(Két világ határán)
Minden emberben két világ él, küzd egymással:
Az egyik világban fizikailag valóságosan élünk,
A másik világ után pedig lelkünkben vágyakozunk.
Melyik világ uralkodik rajtunk, ez mitől is függ?
Ez a legnagyobb kérdés, Ki válaszolhat rá?
Vágyunk a szépre, jóra, igazra, de lehúz a földi világ.
Milliónyi inda tekeredik ránk és nem enged el.
Gúzsba kötnek megszokásaink, hagyományaink.
Félünk a változástól és a változtatástól is.
Az a legnagyobb kérdés, Ki adhat megnyugvást?
Lábunk előtt pocsolya, fejünk felett ragyognak a csillagok.
Iszonyú kettősség dúl a lelkünkben, szabdal össze
Minden jóra-szépre törekvő gyengécske akaratot.
A csillagok után vágyunk mégis a szemünk a sárra néz.
Az a legnagyobb kérdés, Ki segíthet rajtunk?
Ha végre megérted, hogy a magad akaratából, kínkeserves
Erőlködésedtől csupán egyre reménytelenebb lesz
Nemcsak a holnapod, hanem a mai napod is letaglóz.
Akkor hirtelen és váratlanul melléd simul egy gondolat,
Egy bizonyosság: Isten nem hagyott sohase magadra.
Csupán megmutatta milyen is az az emberi élet, amely
A Teremtője nélkül bolyong az élet útvesztőiben.
Ahogy életem viharfelhőkkel tarkított, de néha napsugaras
Tájékaira visszagondoltam sok mindent megértettem,
A dolgok szinte maguktól a helyükre kerültek.
Egy halk és szelíd hang csendesen megszólított:
Gyermekem, a kérdéseidre én VAGYOK a felelet.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
2018.01.01.
További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Szem%C3%A9lyes%20%C3%ADr%C3%A1saim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése