a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél nevet viseli 1992-ben megmintázza. Innen már jól látható szinte tapintható közelségben áll a Malom-tó partján egy sárga színű, kétszintes épület, Marton László Emlékháza, mely  a művész állandó kiállításának ad otthont. Sajnos a Galéria már zárva volt mire odaértünk. A ráccsal ellátott ajtón fel volt tüntetve a nyitvatartási időn kívül még egy telefonszám, amelyen be lehetett jelentkezni. Ezt le is fényképeztem, hogy másnap felhívhassam. Meglepetésem a művész felesége, özvegy Marton Lászlóné vette fel a telefont és kedvesen biztosított arról, hogy nyugodtan menjünk le az Emlékházhoz. Mire odaérünk már ki is nyitják, így is lett! 
Marton László: A négy évszak...
Végre beléptünk a szobrok kicsinyített másaival benépesített terembe, melyben a művész hatalmas életművének alkotásai sorakoztak. Megpihent a szemünk a falakon körben elhelyezett színekkel telített akvarell képeken. Ezeket a művész külföldi utazásai során készítette és soha nem adott el belőlük.  Látogatásunkról és az átélt pillanatokról a kihelyezett emlékkönyvben pár gondolattal meg is emlékeztünk. A  művész szobrásztehetsége már nagyon korán megnyilvánult, tizenhárom évesen csodagyerekként figyeltek fel rá. A város egyik nevezetességének számított. Tizennégy évesen kortársaitól eltérően nem valamelyik középiskolában folytatta tanulmányait, hanem
a Budapesti Iparművészeti Főiskola szobrász szakára nyert felvételt. Képzőművészetünk 
kiemelkedő jelentőségű és egyik legismertebb alkotója. Itthon és külföldön is közel kétszáz alkotása található meg köztereken és magángyűjteményekben. Sok ismert magyar személyiséget formázott meg, néhányat megemlítek közülük a teljesség igénye nélkül: Bartók Béla, Damjanich János, Dózsa György, Egry József, Görgey Artúr, Hunyadi János, József Attila, Kempelen Farkas, Kodály Zoltán, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Liszt Ferenc, Nagy Imre, Széchenyi István, Antall József, Babits Mihály. Különösen megfogott a Kiskirálylány szobor mellett József Attila:
A Dunánál című költeménye alapján készült bronzszobor, mely a költő születésének 80. évfordulójára készült. Az alkotás olyannyira élethűen idézi fel a vers mondanivalóját, hogy valóban úgy látszik, mintha a költő a folyón elúszó dinnyehéjat nézné a rakodópart alsó kövéről.



"A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."            
(József Attila: A Dunánál c. verséből részlet) 

Malom-tó a vízkerékkel és vadkacsákkal...
A város romantikus hangulatot árasztó része a Malom-tó és környéke. Árnyas fák koszorújában fekszik a tórendszer. A Felső-tó közepén látványos szökőkút vonja magára tekintetünket és a vízét hatalmasra nőtt amurok, pontyok, foltos és piros színű aranyhalak, fürge csellék és vadkacsák népesítik be.  Az Alsó-tó vízinövényekben rendkívül gazdag, kiváló búvóhelyet biztosít az itt élő víziállatoknak. Az itt fakadó meleg források vizét, melyekről Tapolca a nevét kapta, tóvá duzzasztották, és vele a 200 éves vízimalmot hajtatják meg. A felújított vízkerék újra fáradhatatlanul rója a köröket a régi malom épületének oldalán, mely a Gabriella Hotelnek és Éttermének ad otthont. Az így már környezetbarát Hotel a nevét Batsányi János feleségéről Baumberg Gabriellától kölcsönözte. A hosszú idő után újra működőképessé tett vízkerék apró vízerőműként villamos energiát termel Magyarországon egyedülállóan. A megújuló energia előállításával a környezetvédelem és a fenntarthatóság városi jelképévé vált a teljesen új faszerkezettel ellátott vízikerék.

Halas lépcső készülőfélben....
A Malom-tóhoz vezető széles lépcsősor látogatásunk alkalmával éppen le volt zárva. Itt most Tapolca város legújabb turisztikai látványosságának készítése van folyamatban: a "Tapolcai Halas Lépcső". Varjas Judit
fiatal ipar és képzőművész itt festi meg az utcai művészet (street art) legújabb tóhoz illő alkotását. Két hét alatt 30 kilogrammnyi festék felhasználásával készült el, illetve fog elkészülni, hogy majd a VI. Tapolcai Pisztráng és Borfesztivál alkalmával ünnepélyes keretek között felavathassák.  A részben foszforeszkáló festékkel "megpingált" koi pontyok sietősen igyekeznek le a lépcsőkön otthonukba, a tóba. Az alkotás éjszakai is látható lesz ennek a technikának köszönhetően. Sajnáltuk, hogy nem láthattuk a művet végleges színpompás formájában. 

Batsányi János szobra, mögötte Marton László Emlékmúzeuma...
A város ugyancsak híres szülötte az irodalomtanulmányainkból jól ismert magyar jakobinus költő: Batsányi János (1763-1845). Felesége Baumberg Gabriella (1768-1839) ünnepelt osztrák költőnő volt. Baumberg Gabriella mindvégig hűséges társa volt, elkísérte férjét a Linz-i száműzetésébe ott haltak meg mind a ketten. Hosszú évtizedekkel később 1934-ben visszatérhetett szülőföldjére, itt temették újra a költő-házaspárt. Batsányi János egész alakos szobra, mely Segesdi György alkotása (1960) Marton László Emlékháza előtt tekinthető meg a Malom-tó partján a róla elnevezett téren. 

Batsányiné Baumberg Gabriella szobra...
Tőle pár méternyire a tó körüli sétányon felesége: Baumberg Gabriella szobrával találkoztunk, mely Kocsis András (1964) munkája. Magas, mészkő alapzaton bronz mellszobor képében mintázta meg alakját a művész. Baumberg Gabriella nemcsak múzsája, felesége és ápolója volt Batsányi Jánosnak hanem művészet és szabadságszeretetükből fakadóan különleges lelki-társai is voltak egymásnak. A két tó (Nagy és Kis-tó illetve Felső és Alsó-tó) közötti sétány újabb látnivalója egy vízmedence, szélén barokk kori épületecskével. A Szentkút fülkéjében Udvardi Erzsébet festőművész által készített Madonna képpel találkozik, aki itt sétálgat a tó partján. Itt köthetünk ismeretséget a Szőlőt szedő lány: 1,20 cm magas mezítlábas alakjával bronzból megformálva, R. Törley Mária (2010) alkotásában. A művész szerint: "Olyan, mint a Szent György hegy kicsiben." 

Szentkút...


Sétánk közben beesteledett, így visszatértünk szállásunkra. Reménykedtünk benne, hogy az előrejelzések ellenére az időjárás nem fordul rosszabbra és az ígért esős idő elmarad. Várakozásunkban nem csalódtunk, másnap szép napsütéses, bár kissé szeles időben folytattuk tovább az ismerkedést a várossal, immár nappali fényben. Egészen más hatások és benyomások értek bennünket, mint az esti időnként rejtelmesnek tűnő fények és titokzatos árnyékok mellett. Érdemes, ha van rá időnk a városnak mind a két arcát az esti, sejtelmesen csillogósat és a napfényeset is megcsodálni. Érdekes arra gondolni miközben a városban sétálunk, hogy a lábunk alatt láthatatlanul egy titokzatos barlangrendszer járatai húzódnak meg csendesen, háborítatlanul.

Tavas-barlang bejárata a díszkúttal...
Tapolca föld feletti szépségeinek látványával eltelve, leszállunk és folytatjuk kalandos felfedezőutunkat a város föld alatti szépségeinek titokzatos világában is. Ellátogatunk a smaragdzöld vizű tavas-barlangba, ahol fémcsónakban teszünk egy kisebb körutat a föld alatti világban és a gyógybarlangba is egy kis pihentető alvásra. Tapolca természeti ritkaságát, a Tavas-barlangot 1903-ban, kútásás közben fedezte fel Németh Ferenc kőművesmester, erről egy márványtábla is megemlékezik lent a barlangban. Tíz évvel később már a látogatók számára is megnyitották, így hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és turisztikai célra is használt barlang. 

Látogató-központ egyik kiállítótermében...
A látogatóközpont 2012. szeptemberében az UNESCO által támogatott rangos címet: a Globális Geoparkok Hálózatának tagságát is elnyerte. A Geopark Hálózat talán nem annyira ismert, mint a Világörökség, de ugyanannyira elismert fogalom. A tavas-barlang fogadóépületében modern, interaktív kiállítás mutatja be a karsztvidékek csodálatos föld alatti világának titkait. Tíz terem (pl. Cseppkő, Búvár, Denevér, Geopark, Ősrégész és Őskarszt) egyedülálló látnivalói kalauzolnak minket a titokzatos barlangok elzárt világába. A Búvár-terem különleges átlátszó padlóján keresztül egy merülő búvár látványa késztetett bennünket megállásra. A bátrabbak át is sétálhattak felette, de a többi látogatóval együtt inkább csak a fal mellett óvatosan lépkedve hagytuk el a termet. A gyermekeket kúszóbarlang várja, a felnőtteket pedig "kőtapogató". A bejáratnál minden látogató kap egy 3D szemüveget, mellyel a termek térhatású fotói és a vetítőteremben látott természetfilm is ami a vizek körforgását mutatja be élethűvé "varázsolódik".  

Tavas-barlangban....
Hetvenöt lépcsőt számoltam meg, míg lejutottunk a 20 m hosszú, néhol 3 illetve 5 m széles és 8 m magas Lóczy terembe, majd onnan a Batsányi terembe. A barlangon átfolyó smaragdzöld színű patak vize rendkívül tiszta, mélysége pedig 0,5-4,3 m között váltakozik. A barlangnak 180 méteres szakasza csónakkal körbejárható.  A Látogatóközpont alkalmazottja segít a csónakokba be és kiszállni és kedvesen még pár eligazító tudnivalóval is igyekszik megkönnyíteni utazásunkat. A járatok néhol olyan szűkek és alacsonyak, hogy csak lehajtott fejjel és kézzel irányíthattuk a csónakunkat. Evezőnket eléggé ritkán tudtuk használni. Miközben a föld alatti vízi világban kalandozunk, egy automata fotórendszer fényképeket, emlékfotókat készít erről a ritka pillanatról. A barlangból kifelé jövet megnézhetjük és ha megtetszik, kérésünkre  egyedi ajándéktárgyat (kulcstartó, hűtőmágnes, fénykép) is készítenek belőle, melyet azonnal meg is lehet vásárolni. Férjemmel együtt mi egyhangúan a fénykép mellett döntöttünk. 

gyógybarlangban...
Ezután a felejthetetlen (vízi)élmény után kíváncsian vártuk
a másik, a száraz barlanggal való megismerkedést. A Gyógybarlang az egyik szállodából és a város Kórházából is könnyen megközelíthető
. Asztmatikus betegségekkel, hörghuruttal, légutakat érintő allergiás megbetegedésekkel küszködőknek javasolt a használata, leginkább kúraszerűen. A pollenmentes tapolcai gyógybarlangnak állandó a hőmérséklete: 14-16°C. A lenti barlangi levegőnek jellemzően magas a páratartalma, rendkívül tiszta és pormentes. A gyógybarlang 10-15 méterrel a felszín alatt húzódik, egy lépcsősoron keresztül közelíthető meg. Kisebb nagyobb méretű termeiben amelyek a 2.világháborúban óvóhelyül szolgáltak kb. 70 ágy található, többségük olvasólámpával ellátva várja a pihenni, gyógyulni vágyókat. Szabadidő ruhában meleg takaróval felszerelkezve az egyik félreeső terem fekvőhelyén jólesően elnyújtózkodtunk. Tapintani lehetett a csendet, a szemünk hamar alkalmazkodott a fényviszonyokhoz, és a kellemesen hűvös levegő is üdítően, nyugtatóan hatott ránk. Míg azon gondolkodtam, hogy a barlang mennyezetén kifeszített drótháló mi célt szolgálhat, könnyű álomba szenderültem. Volt bennem egy kis félsz, hogy talán denevérek ellen szerelték fel, de inkább az esetlegesen lehulló mészkődarabokra gondoltam. Ez a verzió megnyugtatóbb volt számomra.  Így ért véget földalatti és földfeletti kalandozásunk ebben a kis városkában. Még el sem indultunk hazafelé, de máris arra gondoltam ide szívesen visszajönnék. Ki tudja talán jövök is!

Malom-tó....
         Hazatérésünk után örömmel fedeztem fel, hogy városunk színháza mellett is található egy egész alakos Marton László szobor.  A kezében lírát tartó nőalak, 1963-ban készült és a Múzsa nevet viseli. Visszagondolva a városban eltöltött napokra furcsa módon egy történet jutott eszembe, melyben egy érdekes szociológiai kísérletről volt szó. Egy Washingtoni metróállomáson a világ egyik leghíresebb hegedűművésze Joshua Bell játszott egy méregdrága Stradivari hegedűn, de az emberek nagy többsége tudomást sem vett róla. Mindenki sietett a maga dolgára és nem figyelt fel erre a ritka pillanatra. Vajon mi is mindennap mennyi szépség mellett megyünk el így észrevétlenül?! Ez a kis tapolcai kirándulás csak még jobban  megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy nyitott szemmel és szívvel érdemes élni az életünket bárhol is, bármilyen körülmények között is vagyunk illetve leszünk!  

                                                                                              Harmati Gyöngyi
                                                                                                       S.D.G.
                                                                                                 2016.10.16.


Vajon mi minden mellett megyünk el észrevétlenül nap mint nap?
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/09/vajon-mi-minden-mellett-megyunk-el.html

Rajki Miklós: Ne rohanj!

Itt is olvashatsz még Marton László szobrairól (is):
Pihenés HÉVÍZEN, a "csúzölő csodató" városában.

http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/06/pihenes-hevizen-csuzolo-csodato.html

További útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése