2018. szeptember 1., szombat

Harmati Gyöngyi: A mélység lakója vagyok én...




Magasság és mélység, e kettősség 
Mentén ingadozik az életem.
A hinta leng: előre - hátra, föl - le
Ki ad(hat) lelkemnek megnyugvást?

Magasság és mélység, e kettősség 
Présébe csavarodva vegetál a lényem.
Szeretnék elfutni, de nem mozdul a lábam.
Szeretnék elröpülni, de ijedten döbbenek rá,
Hogy szárnyaim utam során letöredeztek!

Magasság és mélység, e kettősség 
Furcsa keveréke, mint finoman szitáló por
Lassan belepi minden vágyódásomat.
Egy kérdés zakatol rémülten bennem:
Maradnom kell itt lent a mélységben?

Magasság és mélység, e kettősség 
Igazi megértése irányt mutat az ég felé.
Egyetlen lehetőségem a menekülésre:
Mennyei Atyám szótlanul és némán,
De annál bizonyosabban Földig hajol
Értem a mélységbe, és irgalmának
Csillagkarjaival magához ölel.

Magasság és mélység, e kettősség 
Végtelen spirálja Istenem Tebenned
Találkozik össze. Benned, aki teremtetted
Mind a mennyei, mind a földi világot.
Elvezetsz engem Önmagadhoz, ha akarom.

Harmati Gyöngyi
    S.D.G.

2018.01.15.

További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Szem%C3%A9lyes%20%C3%ADr%C3%A1saim

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése